Hányadik gyerek vagy? Ilyen problémákra számíthatsz a szerelemben
Első vagy, középső vagy legkisebb? Nagyon sokat számít.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Kutatások és tapasztalati tények egyaránt bizonyítják, nem mindegy, hol van a helyed a testvérsorban. A sztereotípiák azonban néha csalnak.

Olykor az lehet ugyanis a legnagyobb erősséged, amit a közvélekedés hátránynak nevez. De biztosan tudod, hogy valójában hányadik gyereknek születtél meg?

Az elsőség felelősség

Bár legnagyobb gyereknek lenni ma már nem jelenti azt, hogy - valamiféle kiválasztottként - a szellemi, anyagi családi örökséggel kizárólagosan kell számolnod, ez az elvárás mégsem múlt el nyomtalanul.

A szülők sokszor tényleg többet követelnek az elsőszülöttüktől, és ehhez mérten terhelik is őt. Kiváltságosnak is nevezhetnénk ezt a helyzetet, ám a családállítás módszerének felfedezése szerint épp ez a pozíció eredményezi, hogy a legnagyobb gyerek olyan dolgokba is beleártja magát, amely nem az ő feladata lenne.

Ha első vagy, és azt érzékeled, hogy a családi béke töredezik, anyád vagy apád nem boldog, habozás nélkül elhiszed magadról, hogy segíthetsz. Vagyis túlbecsülöd a lehetőségeidet, sőt, megpróbálsz még a többiek helyett is helytállni. Így sokkal kevesebb energiád juthat a saját életedre, emiatt pedig a többi kapcsolatodban - barátságok, házasság - csak félgőzzel veszel részt. Netán nincs is párkapcsolatod, tudattalanul ezt áldozod be a szüleidért.

A középső versenyző

Amennyiben előtted is, utánad is születtek gyerekek a családodban, te lehetsz az, akire egy kicsit kevesebb figyelem jut. Ez pedig vagy folyamatos küzdelemre és bizonyításra sarkall téged, vagy pedig önértékelési zavarod is lehet.

Ha azonban úgy fogod fel a középsőségedet, hogy a nagyobbak előre kitapossák neked utat, a kisebbek pedig lefoglalják helyetted a felnőtteket, akkor te lehetsz a testvéreid közül az a szerencsés, aki idejében leválik a szüleiről, és boldog saját életet él. Kivéve, ha nem tudsz szabadulni attól, hogy neked kevesebb jutott apádból, anyádból. Ilyenkor ugyanis a párkapcsolatodban próbálod megkapni azt, ami a gyerekkorodból hiányzik, ám valójában nem pótolható. Nem véletlen például, ha a társad az apádra hasonlít - sajnos nem ez az életre szóló házasság titka.

A legkisebb a leggyerekebb

A sor legvégén állni egyáltalán nem olyan jó, mint azt az előtted lévők hiszik. Látszólag neked mindent szabad, téged még jobban szeretnek, ennek azonban megfizetheted az árát.

Te maradsz legtovább gyerek a családban, így amikor már mindenki elment a maga útján, könnyen csapdába eshetsz. Azt látod, például, hogy az édesanyád beleragadt az anyaszerepbe. (Ennek számtalan oka lehet, mondjuk, nőként nagyon sokat csalódott, így anyaként érzi biztonságban magát.) Ő azonban csak akkor lehet anya, ha van gyereke.

Ahelyett, hogy megbíznál benne, elhinnéd, hogy megoldja a saját gondjait a maga módján, az örök gyerekséget vállalod be a lelked legmélyén érte, és/vagy önként szolgálod őt, elszabotálva a saját életedet, felkínálva ezzel a lehetőséget, hogy folyamatosan gondoskodhasson rólad. Vagy pedig kényszerből maradsz, ám a párkapcsolataidban folyamatosan próbálgatod a leválást durcás, önző kisgyerek üzemmódban.

Így vágódj be az anyósnál

Nemcsak saját családod, de párodé is befolyásolhatja, mennyire boldog a kapcsolatod: gondolj csak az anyósoddal való viszonyodra. Tudd meg, hogy jöhettek ki jól.

Mindenki sorszámot kap

A családállítás arra jött rá, hogy senkit nem szabad kihagyni a testvérek sorából. Óriási lelki kavarodás követezik ugyanis például abból, hogy valaki a legnagyobbnak hisz magát, azt várják el tőle, amit az elsőszülöttől szokás, valahogy mégsem tud mindennek megfelelni, ezért kudarcot kudarcra halmoz. Aztán kiderül, hogy előtte halva született meg egy gyerek. Ezzel hirtelen végre a helyére kerül, hiszen ő csak a második, és csakis azért volt egy hellyel előrébb, a számára túlzott rivaldafényben, mert megpróbált ezzel is segíteni, pótolni azt az elvesztett gyereket, akinek a halála nagyon fáj a szüleinek.

Minden megfogant gyerek számít tehát, függetlenül attól - abortusz, vetélés -, hogy megszülethetett-e. A szülőknek kell valósan sorszámozniuk - anélkül, hogy a gyerekeiket beavatnák a történtekbe -, mert ha kihagynak valakit, hiszen így könnyebb túlélni a veszteséget, az élő gyerekeik problémái tudattalanul jelezhetik a hiányát.

Ezt is szeretjük