Több százezren léptek be a Ku-Klux-Klan női szervezetébe: egyesek még a férjüktől is elváltak, hogy csatlakozzanak
Bár nem követtek el olyan erőszakos bűncselekményeket, mint a férfi tagok, a nők befolyása sem elhanyagolható.

női ku-klux-klan
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Az Amerikai Egyesült Államokban működő fehér fajvédő rasszista, terrorista szervezet, a Ku-Klux-Klan története több szakaszra osztható, és tulajdonképpen minden időszakban szerepelnek benne a nők is. 

Róluk azonban általában kevesebb szó esik, és bár a legborzalmasabb vérengzések nem hozzájuk köthetők, ők is kivették részüket a titkos szervezet akcióiból, ellehetetlenítve a nekik nem tetsző személyeket.

Nők a Ku-Klux-Klanban

Az első Ku-Klux-Klan (KKK) az 1860-as években jött létre Tennessee államban, a polgárháborút követő rekonstrukció korszakában. A csoport tagjai erőszakkal, a gyilkosságtól sem visszariadva léptek fel a nézetük szerint a rabszolgaság eltörlése után túl sok szabadsággal és jogokkal rendelkező fekete lakosság és a vezetők ellen. A fehér felsőbbrendűséget hirdető szerveződések egész délen elterjedtek. Öltözetük, csuklyájuk a rémisztés eszköze volt, emellett pedig el is fedte a tagok személyazonosságát. A nők ekkor még nem vettek részt szervezetten a történésekben. A feleségek varrták a ruhákat, de ennél is fontosabb volt az a szimbolikus szerep, amit betöltöttek: a fehér protestáns nők hivatkozási alapként szolgáltak a KKK számára, mint ártatlan, erényes teremtések, akiket mindenáron meg kell védeni a „fekete démonok” által ösztönből elkövetett szexuális erőszaktól. 

Az első KKK az 1870-es években összeomlott, a másodikat Georgiában alapították 1915-ben. Ezzel érkezett el a szervezet „aranykora”, az 1920-as években amerikaiak millióit szólította meg, és nemcsak délen, hanem az Egyesült Államok egész területén. Az ellenségek körét is kibővítették, támadásaik középpontjába kerültek a feketék mellett többek között a katolikusok, a zsidók, a mormonok és a bevándorlók. Így aztán olyan helyen is megjelentek erődemonstrációkkal, ahol egyébként nem volt számottevő fekete populáció.

A második KKK idején jött létre a női Ku-Klux-Klan (WKKK), ami kapcsolódott ugyan az alapszervezethez, részt vett közös felvonulásokon, találkozókon, de attól függetlenül működött, és minden államban voltak csoportjai. Ohióban, Arkansasban, Pennsylvaniában és Indianában volt különösen erős, összesen több mint 200 ezer tagot számlált.

Bojkottok, kirúgatások és jótékonyság

Akárcsak a férfi KKK-ban, a nőiben is erőteljes hierarchia uralkodott, tevékenységeiket áthatotta a rasszizmus, a nacionalizmus és az idegengyűlölet. Mivel egy-két kivételtől eltekintve nem hajtottak végre konkrét fizikai erőszakkal járó akciókat, az utókor gyakran súlytalan csoportosulásként aposztrofálja őket, ám ez korántsem igaz, a történészek szerint kifejezetten nagy hatalommal és befolyással bírtak, tagjaik közül többen kiterjedt ismeretségi körrel rendelkező társadalmi szereplők voltak.

A klán nézeteivel ellentétes politikai jelöltek renoméját pletykák terjesztésével igyekeztek tönkretenni, az állami iskolákból kirúgatták a katolikus tanárokat, egyes vállalkozások ellen bojkottokat szerveztek, tönkretéve embereket, üzleteket. Mindeközben úgy építették kapcsolataikat, hogy tejet adományoztak az iskolás gyermekeknek, és élelmiszercsomagokat a rászoruló családoknak. Részt vettek nagyobb ünnepségek, esküvők, karneválok, sportesemények szervezésében is. Sok WKKK-tag egyfajta baráti klubként tekintett a saját szervezetére, amelyben a jótékonykodáson van a hangsúly, az összekovácsoló erő viszont a rasszizmus és az idegengyűlölet. 

Feminista nézeteket vallottak

Különös adalék, hogy a WKKK tagjai közül többen elkötelezett szüfrazsettek, feministák voltak, akik belefolytak a politikába is, már amennyire engedték nekik. Felszólaltak a családon belüli erőszak és az alkoholfogyasztás ellen. A női Ku-Klux-Klan toborzásának eredményessége is többek között abban rejlett, hogy a belépők újdonsült politikai hatalmukat, autonómiájukat gyakorolhatták a szervezeten belül. Kiléptek a kizárólagos háziasszonyszerepből, többen már a tagság előtt is aktivistaként tevékenykedtek, például Daisy Douglas Barr, aki az indianai egység vezetője volt, valamint ismert kvéker prédikátor. Egyes férjek kifejezetten ellenezték feleségük csatlakozását a csoporthoz, de rosszallásuk nem tántorította el az igazán elhivatottakat, akik olykor inkább elváltak, mintsem hogy lemondjanak a belépésről.

A cikk az ajánló után folytatódik

A KKK tagjai közül sokakat kellemetlenül érintett, hogy a megóvandó, szemérmes nők határozott egyéniségekként léptek ki a nyilvánosság elé. A nők egy része azt állította, hogy a WKKK nemcsak a szexuális erőszak, hanem a bűnöző, alkoholista férjek ellen is védelmet nyújt. A női Ku-Klux-Klan a második KKK-val együtt lehanyatlott, az 1960-as évek végén, ’70-es évek elején megjelenő harmadik hullám során a nők már nem játszottak olyan hangsúlyos szerepet, bár már rendes tagnak is felvették és felveszik őket, hiszen a Ku-Klux-Klan napjainkban is működik. 

A koncentrációs táborok hírhedt fegyőrnői

A koncentrációs táborok foglyait nemcsak a férfi, hanem a női felügyelők is gyakran kínozták. Az asszonyok sokszor a legváltozatosabb módokon büntették őket, és élvezték a szenvedés látványát.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük