A nő számára az az igazi élvezet, ha együtt lehet egy férfival: az ókorban nem számított a női orgazmus

A női szexualitást illetően évezredeken át születtek különféle, általában férfiak tollából származó elméletek és tudományos munkák, melyek szoros keretek közé szorították a hölgyeket, és a férfiak kielégítését helyezték előtérbe. Budai Lotti Rizsporos hétköznapok 3. - A női szexualitás története című könyvében ezt a témakört boncolgatja, és többek közt a női orgazmushoz való hozzáállásra, annak megítélésére is kitér.

Az ókorban teljesen elhanyagolták, másodlagosnak vagy lényegtelennek tekintették a nők gyönyörét, és rendkívül keveset tudtak róla. Sokszor egyenesen úgy vélték, az asszonyok számára az nyújtja az igazi élvezetet, ha együtt lehet egy férfival, a szex pedig esetleg egy csiklandozásszerű melegségérzetet okoz az ő esetükben.

A nő nem az orgazmusért szexel?

A női szexualitást övező zavar, ahogyan a női testet burkoló köd is, valahol az európai kultúra bölcsőjében, az ókori Görögországban kezdett sűrűsödni. Innen ered ugyanis az ezzel kapcsolatos egyik legmakacsabb, napjainkig is élő mítosz vagy inkább téveszme, hogy a nő nem az orgazmusért szexel. Hanem a közelség átéléséért, az intimitás utáni vágy okán, vagy mert számukra ez az összetartozás kifejezésének megtestesülése.

Egyébként ebből a gondolatból ered egy másik, ugyancsak napjainkig ható téveszme is: a nők sokkal szívesebben szexelnek, ha érzelmileg is kötődnek a partnerükhöz. Persze bizonyított tény, hogy a nők ma is sokkal nagyobb arányban találják szexuális együttléteiket kielégítőnek párkapcsolaton belül, mint mondjuk egyéjszakás kalandok alkalmával. Bár ennek az is lehet az oka, hogy a férfiak fele alkalmi partnerei kielégülését nem tartja fontosnak.

Bárhogyan is legyen, a lényeg, hogy az ókori filozófusok és orvosok szerint a nők szexuális életének sok célja van, de egyik sem az a bizonyos „o” betűs szó: az orgazmus. Már ha egyáltalán úgy vélték, van nekik olyan…

Az élvezet az, ha az asszony a férfival lehet

Nem arról van szó, hogy Hippokratész, Galénosz vagy Szóranosz úgy gondolták volna, hogy a nőknek nincsenek vágyaik, vagy nem képesek felizgulni. Mindössze úgy vélték, hogy a nő szexuális vágya és élvezete nem cél-, hanem folyamatorientált. Azaz számára az együttlét gyönyöre, az, hogy együtt lehet a férfival, maga az élvezet. Hippokratész például Peri phüsziosz poidiu - A gyermek természetéről - című művében eképp definiálja a női orgazmust:

"Közösülés során a nők vaginájában keletkező súrlódás és méhük mozgása csiklandozásszerű érzetet kelt, mely vágyat és melegséget áramoltat testükbe. Ez a vágyakozás a közösüléssel kezdődik, és addig áll fent, míg a férfi ejakulációja bekövetkezik…" - Hippokratész úgy folytatja, hogy amennyiben a nő egyébként „lelkesedik” a közösülésért, úgy bekövetkezhet az ő ejakulációja is a férfié előtt, de ha nem lelkes, úgy vágya kihuny a férfiéval együtt.

A női ejakuláció szókapcsolat némileg zavart keltő lehet, mert úgy hangzik, mintha az orgazmusra utalna. Azonban sokkal inkább ahhoz van köze, miszerint a női test egy kifordított - és hibás - férfitest. Ergo, ami a férfiaknál kint, az a nőknél bent van: a herék a petefészkek, a hüvely pedig a befelé irányuló hímvessző. Mint Pszeudo-Arisztotelész írja egy helyütt: a női testben található egy cső, melyből a nő magja távozik, akárcsak a férfiéből az övé. Ez alatt a mag alatt az akkori orvosok egy olyan folyadékot értettek, amely a férfi magjának útját mintegy megkönnyíti, így segíti a megtermékenyülést. Tehát a lubrikáció, a nedvesedés csak nem kerülte el a figyelmüket.

Epheszószi Szóranosz, a női gyönyör barátja

Léteztek a női gyönyörök iránt valamivel fogékonyabb bölcselők is. Epheszoszi Szóranosz római kori görög orvos volt az, aki kortársaihoz képest meglepő pontossággal írta le a női ciklus működését, és arra biztatta kollégáit, hogy a várandós asszonyokat kezeljék kiemelt kímélettel és kedvességgel. Emellett azt is vallotta, hogy a megtermékenyüléshez szükség van arra, hogy a nő is izgalomba jöjjön az együttlét során, így javasolta a férfiaknak, hogy szenteljenek figyelmet a női igényeknek is. 

Az ókoriak közül tehát igen kevesen ismerték fel, hogy ez a bizonyos női vágy tud kumulálódni, azaz orgazmusig fokozódni. A kevés kivétel egyike az i. sz. 2. században élt Akhilleusz Tatiosz író, akinél megtalálható a nőkkel kapcsolatban használt „szerelmi csúcspont” kifejezés. Pedig ne feledjük: az ókori Görögország roppant liberálisan állt a szexualitáshoz - mármint a férfiak esetében. Házi rabszolgák, ágyasok, elit hetérák, utcalányok, bordélyokban sorvadozó szexrabszolgák, illetve törvényes feleségek: megannyi nő, akikkel akkor létesíthettek szexuális kapcsolatot, amikor csak kedvük tartotta.

Döbbenetes és egyben elkeserítő, hogy ennyi nő és ennyi aktus közepette alig akadt férfi, akinek saját vágyai kielégítése közben eszébe jutott volna a női gyönyör természetének is némi figyelmet szentelni legalább annyi időre, hogy észrevegye: a nőknek is lehet orgazmusa.

Ilyen volt a szex az ókori Egyiptomban

Az ókori Egyiptom különleges kultúrájának a szexualitás is fontos részét képezte. Bár viszonylag kevés olyan rajz, ábra vagy írás maradt fenn, amely konkrét és részletes információkkal szolgálhat ebben a témában, vannak olyan leletek, történetek, melyek intim életükről árulkodnak. Mitológiájukban, művészi alkotásaikban rengetegszer rejtetten, utalások vagy eufemizmusok formájában van jelen a szex, de királyaikat, isteneiket is gyakran ábrázolták erotikus helyzetekben. A birodalom lakóinak szexuális életét általánosan a nyitottság, a szabadság jellemezte, azonban mai szemmel igencsak bizarr szokásokkal is rendelkeztek.

• női szexualitás
• ókor
• szex a történelemben
• orgazmus
• történelmi érdekesség
• Lélek&Test