Mit tehetsz, ha nárcisztikus szülők mellett nőttél fel? Pszichológus segít

Egyre többen ismerik fel felnőttként, hogy gyermekkorukat egy nárcisztikus szülő mellett töltötték. Bár a fogalom mára széles körben ismertté vált, sokan még mindig csak a látványosabb jeleket társítják hozzá, például a manipulációt. A háttérben azonban gyakran olyan folyamatok zajlanak, amelyek hosszú távon a gyermek önértékelésére, identitására és kapcsolataira is hatással lehetnek.

Mit tehetsz, ha nárcisztikus szülő mellett nőttél fel?

Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint a nárcisztikus szülő mellett felnövő gyermek nehezebben alakíthat ki stabil önképet és egészséges önértékelést, ennek hatásai pedig akár évtizedekkel később is elkísérhetik. 

Az érzelmi tükrözés hiánya megnehezíti az egészséges önkép kialakulását

A gyermek személyisége a szülői kapcsolatokon keresztül fejlődik. A kicsik fokozatosan tanulják meg, kik ők, mit éreznek, hogyan reagáljanak a különböző helyzetekre, és mennyit érnek. Ebben kulcsszerepe van annak, hogy a szülő hogyan viszonyul az érzelmeikhez.

„Ha fél a gyerek, akkor a szülő megnyugtatja. Ha örül, együtt örül vele. Ha dühös, akkor segít neki szabályozni a dühét. Ez a tükrözés segíti elő, hogy kialakuljon egy stabil identitás, egészséges önértékelés és érzelmi biztonság” – magyarázza Dr. Makai Gábor.

Egy nárcisztikus szülő azonban sok esetben nem képes valóban ráhangolódni a gyermekére, mert figyelme elsősorban saját igényeire és érzelmeire irányul. Emiatt a gyermek nem kapja meg azt a visszajelzést, amelyre az egészséges énkép kialakulásához szüksége lenne.

A szakember szerint ennek következménye lehet, hogy a gyermek később bizonytalanná válik önmagával kapcsolatban, és nehezen tudja megfogalmazni, valójában mit érez, mire vágyik vagy milyen értékek mentén szeretne élni.

A szeretet gyakran feltételekhez kötötté válik

A nárcisztikus szülői működés egyik jellegzetessége, hogy a gyermek nem önálló személyként jelenik meg a családi rendszerben, hanem sokszor a szülő szükségleteinek kiszolgálójaként.

A gyermek azt tapasztalhatja meg, hogy akkor kap elismerést és figyelmet, ha megfelel az elvárásoknak, jól teljesít, vagy olyan módon viselkedik, amely a szülő számára kedvező. Ha viszont eltér ezektől az elvárásoktól, kritikával, megszégyenítéssel vagy érzelmi távolságtartással találkozhat.

Sokszor a gyerek egy eszközzé válik, amely arra szolgál, hogy a szülő megélhesse a saját nagyságát vagy sikerességét.

Az ilyen tapasztalatok hatására a gyermek könnyen arra a következtetésre juthat, hogy önmagában nem szerethető, csak akkor, ha valamilyen teljesítményt nyújt vagy megfelel mások igényeinek.

Felnőttként is megmaradhat az üresség érzése

Sokszor beszámolnak egy ilyen ürességérzésről. Arról, hogy nem igazán tudják, kik ők valójában.”

Ez a bizonytalanság nem feltétlenül látványos a külvilág számára. Előfordulhat, hogy valaki sikeres karriert épít, családot alapít, kívülről rendezett életet él, mégis folyamatosan ott munkál benne az érzés, hogy valami hiányzik.

A háttérben gyakran az áll, hogy gyermekkorában nem kapott elég támogatást ahhoz, hogy stabil kapcsolatot alakítson ki saját érzéseivel, szükségleteivel és értékeivel.

A maximalizmus mögött sokszor bizonytalanság áll

A nárcisztikus családi közeg egyik gyakori következménye a túlzott teljesítménykényszer. Mivel a szeretet és az elfogadás sokszor feltételekhez kötötten jelent meg, a gyermek megtanulhatja, hogy az értékességét a teljesítménye határozza meg.

Ez felnőttkorban maximalizmusban, állandó bizonyítási vágyban vagy perfekcionizmusban jelenhet meg.

Nagyon sokszor látni, hogy ezek az emberek túlkompenzálnak. Ott van bennük a bizonyítási kényszer, és rendkívül érzékenyek a külső visszajelzésekre.

– mondja Dr. Makai Gábor. Egy kritika ilyenkor nem egyszerű visszajelzésként hat, hanem könnyen felidézheti a korábbi megszégyenítő élményeket. Emiatt sokan hajlamosak egy-egy kudarcot teljes személyiségük értékeléseként megélni.

A túlzott alkalmazkodás szintén gyakori következmény

Nem mindenki reagál ugyanúgy a gyermekkori sérülésekre. Míg egyesek a teljesítményben keresik az elfogadást, mások a kapcsolatokban próbálnak biztonságot találni. A szakember szerint gyakori, hogy az érintettek rendkívül alkalmazkodóvá válnak. Nehezen mondanak nemet, kerülik a konfliktusokat, és hajlamosak saját szükségleteiket háttérbe szorítani.

Ennek oka sokszor az a mélyen rögzült félelem, hogy az elutasítás vagy a szeretet elvesztése bármikor bekövetkezhet. 

„Az ilyen emberek gyakran kiváló segítők, figyelmes barátok és empatikus partnerek, ugyanakkor nehezen képviselik saját érdekeiket, ami hosszú távon kimerüléshez és frusztrációhoz vezethet”  –  mutat rá a klinikai szakpszichológus. 

A párkapcsolatokban is visszaköszönhet a múlt

A gyermekkorban elsajátított kapcsolati minták később a párválasztásban is szerepet játszanak. 

Sok érintett olyan partner mellett köt ki, aki bizonyos vonásokban emlékeztet a szülőre.

– magyarázza a szakértő. Ennek hátterében az úgynevezett ismerősség elve áll: az ember ösztönösen olyan helyzetek felé húz, amelyek valamilyen formában ismerősek számára, még akkor is, ha ezek korábban fájdalmat okoztak.

„Nagyon gyakran nárcisztikus partnert választanak, mert ez az ismerős dinamika biztonságérzetet ad számukra” – mondja a pszichológus.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a minta megváltoztathatatlan. Az önismereti munka segíthet felismerni ezeket a működéseket, és tudatosabb döntéseket hozni a kapcsolatokban.

A határhúzás apró lépésekkel kezdődik

Amikor valaki felismeri, hogy gyermekkorában rendszeresen háttérbe szorította saját igényeit, gyakran felmerül benne a kérdés, hogyan lehetne egészségesebb határokat kialakítani.

Dr. Makai Gábor szerint nem feltétlenül a nagy konfliktusok jelentik a megoldást. Sokkal fontosabb, hogy az érintett fokozatosan megtanulja felismerni és képviselni saját érzéseit.

A nemet mondás tulajdonképpen identitást épít.

Egy-egy kisebb helyzetben kimondott nem, egy őszintén megfogalmazott vélemény vagy szükséglet olyan tapasztalatot adhat, amely megerősíti az önazonosság érzését.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

A pszichológus szerint nem önmagában az a döntő, hogy valaki felismeri-e a nárcisztikus szülő jelenlétét a múltjában. Sokkal inkább az, hogy ennek milyen hatása van a jelenlegi életére.

Ha valaki tartós önértékelési problémákkal küzd, nehezen alakít ki kiegyensúlyozott kapcsolatokat, állandó megfelelési kényszert él meg, vagy úgy érzi, újra és újra ugyanazokba a helyzetekbe kerül, érdemes segítséget kérnie.

Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus szerint a múlt megértése nem a hibáztatásról szól, hanem arról, hogy az érintett felismerje saját működését, és lehetőséget kapjon új minták kialakítására.

„Bár a gyermekkori tapasztalatokat nem lehet megváltoztatni, a belőlük fakadó következményekkel lehet dolgozni, és idővel egészségesebb, stabilabb önkép alakítható ki.”

Forrás: Getty Images

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• nárcisztikus szülő
• gyerek
• pszichológus
• önértékelés
• önbizalomhiány
• nárcisztikus személyiség
• Lélek&Test