A különös hely, ahol az apa az anya: ilyen az élet a világ legnagyobb matrilineáris társadalmában, a minangkabauknál

Az indonéziai Szumátra nyugati részén élő minangkabauknál a nőknek nem kell az egyenjogúságért, az egyenlő bánásmódért, a tiszteletért vagy a megbecsülésért küzdeniük: itt ugyanis az ő kezükben van a hatalom.

A világ legnagyobb matrilineáris társadalmában az itthon apai, illetve férfiszerepkörök jó részét az asszonyok töltik be.

A minangkabauk matrilineáris társadalma

A körülbelül 8 millió főt számláló, muszlim népcsoport éltében sok minden másképp működik, mint az európai embereknél. Itt a családi vagyont a lányok öröklik édesanyjuktól, a házasságkötést követően a férfiak költöznek a feleséghez, és a gyermekek is az anyák vezetéknevét kapják. A hatalom leginkább a nők kezében van mind a közéletben, mind a magánéletben, ez azonban nem azt jelenti, hogy a férfiak el lennének nyomva. A minang asszonyok nem leigázni akarják a másik nemet, hanem inkább a harmóniára, az egyenlőségre törekednek – az irányítás mégis inkább az ő kezükben van.

- A te házadban ki a főnök? - Minang vagyok, és egy minang számára a nő a főnök - hangzott el a beszélgetés a The Conversation újságírója és egy ott élő férfi között. A válasz pedig jól tükrözi a társadalmi berendezkedés alapjait. A háztartás fejei az asszonyok, a mindennapi kérdésekben, például a pénzügyi vagy a gyerekekkel kapcsolatos ügyekben ők hozzák meg a döntéseket, de a különböző szertartásokon is kiemelkedő szerepet kapnak: általában ők vezetik azokat.

Ahol a nő a család feje

A fiúk hétéves koruk környékén elhagyják otthonaikat, és suaruba, azaz egy kolostorba, férfiházba költöznek. Itt idősebbektől tanulnak, később pedig arra ösztönzik őket, hogy utazzanak el szülővárosukból, és szerezzenek máshol is tapasztalatot, folytassák más városokban a tanulmányaikat, hogy a társadalom még hasznosabb tagjaiként térjenek majd felnőttként vissza. Akik nem kötnek házasságot, azok sokszor a kolostorban maradnak, és a tudománynak szentelik életüket. Gyakran belőlük válik híres politikus, tudós vagy művész. A férfiak egyébként általában kereskedelemmel, földműveléssel foglalkoznak, de a munkákból természetesen a nők is kiveszik a részüket.

Ha egy férfi párra talál, az esküvő után a feleség házába költözik a kolostorból. A férj soha nem szabhatja meg asszonyának, hogy mit tehet, vagy mit nem: nem szólhat bele abba, hogy mit vásárol, vagy hogyan öltözködik. A gyermekekkel kapcsolatos döntéseket szintén a nők hozzák meg. A társadalomban egyébként elfogadottnak számít az is, hogy egy hölgynek több férje legyen, a válás után pedig a közös vagyon is a nőkre száll. A népmesék főszerepében általában az anyák és az anyaság témaköre áll.   

A nők figyelnek arra, hogy ne nyomják el a férfiakat, és bár sok családban az évtizedek múlásával kicsit lazultak is a matrilineáris szabályok, a minangok ügyelnek rá, hogy megőrizzék hagyományaikat és társadalmi berendezkedésüket.

A falu, ahonnan kitiltották a férfiakat

Létezik egy falu Kenyában körülbelül 350 kilométerre Nairobitól, ami az összes környező településtől eltér. Sőt, az egész világon csupán alig néhány közösség van, ami ehhez hasonló. Umoját ugyanis nemcsak hogy nők alapították, de csakis asszonyok és gyermekek lakják. Ötletének és történetének eredete, kezdete szomorú és megrázó is egyben, ám az, amit az ott élők felépítettek, hatalmas erőről, kitartásról és elkötelezettségről ad tanúbizonyságot.

• matrilineáris társadalom
• indonézia
• női egyenjogúság
• női lét
• nők élete
• érdekességek a világból
• Lélek&Test