Hihetetlen ereje van a "köszönöm" szónak: szinte senki sem gondolná

Miért nem mondjuk, és miért nem kérjük a dicséretet? Pedig szükséges lenne, hiszen csakugyan szárnyakat ad.

Köszönet és dicséret
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Bár alapvetőnek kellene lennie, a köszönöm szó sajnos egyre inkább kezd kiszorulni az emberek szótárából. Az üzletekben, az utcán vagy a munkahelyen is egyre kevesebbszer hallhatod, de a családokban vagy a párkapcsolatokban sem magától értetődő mindig.

Nemcsak a köszönet, de a dicséret is gyakran elmarad, ami miatt sokan elveszítik a motivációjukat, úgy érzik, nem végzik jól a dolgukat, vagy nem becsüli meg őket a másik. De miért van ez így? Miért hangzik el ez a két dolog egyre ritkábban? És miért nem merjük kimondani őket? Erről mesélt a TED előadássorozatának keretében Laura Trice. Az alábbiakban megnézheted a videót, és elolvashatod az előadás magyar változatát is.

A köszönet és a dicséret fontossága

- Azért vagyok itt, hogy elmondjam, miért fontos a dicséret, a csodálat és a köszönetnyilvánítás, valamint, hogy azok hogyan legyenek pontosak és őszinték. Akkor kezdett el érdekelni ez a téma, amikor észrevettem magamon, hogy egészen pár évvel ezelőttig sokszor meg akartam köszönni valakinek valamit, meg akartam dicsérni valakit, vagy én szerettem volna dicséretet kapni, de sosem tettem egyiket sem. Egyszer elgondolkodtam, vajon miért? Nagyon szégyelltem magam. Azután azt kérdeztem meg, vajon én vagyok az egyetlen ilyen? Nyomozni kezdtem hát.

Egy rehabilitációs központban dolgozom, ahol láthatok olyanokat, akik élet-halál közé kerültek függőségük miatt. És néha csak olyan egyszerű okokról van szó, mint az érzés, hogy valakinek az apja soha nem mondta, hogy büszke lenne rá. De aztán a családjuktól és a barátaiktól megtudják, hogy az apa mindenki másnak elmondta, hogy milyen büszke rá, csak neki nem. És ez azért van, mert fogalma sem volt, hogy a fiának arra van szüksége, hogy hallja.

Kérdem én: miért nem kérjük tehát, amire szükségünk van? Ismerek egy urat, aki 25 éve házas, és nagy álma, hogy a felesége azt mondja neki: "Köszönöm, hogy Te vagy a kenyérkereső, és én itthon maradhatok a gyerekekkel." De sosem kéri. Van egy hölgy azonban, aki jó ebben. Hetente egyszer a férje elé áll, és azt mondja: "Azt szeretném, hogy köszönd meg mindazt, amit a háztartásért és a gyerekekért teszek." És a férje meg is köszöni. A dicséretnek mindig őszintének kell lennie, de ez már az említett hölgy felelőssége. Az egyik barátnőm, April, akivel óvodáskorunk óta ismerjük egymást, mindig megköszöni a gyermekeinek, ha a házimunka rájuk eső részét elvégzik. Azt mondja: "Miért ne köszönném meg, még akkor is, ha ez az ő feladatuk?"

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban a cancel culture, azaz az eltörléskultúra került terítékre. Mikor született meg, és mit jelent a cancel culture kifejezés? Miért veszélyes jelenség? Kik azok a híres személyek, akik érintettek? Honnan tudjuk, hogy valósak-e az ellenük felhozott vádak? Hogyan befolyásolja az eltörléskultúra a stand up comedy műfaját?

Promóció

Miért nem mondjuk ki őket?

Tehát feltettem a kérdést: miért akadályoztam én ezt? Miért tesznek így mások? Miért vagyok képes kérni közepesen átsült hússzeletet vagy 38-as méretű cipőt, de képtelen vagyok kimondani, hogy "Megdicsérnél?" Azért van így, mert fontos adatokat adnék ki magamról. Elárulnám, hol vagyok bizonytalan. Elárulnám, hol van szükségem a segítségedre. És azokat, akik hozzánk a legközelebb állnak, úgy kezeljük, mintha ellenségeink volnának. Mert mit kezdhet a másik ezekkel az információkkal? Elhanyagolhat engem. Ellenem fordíthatja. Vagy meg is adhatja, amire igazán szükségem van.

par mosoly

Elvittem a biciklimet egy üzletbe, imádom ezt a történetet, ahol valami olyat csinálnak vele, amit ők "igazításnak" neveznek. A srác szerint "ha megigazítod a kerekeit, az egész bicikli sokkal jobb lesz." Amikor visszakaptam a biciklimet, és az összes egyenetlenség és görbület eltűnt a kerekekből, habár két és fél éves volt a biciklim akkor, de mintha kicserélték volna. Felszólítom tehát mindannyiukat: igazítsák meg a saját kerekeiket. Vallják be, mennyi és milyen dicséretre van szükségük. Mit szeretnének hallani? Menjenek haza feleségeikhez, és kérdezzék meg, ő mit szeretne hallani! Kérdezzék meg férjeiket, nekik mi kell. Menjenek haza, tegyék fel ezeket a kérdéseket, és segítsenek az embereknek maguk körül.

Nagyon egyszerű. Miért is fontos ez? Mindenki világbékéről beszél. Hogyan lehetne világbékét teremteni különböző kultúrák és nyelvek ellenére? Legelőször az egy fedél alatt élők között kell elérni a békét. Tehát először mindenki a saját környezetében nézzen körül. És most, szeretném megköszönni mindannyiuknak, hogy jó férjek, csodálatos anyák, jó barátok, szüleiknek jó gyermekei. Talán még soha senki nem mondta ezt Önöknek, de valóban nagyon szép munkát végeztek.

Ezt is szeretjük