„Amikor én ennyi idős voltam” - Idegesítő mondatok a felnőtt gyereknek, melyek lelkileg is károsak

A szülőkről való leválás a gyerekek életének egyik fontos mozzanata a felnőttség felé vezető úton. Ez a folyamat azonban egyik részről sem olyan egyszerű. A fiatalok általában ilyenkor függetlenségre és szabadságra vágynak, ám a szülőknek gyakran nehezükre esik elengedni szeretett fiukat vagy lányukat.

Előfordul, hogy még akkor is próbálják egy picit irányítani, befolyásolni gyermeküket, amikor már különköltözött, és a saját életét éli, esetleg saját családja van. Néha tudatosan, néha viszont szinte tudattalanul igyekeznek terelgetni, és olyan mondatok csúsznak ki a szájukon, melyeket segítő, jó szándékkal mondanak, mégis rendkívül károsak. A következők, ha rendszeresen elhangzanak, nemcsak a szülő-gyermek kapcsolatot rombolják, hanem a felnőtt önértékelését, önbizalmát is.

„Amikor én annyi idős voltam”

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy csemetéjük életét állandóan a sajátjukhoz hasonlítják. Ez azonban több szempontból is rossz ötlet. Egyrészt, amikor a szülő volt annyi idős, számos dolog más volt, másképp zajlott, másrészt pedig minden ember más, mindenki másra vágyik, és eltérő tempóban halad a karrierje is. Így nem érdemes összevetni a kettőt, főleg nem ilyen kritikus módon. Ebből a gyerek csak azt szűri le, hogy az anyja vagy az apja úgy érzi, rosszul csinál mindent, és csalódást okozott nekik. Így nemcsak, hogy borzasztóan zavarja majd, hogy állandóan ezt kell hallgatnia, hanem a szüleivel való kapcsolatára és az önbizalmára is igencsak káros hatással lesz ez a mondat.

„Bezzeg a testvéred…”

A testvérek közötti rivalizálás igen gyakori jelenség, ahogyan az is, hogy a gyermekek attól félnek, vagy úgy érzik, hogy a szüleik jobban szeretik a másik csemetéjüket. Ez sokszor felnőttkorra is csak enyhül, de nem mindig szűnik meg teljesen, ezért is tilos bármilyen formában egymáshoz hasonlítani a gyerekeket. Azt pedig főleg nem szabad felróni egyiküknek sem, hogy a nővére vagy éppen az öccse mennyivel jobban csinál valamit. Ettől értéktelennek, haszontalannak érezheti magát, és felerősödhet benne az a gondolat, hogy a testvéréhez erősebb érzelmek fűzik a családtagjait.

„Megtiltom, hogy…”

Kicsi korban a gyermeknek általában a szülő utasításai szerint kell cselekednie, de, ahogyan nő, ez egyre kevésbé van így. Amikor pedig belép a felnőttkorba, és saját életet kezd, igyekezni kell elfelejteni az olyan utasításokat, melyekben az anya vagy az apa igyekszik megtiltani valamit a felnőttnek. Ha ugyanis továbbra is próbálják korlátozni, az nemcsak az egészséges függetlenségére van rossz hatással, hanem azt is eredményezi, hogy egyre kevésbé tartja majd a kapcsolatot a szüleivel.

„Ezt úgysem tudod majd megcsinálni”

Biztos, hogy előfordul majd olyan, hogy a fiatal a szülő szerint nehéznek, bonyolultnak vagy megvalósíthatatlannak tartott ötlettel áll elő. Azonban akkor sem szabad egyenesen kimondani, hogy erre úgysem lesz képes. Ez ugyanis megalázó és demotiváló lesz a számára, és nagymértékben rombolja az önbizalmát és az önértékelését is. Sőt, azt is eredményezheti, hogy később nem mer majd belevágni új dolgokba a karrierjében vagy a magánéletében.

Képeken az anya és lánya közötti kapcsolat

Anya és lánya között olyan utánozhatatlanul szoros és különleges kapcsolat van, melynek nincs párja. Ezt örökítik meg a világ minden tájáról egy olyan fotósnak a képei, akinek sosem volt lehetősége megtapasztalnia az anyai szeretetet.

• káros
• mérgező
• szülő
• gyerek
• felnőtt
• felnőttkor
• mondat
• Lélek&Test