Ez a legnagyobb tévhit a szerelemről: szakértő árulta el, miért veszélyes

Vajon régen volt könnyebb párt találni, vagy ma, amikor a digitalizált világ látszólag nagyon megkönnyíti az emberek életét? Sokakban a magány érzetét növeli az egyre nagyobb mértékű képernyőidő, miközben korábban sosem látott mértékű a válások száma és teret hódítanak az online társkeresők. 

Hogyan érdemes párt keresni a gyorsan változó világban, mitől lesz valaki valódi társ, milyen a jól működő párkapcsolat és létezik-e valódi szerelem? A Femina exkluzív interjújában Dorozsmai Laci személyiségfejlesztő, profilozóval erről is beszélgettünk.

A jó párkapcsolat alapjai

Laci rendszeresen szervez beszélgetéseket a párkapcsolatról, hiszen sokan fordulnak hozzá ilyen problémával. A csoportfoglalkozások mellett egyéni tanácsadásokat valamint társával Vikivel, akivel az életben is párt alkotnak, céges tréningeket is tartanak.

A csoportfoglalkozáson ezúttal csak nők voltak jelen, Z, Y és X generációs, többnyire egyedülállók, akik olyan kérdésekre keresték a választ, hogy miért vált nehézzé a társkeresés, miközben egyre több a szingli a fiatalok és idősebbek között is. Lacival az Érzelmi Kikötő csoportfoglalkozása után ültünk le beszélgetni.

Szerinted miért nehéz ma párt találni, miközben látszólag sokkal több lehetőség van, mint korábban?

- Szerintem a magány alapvetően népbetegség. Egyrészt a rengeteg interakció és online felület valójában nem támogatnak minket, hanem inkább károsítanak, másrészt a nőknek alapvetően nem tett jót az emancipációnak az a formája, amikor azt gondoljuk, hogy a nő egyforma a férfival. A nő ugyanis nem egyforma a férfival, csak egyenértékű, és ezt nagyon félreértik. Nagyon sok nőben azt látom, hogy kifejezetten férfiasan viselkednek, és ez nem segít a kapcsolatépítésben.

Ennek köze van szerinted ahhoz, hogy nagy a válások aránya, és végül sok nő egyedül marad?

- Igen, százötven éve egy nő nem válhatott el, mert éhen halt, most viszont megvan mindenkinek a saját egzisztenciája. Utazhat, bármit csinálhat, és ehhez nincs igazából szüksége férfira.

Mi a legnagyobb tévhit a szerelemről és párkapcsolatról szerinted?

Úgy gondolom, hogy a szerelem sosem fáj. Ha fáj, akkor az nem szerelem, sokkal inkább egy traumás kötés, egy gyerekkori traumára adott reakció.

Amikor a másik nagyon hiányzik, és szorongsz, rosszul érzed magad emiatt, az egy stresszválasz. Hogy lehet valami jó, ha stresszelsz benne?

A legtöbb ember mégis épp ezt az érzést keresi.

- Igen, hiszen gyerekkorunkban ezt azonosították szeretetként. Ha valaki például gyerekkorában arra várt, hogy apu végre hazajöjjön és két órával később jött, akkor az a helyzet tele volt aggodalommal. Amikor nagy szüksége lett volna az elfogadásra, a szeretetre, és végre az apa megjött, adott egy puszit, aztán ment és tette a dolgát, ez az érzés rögzült. Ha a szeretet az, hogy nem kapsz semmit, akkor ugyanezt fogod keresni egy párkapcsolatban.

Ezek a mi traumás reakcióink az életre, mert egyébként – hogy dr. Máté Gábort idézzem – mindenki traumatizált. A trauma az, amit eddig nem tudtál feldolgozni. Ha van egy mélyen lévő traumád, akkor mindig olyan pasit vagy nőt fogsz választani, aki pontosan olyan, mint amitől menekülsz, hiszen az ismerős. Az agy mindig jobban szereti azt, amit ismer, mint azt, ami jó neki. Ez egy ördögi spirál.

Ha ezt valaki meg tudja fejteni magának, akkor azt meg lehet haladni, és már nem traumás kapcsolatot fog keresni, hanem olyat, amiben ő a leginkább önmaga lehet és önazonos lehet. Ebben viszont nincs hiány, tehát nincs benne szorongás vagy félelem és stresszválasz. Ez egy teljesen tiszta és szabad kapcsolat tud lenni.

Te azokkal találkozol, akik nem találták meg azt a fajta párkapcsolatot, ami nem a hiányra épül. Mit keresnek az emberek, amikor arról beszélnek, hogy szeretnének párkapcsolatot? Mivel fordulnak hozzád a legtöbben?

- Alapvetően viselkedéselemző, profilozó vagyok, tehát a működéseket vizsgálom, és a működéseket teszem ki az asztalra. Ebből tudjuk közösen visszafejteni, hogy mi a legjobb megoldás a kliensem számára.

Az érzelmi működésünk a limbikus rendszerben elég kötött, és nagyon nehéz rajta változtatni.

A viselkedés elemzése abban segít, hogy felismerd a mintákat, felismerd a reakciókat, hogy mi miért történik. A tudatosítással lehet változtatni rajta.

Az online ismerkedés világa mit hozott az emberek életébe?

- Egyrészt a nők gazdasági biztonsága nagyon emeli az elvárásokat. A nők úgy gondolják, hogy ha már megvan mindenük, akkor olyan pasi jöjjön be az életükbe, aki elég jó ahhoz, hogy megosszák vele ezeket a dolgokat. Tehát nem akarnak senkinek az anyja vagy a kiszolgáló személyzete lenni.

Másrészt a túlcsorduló információval minden felületen az folyik, hogy van lehetőséged párt találni. Ez pedig önmagában nem igaz, mert az összes társkereső tulajdonképpen nem más, mint egy időpontfoglaló alkalmazás. Nem ígéri azt, hogy párt fogsz találni.

A világ a technikai fejlődéssel és a digitalizációval mégis ebbe az irányba mozdul. A fiatalok lehet, hogy elmennek szórakozni, de már nem arról szól feltétlenül a szórakozás, hogy ott teremtsék meg a kapcsolódásokat, hanem inkább felmennek az online térbe.

A gyerekeknek van egy transzgenerációs mintája, hogy kapcsolódni kell, hogy legyen párkapcsolatod. 

A Z generációt gyakran nem tanította meg az X vagy az Y generáció, hogy hogyan. Nincs meg az a készségkészletük, hogy ők egyébként egy diszkóban hogyan ismerkedjenek, akár fiúk, akár lányok. Nagyon bizonytalanul mozognak, az online pedig ad egy hamis érzetet, hogy van ott valakid, akivel tudsz kapcsolódni. Elfelejtjük az egész történetből, hogy az összes online ismerkedős platform gazdasági vállalkozás, aminek az a célja, hogy sokáig legyél ott és fizess.

Mégiscsak születnek az online platformokon is párkapcsolatok, erről azért lehet tudni, szép számmal. Téged olyan emberek keresnek fel, akiknek ez nem egy sikertörténet. Mi az, amivel hozzád fordulnak?

- Alapvetően két dologgal keresnek: az egyik az önértékelés, és az érzelmi önbizalom.

Az emberek félnek nyíltan, őszintén kapcsolódni. Nem tudják, hogyan kell önmagukat kifejezni, megmutatni anélkül, hogy sérüljek. Ez tanulható.

A másik – és főleg nők jönnek ezzel hozzám–, hogy miként lesznek kislányból meg anyaszerepből felnőtt nők? A nők azt gondolják, hogy a nőiesség egyenlő a gondoskodó anyai szereppel. Ehhez azok a „kisfiúk” tudnak csatlakozni, akik egyébként nem férfiak, mert nem magabiztosak, nincs önértékelésük, nincs meg a saját útjuk. A munkám jelentős része arról szól, hogy értelmezzük a működést. Ha valaki megérti a saját működését, fel tudja ismerni, hogy ugyanazt csinálja, mint korábban.

Ezt az önismereti munkát mindenképp azelőtt érdemes szerinted megcsinálni, mielőtt párkapcsolatba lép valaki?

A legjobban működő stratégia az, ha valaki lezár egy kapcsolatot és utána önvizsgálatot tart.

Ha ezt kihagyja, akkor biztos vagyok benne, hogy újra ugyanazt fogja csinálni.

Tudja-e a két nem egymásról, hogy mit szeretnének egyébként egy párkapcsolatban a másiktól?

- A nő biztonságra törekszik, a férfi meg potens akar lenni. Ez azt jelenti, hogy szeret erőforrást teremteni, szeret nagyszerű lenni, és szeretné megvédeni a nőt. A nőnek biztonság kell, a férfi viszont sokszor nem ismeri fel, hogy potens akar lenni. Sok nő egyébként a nagyon erős biztonságkeresésével épp ezt a férfi potenciált nyirbálja.

Milyen módon?

- „Kinéztem, hova menjünk nyaralni”, „hagyd csak, majd én megcsinálom”, „nem, azt nem úgy kell”, „hagyd a fenébe az egészet”. A klasszikus olyan férfi-potenciálcsökkentő mondatok, amikben a férfi úgy érzi, hogy ő nem elég értékes, nem elég jó és impotens lesz, szó szerint. Ha nagyon lecsökken a szexualitás, akkor nagyon lecsökken az együttműködés, a belső kommunikáció.

A férfi, akit nem értékelnek elsorvad vagy félrelép, azt a helyet keresi, ahol értékelik.

Nagyon sok kapcsolatban látom, hogy itt rontják el a legtöbben.

- Nem elrontják, hanem a nőnek nincs más mintája, mint az anya, a pasinak meg nincs más mintája, mint a jó kisfiú. Aki három vagy négy nő után ki van herélve, az nem fog akarni úgy kapcsolódni, ahogyan azt a nő szeretné. Vagy nem akar kapcsolatot. A férfi elvan egyedül.

Ezt hogy érted, hogy a férfi elvan egyedül?

- A férfinak nincs szüksége párkapcsolatra. A nő a biztonságérzetéhez kell ez. Mi egyedül kimegyünk a vadonba, levadásszuk a nyulat, és potens férfiak vagyunk, ha három másik pasival együtt csináljuk, még inkább. A túlélésben a nőnek nagyobb szüksége van a férfira, mint a férfinak a nőre. A férfinak azért van szüksége a nőre, hogy szaporodjon, továbbadja a génjeit.

Hogy fog akkor jól működni ez az egész napjainkban? A sok kisfiú meg a sok anyuka között van azért még sok férfi és sok nő szerinted?

- Az én gyerekeim Z generációsok, nálunk már mások voltak a minták. Meghúzzák a határaikat, jobban szeretik magukat, több önismerettel rendelkeznek, mert más mintát kaptak, mint az én generációm és a világ is megváltozott. Nagyon másképp működnek, mint mondjuk most egy 50-es elvált férfi vagy nő. Senki nem fogja persze megúszni azt, hogy ránézzen a saját működésére, akár egyedül, akár szakemberrel.

Sokakban nincs meg az önismeret, hogy tudja, mit miért csinál, egyszerűen csak zsigerileg működnek az emberek.

Egy párkapcsolatban a másiktól várják, hogy szeressék, miközben saját magukat sem szeretik. Pedig ez lenne a kiindulási pontja mindennek, hogy szeresd és képviseld önmagad. A magyarok legnagyobb hiánya tapasztalatom szerint az, hogy nem hiszik el, hogy elég értékesek és ezáltal nem tudják magukat úgy szeretni és értékelni, ahogy egyébként lehetne. Ezen egy jó szakemberrel együtt mindig lehet változtatni.

Fotók: Getty Images Hungary

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• párkapcsolat
• profilozók
• interjú
• exkluzív
• szerelem
• szakember
• szakember szerint
• párkeresés
• Lélek&Test