Szégyellték, hogy nem tudják leírni a saját nevüket: a helyi nagymamák iskolája az indiai Aajibaichi Shala

Indiában az idősebb nőknek lehetőségük nyílt írni-olvasni tanulni a kifejezetten számukra megnyitott iskolában.

Indiai nagymamák iskolája
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Az Indiában élő férfiak 79%-a írás- és olvasástudó, a nőknek csupán az 59%-ára igaz ez. Az ország első női iskolája ugyan már 1848-ban megépült, mégis a földművelés, a gyereknevelés és egyéb munkák mellett a nők többségének nem jutott ideje, nem volt lehetősége a tanulásra. 

A Bhidewada női iskolát Mahárástra szövetségi államban hozták létre, Pune városában, méghozzá Szávitríbáí Dzsjótiráo Phulé reformer és költő jóvoltából. Ekkor a női egyenjogúság felé vezető út nagy mérföldkövéhez érkezett el az indiai társadalom, és nem is álltak meg ennél. Igaz, közel két évszázad telt el, de megalapították a Nagymamák Iskoláját, azaz az Ajjibaichi Shaala épületét. Itt azoknak a nőknek is lehetőséget biztosítottak írni-olvasni tanulni, akik már nagyon fiatalon, akár 12 évesen megházasodtak, és korábban elképzelni sem tudták, hogy jogot formálhatnak erre.

A Nagymamák Iskolája

Ajjibaichi Shaala egyedülálló intézményét szintén Mahárástra szövetségi államában alakították ki, Fangane falujában, ahol az idősebb korosztály tagjai között igen magas az aluliskolázottság mértéke.

GettyImages-900104882

- Az ötlet Chhatrapati Shivaji Maharaj Jayanti ünnepe alatt fogalmazódott meg - mondta Yogendra Bangar, az iskola egyik alapítója. - A hölgyek épp paath-t, szent szövegeket szavaltak amikor az idősebbek megjegyezték, hogy nagyon szeretnék, ha ők is el tudnák olvasni az írást. Itt született meg a nagymamák iskolájának a gondolata, amit az egész falu támogatott.

Egészen 2016-ig az idősebb korosztály tagjai a földeken dolgoztak, szüreteltek, vagy vitték kisebb-nagyobb üzleteiket, ám ez az iskola új utakat nyitott meg előttük, teljesen megváltoztatva az addigi életmódjukat és felfogásukat. Stílszerűen március 8-án, a nemzetközi nőnapon nyitották meg kapuit.

Az idős, büszke tanulók

A 60-90 éves kor közötti nagymamák csoportba tömörülve látványos, rózsaszín szári egyenruhában indulnak az iskolába, ahol matematikát, a Maráthi ábécét és művészetet tanítanak nekik. Még kertészkedésre is oktatják őket, minden egyes tanulóval az év elején elültetnek egy növényt az iskola kertjébe, amire ráakasztják a nevét, és onnantól kezdve neki kell gondoskodnia róla.

Az épület szerény felszereltségekkel bír, egy helyi farmer házában hozták létre. Mindössze két nappaliból áll, ahol heti hat napon át, délután 2-től 4-ig tartanak oktatást. 2018-ban 29 tanulója volt az új intézménynek. A lelkes diákok még házi feladatot is kapnak. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban arról dilemmázunk, hogy miért ülünk fel a legfrissebb trendekre, miért követjük megszállottan a divatirányzatokat, valamint a fogyasztás és a reklámvilág pszichológiájának is a mélyére ástunk. Pintér Ada beszélget Márton Szabolccsal az Indamedia csoport ügyfélélmény igazgatójával, és Kazár Zalán Kristóffal a Femina újságírójával.

Promóció

Az egyik legidősebb diák, a 85 éves Sitabai Deshmukh azt nyilatkozta, hogy számára ez többről szól, mint pusztán a megtanult betűkről - amiket egyébként a következő tanórára rendre elfelejt, és a táblát sem látja kristálytisztán. Korábban soha nem hitte volna, hogy ő is részese lehet egy ilyen életnek, most már tudja, mit élnek át gyermekei és unokái. Az Ajjibaichi Shaala a maharaszti nagymamák álmát megvalósította, célja, hogy a falu minden tagja megtanuljon írni-olvasni.

Egyes nagymamák ugyan nagyothallanak, mások pedig nem látnak rendesen, esetleg különböző mozgásszervi problémáktól szenvednek, amik miatt nem képesek sokáig egy helyben ülni, semmi nem tántorítja el őket céljuk elérésében. Szeretnék végre saját maguk aláírni neveiket ügyintézésnél vagy munkájuk során.

- Amikor bankba mentünk, aláírás helyett csak az ujjlenyomatunkkal tudtuk hitelesíteni magunkat. Szégyelltük, az emberek nevettek azon, hogy nem tudjuk leírni a saját nevünket. Eldöntöttem, hogy mindenképpen meg kell tanulnom, legalább aláírni. Ezért jöttem az iskolába - nyilatkozott Kantabai, egy másik diák.

GettyImages-1269263127

- Olyan vagyok, mint egy túlérett gyümölcs, bármikor lepotyoghatok most már a faágról. Nem tudtam gyerekként iskolába járni, és egész életemre írástudatlan, analfabéta maradtam. De nem szeretnék így meghalni. Boldog vagyok, hogy legalább néhány plusz szót magammal tudok majd vinni a túlvilágra - mondta a nyolcvan év feletti Ramabai Ganpat Chandelle.

Noha a falujuk vízhiánnyal, rossz higiéniai körülményekkel és az egészségügyi intézmények hiányával küszködik, ebbe a közegbe reményt hozott Aajibaichi Shala. Hatása már most meglátszik, a falu mára teljesen mentes lett a köztéri székletürítésektől is, amivel párhuzamosan az egészségügyi és a higiéniai problémák zöme is enyhülni látszik.

Kvíz: 9 kérdés a nőkről, amire csak kevesen tudják a választ

A női egyenjogúság eléréséhez rögös út vezetett, némely országokban a mai napig nem gyakorolhatják jogaikat a nők.

Kvíz: 9 kérdés a nőkről, amire csak kevesen tudják a választ – Tudod, mikortól szavazhattak először Magyarországon?

Kvíz!

Elolvasom

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

Ezt is szeretjük