Férje begyógyszerezte, hogy más férfiak megerőszakolják: Gisèle Pelicot megrázó vallomása

Gisèle Pelicot története az elmúlt években az egész világot megrázta. A jelenleg 73 éves francia nő közel egy évtizedig tartó csoportos erőszak áldozata volt, melyet férje és további 80 férfi követett el ellene 2011 és 2020 között.

A volt férj gyógyszerek keverékével drogozta be feleségét, a környéken élő férfiakat pedig online felületeken szervezte be a kómaszerű állapotra kábított nő megerőszakolására. Az erőszakról kép- és videófelvételeket készített. Tetteire véletlenül derült fény, amikor elkapták egy szupermarketben, ahol nők szoknyája alá kamerázott be.

Interjú Gisèle Pelicot-val

A férfit és további ötven beazonosított tettestársát elítélték, Gisèle Pelicot pedig vállalta arcát és nevét a nyilvánosság előtt a bírósági eljárások során. Lánya, Caroline könyvét tavaly adta ki magyarul az Inda Press Kiadó És többé nem hívlak apának címmel. Maga Gisèle is könyvet írt Himnusz az élethez címmel, ami 2026. február 17-én jelent meg. A Partizán magával az asszonnyal készített interjút.

- Ezt a könyvet nem állt szándékomban megírni – mondta Gisèle Pelicot. De hozzátette, hogy végül arra jutott, története másoknak is hasznos lehet, és másoknak is segíthet. Azt, hogy feladja anonimitását, négy évvel ezelőtt döntötte el.

- Itt volt az ideje, hogy a szégyen a másik oldalra költözzön.

Én ezalatt a négy év alatt magányos és elszigetelt voltam. Nem akartam, hogy felismerjenek és ismerjenek – mesélte. De hozzátette, azóta egyetlen pillanatra sem bánta meg ezt. A tárgyalás kezdetétől fogva az összes elkövetővel szembesülnie kellett, és az elkövetők beszédeiben az áldozathibáztatás durva példái is megjelentek.

- Amikor szeptember 2-án beléptem a tárgyalóterembe, megláttam azt a rengeteg ügyvédet...És azok az emberek ott ültek közvetlenül mellettem, mert a terem nagyon kicsi volt: jól láttam őket, szinte megérinthettem volna őket, olyan közel voltunk. És láttam a rám szegeződő tekinteteket, a gúnyos mosolyokat – tényleg olyan volt, mint egy második agresszió – árulta el. Mindezek ellenére azonban végig kitartott, az őt támogató nők pedig még nagyobb erőt adtak neki.

- A történetemet példaként ajánlottam fel, a keresztnevemet pedig zászlóra tűztem. Avignon városfalain ott állt: „Köszönjük, Gisèle! A Pelicot-ügy hatására pedig módosították is a törvényeket, belekerült a beleegyezés fogalma. Ennek ellenére a helyzet továbbra sem egyszerű.

- Való igaz, hogy az áldozatot mindig vádlottként kezelik, a vádlottat pedig áldozatként.

A kétely mindig a vádlottnak kedvez, amíg nincsenek bizonyítékok – vallotta be, viszont hozzátette, hogy a beleegyezés definíciója, a törvénymódosítás hatalmas előrelépés. A szexuális erőszakkal kapcsolatban azonban kollektív ébredésre van szükség, a nők feletti uralkodás pedig mindig is jelen volt a társadalomban.

- Nap mint nap fény derül elnyomott nők történetére, elkábítással elkövetett bántalmazásra… Ez az erőszak a férfiuralom eszköze. Még rengeteg a tennivaló, és nem léphetünk tovább a legapróbb részlet felett sem. Amikor pedig arról kérdezték, hogy szörnyetegnek tartja-e a hasonló bűncselekményeket elkövetőket, nagyon elgondolkodtató választ adott.

- Nem mondom, hogy ezek a férfiak szörnyetegek. Olyan férfiak, akik teljes tudatossággal követnek el szörnyű tetteket, mert ezek a férfiak nem fogalmatlanok. Nagyon is tudják, mit tesznek, mégis van módjuk felmenteni magukat a rossz alól. Mintha semmiért nem lennének felelősek, és az a benyomásunk, hogy a nőt tárgyként kezelik: úgy rendelkeznek vele, ahogy akarnak, a véleményét nem kell kikérniük… Ezek a nagyon gazdag férfiak mindenhatónak érzik magukat, és a rendszer is őket védi.

- Ami engem érint, ami a legmélyebben megrázott, amikor megtudtam, hogy mit tett Pelicot úr: hogy nem láttam ezt a kettős személyiséget.

Az A-oldalt láttam. Azt mondják, lehasított személyiség, megvan bennük. Az A-oldal: minden tekintetben kifogástalan. Nemigen lehet mit a szemére vetni. És a B-oldal, ahol ott volt benne a perverzió, az emberi lélek alantas bugyraiból inspirálódva.

És úgy gondolom, hogy az ilyen egyének többsége, akik így viselkednek a társadalomban, amilyen Pelicot úrnak is a profilja, valójában mind ugyanaz a profil. Magyarán: amíg nem kapják el, láthatatlan. Addig folytatják, amíg csak lehet, amíg nem lesz egy fiatal nő, egy nő, aki feljelentést tesz – mondta.

Amikor az elkövetőkről kérdezték, Gisèle Pelicot azt mondta, szerinte a férfiak gyávák voltak, és tagadásban vannak, hiszen a bíróságon azt mondták, nem követtek el erőszakot. Sőt, voltak, akik azt mondták, hogy Pelicot úr és Pelicot asszony áldozatai voltak.

- Ezt azt sugallja, hogy én cinkos, beleegyező és exhibicionista voltam – tette hozzá. Mindössze egy tucat férfi ismerte el az ötvenből, hogy nemi erőszakot követett el. Persze arról is beszélt, hogy teljesen összeomlottak, és újjá kellett építeniük magukat a családjával, és közben mindenki meg akarta mondani neki, hogy érezzen, mit gondoljon, és milyen tempóban dolgozza fel a történteket.

- 73 éves vagyok, és szükségem volt arra, hogy elhiggyem: az az ötven év, amit Pelicot úrral leéltem, nem csupán hazugság volt – hogy tovább tudjak élni...Három gyermekem született, szerettük egymást, 19 évesen találkoztunk, 28 évesen házasodtunk össze, és most, több mint 68 évesen, ismerem meg a történtek súlyát.

- Ezért nagyon haragszom Pelicot úrra. Tönkretette az életünket, a gyerekeimét és az enyémet.

De ma már igyekszem élni az életemet. A még hátralévő néhány évben megpróbálok boldog lenni.

Képek: Getty Images Hungary.

• pelicot ügy
• nemi erőszak
• nők elleni erőszak
• nők elleni bűncselekmények
• erőszak
• bántalmazás
• Lélek&Test