Mi a férfi legrosszabb rémálma?

Átváltozás 2.

Amikor egy reggel Sámuel Gallya, sikeres kockázati menedzser és nőcsábász nyugtalan álmából felébredt, szörnyű férjjé változva találta magát ágyában. Plöttyedt hátán feküdt, és, ha kissé fölemelte a fejét, meglátta az izzadt redőkbe és hurkákba rendeződő, nagyjából alaktalanná gyurmált, szőrcsimbókos sörhasát, amelyen már emléke sem maradt a nyáron, a Balatonnál, a haverokkal felszedett barnáknak és barnaságnak.

Mi történt velem? – gondolta. Nem, nem álmodott. A szoba, ahhoz a szobához képest, melyben előző nap aludni tért, kisebb volt, és különös parfüm- és krémszagot lehelt Gallya felé. A legénylakás hatalmas tévéje sehol, sőt, úgy általában a többi dolgainak is lába kélt.

Az ágy melletti asztalon egy teli pohár víz, mellette valami gyógyszeres sztaniol, és mikor Gallya maga elé vette, a piros betűk majd a szemét verték ki: Fogamzásgátló, minden este egyet!

A sorból, középtájon, alig hiányzott egy-kettő pirula. Az ágy túlfelére sandított Gallya, a bevetetlen paplanra, a másik, összegyűrt párnára, a hajcsavarókra, melyet az itt-ott lukas lepedőn felejtett valaki. Az ajtón túlról valami fura csivitelés hallatszott, gyerekhangú ordibálás: - Apa! Apa!
Ő pedig sikoltozni kezdett.

Mitől retteg a férfi?

A férfi, az kérem, nem fél semmitől. A férfi, az hegy, mit hegy, roppant félsziget. Oda neki az oroszlánt is, minden napra egyet. A férfinak vasból vannak az idegei, a karjával panelházakat rak arrébb, szerszámára lányok tucatjai járnak. Egyszerre, naná.

Így megy ez, amíg szegény barmot be nem törik. Onnantól, bizony ám: akadnak félszek. Párkapcsolati mizériák, pattogó, nyughatatlan gondolatfoszlányok. Nem rettegés ez, közel sem pókfóbia – csak az öt méter távolság hiánya. Illetve az az öt méter, ami most a póráz hossza lett.

Akarod-e az itt megjelent?

Szép ám a szerelem, a kötődéssel baj egy centi sem. Annyi csupán, hogy a fehér ruhás esküvő hagymázas, mézeskalácsba sütött álma a lányok kiváltsága, mióta világ a világ. Jó dolog, nyilván. Űrhajózni is az lehet. De ne kelljen már kipróbálni, ha nem muszáj.

A lányok ezt nyilván végiggörgették már ezerszer. Túl vannak olyan apróságokon, hogy az esküvőn melyik Guccit. Hogy a hálószoba fala csontfehér lesz vagy bézs. Hogy milyen pózban, és hány gyereket majd.

A hölgyek előnyben vannak. Míg a pasi régmúlt kölökkorában – mi tagadás – nem filózott ezen túl sokat. Volt neki ugyanis matchboxa, G. I. Joe-ja, meg Verne összese, meg Pókember képregényei.

Valahol, valami térben, amelyet nem lát még a Weöres Sándor sem, azért a férfit bosszantja az a tudat, hogy ez a lány, ez lenyúlja a monyóját. Oda a szabadsága. Még szárnyát szegik itten. Miközben nyilván nem brahiból boldog, csak úgy, szimplán, papír nélkül is azzal a kedves, piros alma leánnyal, akivel – micsoda mázli! – összehozta a sors.

Nem?

Dehogynem, na. Itt nem a házasság intézménye ellen való ágálásról van szó, csak a teherről, amit a gyűrű viselése jelent. A korlátlan szabadság beszüntetéséről.

A beláthatatlan terekről, melyek köré vaskerítést húznak fel, a portás pedig a kapura akasztja a Műszaki okok miatt Zárva táblát. Mástól férfi kapcsolatban nemigen tarthat. A függetlenség elvesztésének a súlya, az itt a micsoda. Egészen meg tetszenek bolondítani minket.

• szex
• félelem
• adamik zsolt
• esküvő
• pasiszemszög
• Lélek&Test