Miért felejti el minden pasi az évfordulókat?

A pasi, az olyan, mint a kiselefánt: nagy a füle, és nem felejt. Illetve szívből szereti a mogyoróját. Kicsit persze egyből pontosítanunk kell – nem felejti, ami gyújtópontja az életének, nem felejti a BL-meccset, meg a kocsmázást a haverokkal, sőt, a kedvenc sarki restijébe még nótával a szájában, bambitól megkapatva is simán eltalál. Mert ő agyilag ennyire nett.

Arra pedig, hogy a jómagunk feje sem káptalan, bizonyítékként elég talán egy, az ilyen-olyan évfordulók, névnapok felemlegetése kapcsán elcsattanó örök kérdésre utalnunk, mely talán csak a Commodore 64 töltési hibát jelző Load Errorjával versenyezhet a világhíres mész te a fenébe életműdíjért: miért, nem most volt? Dehogynem, Apuka, éppen egy éve.

Dátumok a focipályán

Az igazi férfi persze nem felejt. John Rambo például sosem, Van Damme pedig egyenesen pörgőrúg, ha valaki megpróbálja. Charles Bronson is csak egyszer felejtett - tárat tölteni - mikor A hét mesterlövészben lerohanták a mexikói rosszemberek. Bele is halt, de milyen keményen!

A többiek esendőek. Mit nekünk a torta, meg szülinap - e sorok írója például a sajátját is gyakran elmulasztja, olyannyira, hogy még mindig csak 12 éves. A férfielmére apellálni pont olyan dőreség, mint nyitott kocsma után kutatni szeptembertől a kietlen Terézvárosban, este tíz után. Tegyük hozzá gyorsan, hogy nem a makacs balgaság, esetleg sanda rosszindulat viszi rá a manust, hogy mutogatva röhögje ki a virágboltot, arról van szó csupán, hogy az agyban nem kattan be a megfelelő fogaskerék.

A női elme: labirintus, jól bevilágított, áthatolhatatlan vasbeton falakkal, melyekre piros krétával pingálták föl a kék tulipánokat az angyalszárnyú szobafestők, ornamentikus motívum gyanánt. A férfi feje: tágas focipálya, a határban sudár fűzfák, alattuk furcsa mocorgás, mintha lenne valami, de mivel mindenki a meccsre figyel, hát tojni rá. Így van ez.

Nem vezet

Nyilván a szétszórtságnak is vannak határai, nem tagadjuk. De ahhoz, hogy egy manus határidőnaplót vezessen, még igen sok víznek kell lefolynia a Dunán. Az ő napja is csak 24 órából áll, pörgés hátán pörgés, ennek okán pedig amit megjegyez, az el van felejtve. Kóklerek ezek mind, ne is tessék mentegetni őket. Hogy lehet kobakban tartani egyszerre kettőnél több dolgot?

Sokat fizettem azokért a jegyekért

Épp ezért a dátumkeverés, az ünnep bozótvágóval való irtása után talán a legnagyobb baj, ha az asszonyka, mint afféle virágfüggő junkie, ki már egy éve vár az adagjára, rögvest kicsapja az asztalra a nem szeretsz kártyát, esetleg a féltékenységgel tromfol. Mi mindezt egy kissé öv alattinak érezzük, még ha valahol jogos is a szomorúság.

A férfi: bizonyos szempontból elmeroggyant. Egyes területeken egyenesen besültek a receptorai. Ilyen a világ. Szegény Tommy is hogy megjárta a Trainspottingban – így maradt le majdnem az Iggy Pop-koncertről, de hál' Istennek sokat fizetett azokért a jegyekért.

Egy megoldás akad: apró kis cselekkel figyelmeztetni a fickót. Rávezetni a pernahajdert, hogy mi lesz holnap vagy a jövő héten.

Hadd kapjon már ő maga a pénztárcájához – szereti az a szerencsétlen magácskát, kedves, és nem kell neki ahhoz semmiféle dátum, másrészről a Jóisten kicsit tovább öntözte, mikor még palánta volt, a feje pedig, mit lehet tenni, úgy ragadt.