A mai kor embere gyakran megdöbbenve szembesül vele, hogy régen a szexualitás látszólag sokkal szabadabb, természetesebb, kevésbé tabusított részét képezte a mindennapoknak, mint napjainkban. Az erotika és a termékenység kérdése központi szerephez jutott a pogány népünnepélyekben és a művészetekben is.

A görög mitológiából fel lehet idézni többek között Zeusz hódításait vagy Dionüszosz, a bor és mámor istenének kultuszát, de a régészeti leletek is tartogatnak érdekességeket. Hogy hogyan reagált az előkerülő pikáns antikvitásokra a nagy nyilvánosság, arra jó példa a nápolyi régészeti múzeum mára már kevésbé titkos kis kiállítóterme, ahol a Pompejiben talált szexuális töltetű alkotásokat helyezték el. Miután 1819-ben I. Ferenc király elborzadva pillantotta meg őket a tárlaton - ekkor még nem voltak elkülönítve -, elrendelte, hogy a tárgyakat csak érett és erkölcsös látogatók tekinthessék meg.

Erotikus ábrázolások a görög művészetben

A szexualitás viszonylag gyakori témája az ókori görög és római művészetnek. A régészeti leleteken meglehetősen direkt ábrázolásokkal találkozhatnak az érdeklődök. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ezek nem feltétlenül öncélúak, és valószínűleg nem is mind szándékoltan erotikus töltetűek. A falloszt megjelenítő szobrok, freskók, mozaikok például szerencsehozó képek lehettek a kutatók szerint.

Az ókori görög kultúra megismerésében a fazekasság fennmaradt emlékei segítik leginkább a kutatókat. A különböző edények, vázák díszítése az, ahol a legtöbb, mai szemmel erotikusnak tűnő ábrázolással találkozni. Egyes mesterek nevét meg is őrizte az utókor, a Louvre gyűjteményében lévő, fürdőző nőket megjelenítő, időszámítás előtt 525 körül készült fehéralakos amfóra alkotója Andokidész.

Fotó: Christophel Fine Art / Getty Images Hungary

(Borító- és ajánlókép forrása: Getty Images Hungary.)