- Elnyom a párom

Két ember általában nem véletlenül kerül össze egy házasságban. A bántalmazó és a mártír remek párost alkotnak ahhoz, hogy az egyik kiélhesse agresszivitását, a másik pedig szenvedhessen.

Ha az egyik rendet tesz magában és maga körül, az bizonyos mértékben hathat a másikra is - de vajon elég-e ahhoz, hogy a másik minta eltűnjön? Tudd meg, mit tanácsol Féderer Ágnes családállítás-szakértő férje brutalitásától szenvedő olvasónknak.

Kedves Ágnes!

A kérdésem az lenne, hogy megváltoztatható-e egy ember, aki évek óta terrorizálja a családját, azáltal, hogy az egyik szenvedő felet kezelik.
Évek óta szenvedünk a családommal - kicsikkel és nagyokkal egyaránt - a férjem úgymond anticsaládista bánásmódjától. Az anyagiak terén ki vagyunk szolgáltatva neki, ő pedig ezzel minden lehetséges módon visszaél. Napi szinten művel borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokat - nem is részletezném ezeket, a lényeg, hogy rengeteg igazságtalanságban és fájdalomban van részünk.
Egy nagyon kedves ezoterikus írónő ismerősöm szerint nekem kellene kezelés alá vetnem magam, mivel a napjainkban zajló általános szellemi-lelki felemelkedés kapcsán gyakran jönnek felszínre a női minőségből fakadó, úgynevezett szegény én típusú viselkedésminták.

Álmomban sem gondoltam arra, hogy nekem kellene kezelésre járnom, mert ebből a fajta mártírszerepből csak egy tudatos lélekemelő és -erősítő terápia tud kihozni. Vergődöm az általam, illetve a férjem által előidézett pokolban, és nem látom a kiutat. Az írónő szerint, ha én megerősödöm lélekben, akkor a férjem nem tud majd hatással lenni rám, és változni fog, mégpedig jó irányba.

Elgondolkodtam azon is, hogy talán egy családi mintát viszek tovább, mivel anyukám is egy alkoholista férj áldozata volt - míg el nem vált, azóta boldogan él a férfiminőség jelenléte nélkül -, én pedig ebben nőttem fel. Azóta is gondolkodom, hogy, ha valóban előrelépést hoz az életemben-életünkben, akkor bevállalom a terápiát. Mi a véleményed erről?

Előre is köszönöm válaszod:
Ildikó

Kedves Ildikó!

Van, amiben egyetértek az írónő ismerősöddel. Amit leírtál ugyanis édesanyádról, illetve a saját történetedről, mutat egy mintát, amit akár mártíromságnak is nevezhetünk. Családállítással valóban meg lehet nézni, vajon honnan és miért alakult ki - te valószínűleg édesanyád sorsát ismétled -, illetve megpróbálhatjuk elérni, hogy letedd, elengedd a tudattalan és az életedet alapvetően befolyásoló fogadalmakat.

Ha pedig sikerrel jársz, valóban más szemmel tudsz majd ránézni a házasságodra is, én úgy szoktam megfogalmazni ezt, valódi döntési helyzetbe kerülhetsz. Azt azonban nem tudom garantálni, hogy a férjed is megváltozik ettől. Nem tudom ugyanis kikutatni, a távollétében és a beleegyezése nélkül nincs is igazán jogom rá, vajon honnan jön az ő viselkedési mintája. Két ember sokszor nem véletlenül kerül össze egy házasságban. A bántalmazó és a mártír remek párost alkotnak ahhoz, hogy az egyik kiélhesse agresszivitását, a másik pedig szenvedhessen. Ha az egyik rendet tesz magában és maga körül, az bizonyos mértékben hathat a másikra is, ám az esetek döntő többségében ez még kevés ahhoz, hogy a másik minta eltűnjön.

Így, ha a mártír a sarkára áll, az agresszor rácsodálkozik erre, aztán nagy valószínűséggel keres magának más alanyt, akin az indulatait levezetheti. Kivéve persze, ha ő is eljön egy családfelállításra.

Épp ezért én mindig minden kliensemet arra szoktam biztatni, ne a másikat akarja megváltoztatni, a saját életének, sorsának irányítását vegye inkább kézbe.

Ez a legfontosabb ugyanis, ez a továbblépés egyik alapköve. A többi általában már menni szokott egyedül is, valahogy hirtelen világossá válik a helyzet, egyértelmű döntésekkel.

Ez kívánom neked is:
Féderer Ágnes

• családállítás
• párkapcsolati probléma
• féderer ágnes
• családon belüli erőszak
• Lélek&Test