Mintha előre jelezte volna a modell sorsát a róla készült kép: tragikusan fiatalon hunyt el a gyönyörű nő

Elizabeth Siddal vonásai sokak számára ismerősek lehetnek, nem véletlenül: csodás képek tették halhatatlanná az egyébként tragikusan korán, 32 éves korában elhunyt nőt. 

A leghíresebb alkotás, amelyhez modellt állt, az Ophelia című festmény, amely azon túl, hogy megbetegítette, mintha előre is vetítette volna későbbi sorsát.

Keresett modell

Elizabeth Siddal 1829-ben született Londonban. Már korán felfedezte magának a költészetet és a művészeteket. Valószínűleg a szülei tanították, mert nincs nyoma, hogy iskolába járt volna. Húszéves kora körül divatáru-kereskedésben dolgozott, mellette rajzolgatott. Műveit a festő Walter Deverell apjának mutatta meg, aki azt tanácsolta neki, hogy álljon modellt a fiának. Később a művész mutatta be a preraffaelitáknak. 

A preraffaeliták egy fiatal művészekből álló titkos társaság volt, 1848-ban alakult Londonban. A tagok szakítani kívántak az akadémiai festészettel, amely Raffaello művészetét tartotta a legnagyobbra, így ők a reneszánsz és Raffaello előtti idők szellemiségéhez szerettek volna visszatérni. A testvériséget John Ruskin munkássága inspirálta, legfőbb témáik vallásosak voltak, de a főleg a halállal és szerelemmel foglalkozó irodalomból, költészetből is merítettek. A csoport egyik alapítótagja, John Everett Millais 1852-ben festette Elizabeth Siddalról, vagy ahogyan gyakran szólították, Lizzie-ről a híres Ophelia című képet.

Tragikus sorsú Ofélia

A mű Shakespeare Hamletjéből kiindulva azt a jelenetet ábrázolja, amikor az apja elvesztésébe beleőrülő lány a folyóban lebegve énekelget, közvetlenül, mielőtt megfullad. 

A modellnek ehhez télvíz idején egy teli kádba kellett befeküdnie, és hiába próbálták melegen tartani, a víz előbb-utóbb kihűlt, Lizzie pedig tüdőgyulladást kapott. A kezelés részeként fájdalomcsillapító gyanánt laudánumot, azaz ópiumcseppeket kapott. A kép elkészülte után egyre többen szerettek volna együtt dolgozni vele. Hamarosan Dante Gabriel Rossetti műveinek állandó alanya lett, aki idealizált, gyönyörű nőként ábrázolta őt. A munkakapcsolat szerelemmé alakult, tíz évig jártak jegyben, de a románc viharos volt: a férfi félt, hogy prominens családja elutasítja a partnerét. A bizonytalanság és a folyamatos konfliktusok közrejátszottak Elizabeth depressziójában és laudánumfüggőségében is. Közben sokat tanult a férfitól, sikeres művész és költő vált belőle. 

Az 1860-as évek elejére már annyira legyengült, hogy a közeli templomban tartott esküvőjére is vinni kellett, nem tudott egyedül járni. 1861-ben teherbe esett, de a leánygyermek halva született. Az eddigre súlyosan depressziós nő még ugyanebben az évben újra állapotos lett, és 1862. február 11-én véget vetett az életének, túladagolta a laudánumot.

A hazaérkező Rossetti már eszméletlenül talált rá az ágyban, mellette üzenet, amelyben arra kérte őt, hogy vigyázzon a testvérére. Egyes vélekedések szerint a férfi eltemette saját, egyetlen példányban létező verseskötetét is a nővel, ám ezt a tettét néhány év múlva megbánta, és barátjával kiásatta a füzetet. A barát később arról számolt be neki, hogy a nő szépsége és legfőbb ismertetőjegye, rézszínű haja csodával határos módon megőrződött. A nyilvánvaló lódításban a gyönyörű Lizzie halhatatlansága mutatkozott meg. 

Mást akart elvenni, ezért megölte: brutális kegyetlenséggel végezte ki az asszonyt a király

1536. május 19-én végezték ki Boleyn Annát, VIII. Henrik második feleségét. Nem ő az egyetlen, aki a körülmények áldozata volt: íme, néhány tragikus női sors a történelemből!

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipédia/Közkincs, Közkincs)

• kapcsolat
• művészet
• női sorsok
• modell
• múzsa
• Lélek&Test