Mintha előre jelezte volna a modell sorsát a róla készült kép: tragikusan fiatalon hunyt el a gyönyörű nő
A gyönyörű Elizabeth Siddal maga is tehetséges művész volt, de nehéz sors jutott neki.
- Úgy szexi, hogy nem mutat túl sokat: divatos szettek, amiket a pánt nélküli felső tesz igazán nőiessé »
- Ezen a testrészen hamarabb mutatkoznak meg az öregedés jelei, mint az arcon: minden, amit a kézbőr ápolásáról tudnod kell »
- Serkenti az emésztést és hosszan eltelít: friss, gyümölcsös smoothie, ami segít beindítani a fogyást »
- Soma lányának esküvői fotója: a 29 éves Hanna különleges menyasszony volt
- Kvíz! Emlékszel az általánosban tanult versekre? 8 idézet szerzőjére kérdezünk rá
- Kvíz! Átmennél most az elsősegélyvizsgán? 8 kérdés, amire nem csak a jogsi miatt kell tudni a választ
- Az 5 legrosszabb élelmiszer, ami rontja a vérkeringést: szűkítik az ereket, emelik a koleszterinszintet
- 22 évesen vesztették életüket a magyar sziámi ikrek: kegyetlenül kihasználták, vásárban mutogatták őket
Elizabeth Siddal vonásai sokak számára ismerősek lehetnek, nem véletlenül: csodás képek tették halhatatlanná az egyébként tragikusan korán, 32 éves korában elhunyt nőt.
A leghíresebb alkotás, amelyhez modellt állt, az Ophelia című festmény, amely azon túl, hogy megbetegítette, mintha előre is vetítette volna későbbi sorsát.
Keresett modell
Elizabeth Siddal 1829-ben született Londonban. Már korán felfedezte magának a költészetet és a művészeteket. Valószínűleg a szülei tanították, mert nincs nyoma, hogy iskolába járt volna. Húszéves kora körül divatáru-kereskedésben dolgozott, mellette rajzolgatott. Műveit a festő Walter Deverell apjának mutatta meg, aki azt tanácsolta neki, hogy álljon modellt a fiának. Később a művész mutatta be a preraffaelitáknak.
A preraffaeliták egy fiatal művészekből álló titkos társaság volt, 1848-ban alakult Londonban. A tagok szakítani kívántak az akadémiai festészettel, amely Raffaello művészetét tartotta a legnagyobbra, így ők a reneszánsz és Raffaello előtti idők szellemiségéhez szerettek volna visszatérni. A testvériséget John Ruskin munkássága inspirálta, legfőbb témáik vallásosak voltak, de a főleg a halállal és szerelemmel foglalkozó irodalomból, költészetből is merítettek. A csoport egyik alapítótagja, John Everett Millais 1852-ben festette Elizabeth Siddalról, vagy ahogyan gyakran szólították, Lizzie-ről a híres Ophelia című képet.
Tragikus sorsú Ofélia
A mű Shakespeare Hamletjéből kiindulva azt a jelenetet ábrázolja, amikor az apja elvesztésébe beleőrülő lány a folyóban lebegve énekelget, közvetlenül, mielőtt megfullad.
A modellnek ehhez télvíz idején egy teli kádba kellett befeküdnie, és hiába próbálták melegen tartani, a víz előbb-utóbb kihűlt, Lizzie pedig tüdőgyulladást kapott. A kezelés részeként fájdalomcsillapító gyanánt laudánumot, azaz ópiumcseppeket kapott. A kép elkészülte után egyre többen szerettek volna együtt dolgozni vele. Hamarosan Dante Gabriel Rossetti műveinek állandó alanya lett, aki idealizált, gyönyörű nőként ábrázolta őt. A munkakapcsolat szerelemmé alakult, tíz évig jártak jegyben, de a románc viharos volt: a férfi félt, hogy prominens családja elutasítja a partnerét. A bizonytalanság és a folyamatos konfliktusok közrejátszottak Elizabeth depressziójában és laudánumfüggőségében is. Közben sokat tanult a férfitól, sikeres művész és költő vált belőle.
Az 1860-as évek elejére már annyira legyengült, hogy a közeli templomban tartott esküvőjére is vinni kellett, nem tudott egyedül járni. 1861-ben teherbe esett, de a leánygyermek halva született. Az eddigre súlyosan depressziós nő még ugyanebben az évben újra állapotos lett, és 1862. február 11-én véget vetett az életének, túladagolta a laudánumot.
A hazaérkező Rossetti már eszméletlenül talált rá az ágyban, mellette üzenet, amelyben arra kérte őt, hogy vigyázzon a testvérére. Egyes vélekedések szerint a férfi eltemette saját, egyetlen példányban létező verseskötetét is a nővel, ám ezt a tettét néhány év múlva megbánta, és barátjával kiásatta a füzetet. A barát később arról számolt be neki, hogy a nő szépsége és legfőbb ismertetőjegye, rézszínű haja csodával határos módon megőrződött. A nyilvánvaló lódításban a gyönyörű Lizzie halhatatlansága mutatkozott meg.
Mást akart elvenni, ezért megölte: brutális kegyetlenséggel végezte ki az asszonyt a király
1536. május 19-én végezték ki Boleyn Annát, VIII. Henrik második feleségét. Nem ő az egyetlen, aki a körülmények áldozata volt: íme, néhány tragikus női sors a történelemből!
(Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipédia/Közkincs, Közkincs)
OLVASD EL EZT IS!
