Christine de Pizan, a középkor első női írnoka - Könyveiért megőrültek a korabeli hölgyek

Christine de Pizan volt az első női írnok a középkorban - V. Károly udvarában születtek versei és elbeszélései.

Christine de Pizan
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Christine de Pizan 1364-ben született Velencében, négyéves korában családjával együtt Franciaországba költözött. 


Édesapja V. Károly francia király csillagászaként dolgozott, ezért egyik palotájában éltek. Tommaso di Benvenuto da Pizzano annyira szerette kislányát, hogy minden tőle telhetőt megtett oktatása érdekében - annak ellenére, hogy arisztokrata felesége rossz szemmel nézte lánya egyre fejlődő képességeit. Úgy vélte, egy nőnek nem szükséges írni-olvasni, csak sajátítsa el a házvezetés alapjait, hogy méltón kiszolgálhassa majdani urát. Azonban engedett férje akaratának, aminek köszönhetően idővel megszületett a középkor első női írnoka.

Christine de Pizan, középkori írnok

V. Károly híres könyvtárában mindent megtaláltak, amire szükség volt a tanuláshoz, könyveket, illusztrációkat, elbeszéléseket, térképeket, verseket. A lány tehetségesen rajzolt, gyönyörűen illusztrált kódexeket, és az írásban is jeleskedett. 15 éves korában, 1379-ben Etienne du Castel királyi jegyző, írnok felesége lett, akivel három gyerekük született. Férje is támogatta a korban nem megszokott művelődést.

Christine de Pizan élete gyökeres fordulatot vett, amikor 1388-ban édesapját, majd rá egy évre szerető férjét is elragadta a pestis. A megözvegyült nő egyedül maradt három gyermekével, a jómódú család anyagi körülményei drasztikusan megváltoztak.

Az addigra már tökéletesen írni-olvasni tudó de Pizan csak rövid ideig esett kétségbe. 1393-ra gyönyörű balladáival, rajzaival rengeteg mecénást szerzett, a királyi család is el volt ragadtatva műveitől, sorra adták ki a könyveit, melyek felett maga bábáskodott. Mivel akkoriban a nemesek nagy része is csak a nevét tudta leírni, felolvasott belőlük. Olyannyira divatba jött, hogy műveinek másolatait sikk volt tartani, a nők különösen szerették azokat, gyakran olvastattak fel belőle. Könyvei, versei annak ellenére lettek népszerűek, hogy szembeszállt a kor nőábrázolásával. Egy rózsa meséje című alkotása válaszként született egy könyvre, melyben a nőket a férfiakat rossz útra csábító szirénként ábrázolták.

Christine de Pizan nem csak regényeket és balladákat írt, keményen dolgozott is, átvehette férje pozícióját, és udvari írnok vált belőle, de tanácsokat adott a helyes uralkodással kapcsolatban is. Mindig is fontosnak tartotta a női szolidaritást, maga is alkalmazott nőket illusztrálásra, Anastasia nevű segítőjéről név szerint is megemlékezik egyik könyvében.

Élete utolsó tíz évét Franciaország angol megszállása alatt zárdában töltötte, ahol már nem írt, de Jeanne d'Arc katonai sikereinek hírére versbe foglalta a francia parasztlány történetét.

Christine de Pizan gyakran szerepelt illusztrációként a könyveiben. Ezek mindig kézzel készült, míves darabok voltak, hiszen a nyomtatás még nem létezett. A képen épp órát ad, mint látható, férfiaknak.
Fotó: Wikipedia / Közkincs
Sok romantikus balladát és verset írt, melyek a szerelmes vagy szerelmét gyászoló nő érzelmeit jelenítették meg. Elkészült írásai elsöprő sikert arattak. A képen Bajor Izabella királynénak mutatja meg a könyvét, akinek többek közt azzal hízelgett, hogy beleírta az egyikbe, mennyire nagy hatalmú hölgy, aki szerencsés órában született.
Fotó: Getty Images Hungary
Egy lap a Nők városa című könyvéből, amelyben három nő, az Ok, az Igazságosság és az Őszinteség épít egy várost Christine segítségével. A mű az emlékezésről szól, hangsúlyozza a nők hatalmát a múltban, amiből erő meríthető a jelenben.
Fotó: Getty Images Hungary
Ezt követte a Három erény könyve, ami gyakorlati útmutatóként szolgált az otthon, férjek, földek gondozására és különböző üzleti ügyek megoldására. Saját tehetetlenségérzése inspirálta, amit férje halála után érzett, amikor birtokáért kellett harcolnia. A képen három segítője látszik, akik nem hagyták aludni, míg munkája volt.
Fotó: Hulton Archive / Getty Images Hungary
1399-ben elkészült legnépszerűbb írása, a Othea levele Hectornak amiben egy legendás hősről regél, majd megszületett A szerelem Istenének levele című mű is, amit Cupido leveleként vált ismertté. Ebben udvari szerelmi történeteket írt, amiket az arisztokrácia tagjai nagyon kedveltek, a képen ebből látszik egy jelenet.
Fotó: Print Collector / Getty Images Hungary
A Mese a rózsáról írásában egy olyan elbeszélést kritizált, ami egy hősről szól, aki különféle akadályokat győz le, hogy végül levághassa vágyai rózsáját. De Pizan nőgyűlölőnek tartotta az írást, ami már önmagában is forradalmi gondolat volt, de attól sem félt, hogy ezt papírra vesse.
Fotó: Getty Images Hungary
Megbízták, hogy írjon könyvet a háború művészetéről Fegyverek és a lovagi támadás címmel. Christine de Pizan ebben ír az igazságos háborúról, a háború indokairól és javaslatokat tesz annak megakadályozására. Azt tanácsolta a nőknek, hogy próbálják megakadályozni a férfiakat, hogy háborúba menjenek.
Fotó: Getty Images Hungary
Legsikeresebb munkái a Hölgyek városa és a Három erény, amiket a későbbiekben tovább bővített. Sajnos az eredeti példányok elvesztek, de a műveltebb arisztokratáknak gondja volt arra, hogy legyen egy példányuk a könyvekből, még ha nem is tudták elolvasni azokat.
Fotó: Wikipedia / Közkincs
Már a 12. századi trubadúrköltészetben is felbukkantak szerelmi motívumok, ám azokban inkább a megmentő, hős férfi szerepét hangsúlyozták. Christine de Pizan írásai személyesebb hangvételűek, és nem a nemek közti különbséget hangsúlyozzák. Egy késői metszet az írónőről.
Fotó: Getty Images Hungary
Utolsó munkája Jeanne d’Arc meséje című verse volt, amelyet 1429-ben írt még a francia hősnő életében, akiről ez az egyetlen kortárs életrajzi írás. Mártírhalála már nem szerepel benne, mert Christine de Pizan 1430-ban, 66 évesen meghalt.
Fotó: Bettmann

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipedia, borító-és ajánlókép forrása: Getty Images Hungary, Wikipedia / Közkincs)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük