Nem bók, hanem fenyegetés - A catcalling olyan lányokat is fenyeget, akik még a 14 éves kort sem töltötték be

A catcalling több, mint egy nem kívánt megjegyzés – ez a jelenség a szexuális zaklatás egyik formája, amely gyakran már fiatal lányokat is elér, még azelőtt, hogy betöltenék a 14. életévüket. 

Bár egyesek hajlamosak bókként vagy ártatlan flörtölésként beállítani, valójában sok esetben szorongást, félelmet, és mély lelki nyomokat okoz. A kérdés sokkal összetettebb annál, mint amit az utcai füttyentések vagy megjegyzések felszíne mutat.  

A catcalling jelenség romboló hatása

A catcalling – vagyis az utcai szóbeli zaklatás – lehet csókhang, füttyentés, megalázó vagy szexista megjegyzés, akár dudálás. Ezek az interakciók nem egyenrangú társas kommunikációk, hanem gyakran az intimszféra megsértését és a hatalomgyakorlás szándékát tükrözik. Fontos különválasztani a valódi, kölcsönös bókokat a kéretlen és dominanciát sugalló zaklatásoktól, amelyek nem a kapcsolatépítésről, hanem az alá-fölérendeltségi viszony megmutatásáról szólnak. Bár bárki lehet áldozat, egy 2021-es felmérés szerint a 18-24 éves nők 97%-a élt már át szexuális zaklatást, közülük 70% pedig nyilvános helyen tapasztalta azt. 

A hatás nem csak pillanatnyi: személyes és társadalmi problémákat okoz

Túl az elkeserítő statisztikákon, minden nő tapasztalja vagy a saját bőrén, vagy a baráti társaságában, vagy családi körben, hogy szinte minden nőt érint ez a zaklatási forma. Sok nő – köztük fiatal lányok – a catcalling miatt nem érzik magukat biztonságban nyilvános tereken. Már kora tinédzserkorban azt tanulják meg, hogy nekik kell változtatniuk a viselkedésükön vagy megjelenésükön, nehogy zaklatás érje őket. Holott a felelősség az elkövetőké, nem az áldozatoké.

Veszélyes az a hozzállás, amely a mások intimszférájába való páros lábbal beletiprást, a nyilvános megalázást, és a primitív dominanciafitogtatást felmenti, és nem lép fel kellő erővel ellene. Valószínűleg ennek a dinamikának a megértéséhez a társadalmi berendezkedésünk leggyökéig kéne leásni, de nőügyekkel nem szokás foglalkozni.

A fiatal nőkre gyakorolt hatása annak, hogy bármikor érheti őket zaklatás a nyilvános tereken, kihat mentális egészségükre, a testük megítélésére, és korlátozza szabadságukat. Okozhat bizonytalanságérzetet és félelmet. Az állandó kéretlen vizslatás és a nem kívánt megjegyzések miatt a nők elkezdhetik megkérdőjelezni saját testüket, megjelenésüket, és elveszíthetik önbizalmukat. A testük gyakran tárgyiasítva van, ami mély nyomot hagy.

A női élet alaptapasztalatává emelheti azt, hogy a testük nem az övék. Egyik klasszikus példamondat erre: „Úgy öltözködik, hogy ne hagyjon sokat a képzeletnek.” Személy szerint soha nem tudtam felfogni, hogy ez a mondat mitől igazolná a zaklatást, miközben azt fejezi ki, hogy egy nő teste állandó forrása és kiszolgálója kell, hogy legyen a férfiak szexuális fantáziálásának. Lehet, hogy nem az öltözködés a probléma.

Miért probléma az áldozathibáztatás?

Tovább súlyosbítja a helyzetet az a mélyen gyökerező társadalmi attitűd, amely gyakran az áldozatot hibáztatja – például az öltözködésére hivatkozva. Ez az attitűd történelmi és nevelési beidegződésekben is gyökerezik: évtizedeken, évszázadokon át tanították meg, hogy a nő felelős a férfi vágyainak kordában tartásáért. Így ahelyett, hogy az elkövetőket ítélnénk el, az áldozat viselkedését, öltözködését kritizálják, mintha az lenne a probléma gyökere. Sokszor még a családokban, iskolákban is elhangzanak olyan mondatok, amik ezt a gondolkodásmódot táplálják a gyerekekbe. Ez a fajta nevelés belénk sulykolja, hogy a nők teste mások tulajdona, nem a sajátjuk. 

Mindez oda vezet, hogy a nők testi autonómiája kérdőjeleződik meg – és a társadalom gyakran nem a zaklató viselkedését, hanem a nők jelenlétét, megjelenését kezdi el szabályozni.

Miért valódi fenyegetés a catcalling?

A verbális zaklatás gyakran az első lépcsőfok a komolyabb erőszakos cselekedetek felé. Ha a társadalom normalizálja vagy bagatellizálja az ilyen jellegű viselkedést – például azzal, hogy „csak bók volt” –, azzal gyakorlatilag szabad utat ad a későbbi, akár fizikai zaklatásnak is. Ez a normalizáció pedig fokozza az áldozatok kiszolgáltatottságát, hiszen úgy érzik: nincs, aki megvédené őket.

A catcallingot a mindennapokban gyakran bagatellizálják, mondván, hogy csak bók vagy „nem is gondolt rosszat” az elkövető. Pedig valójában ez egy hatalomgyakorlás és zaklatás, ami nem elhanyagolható probléma. Fontos azonban hangsúlyozni: nem minden catcalling eset vezet fizikai erőszakhoz, de az élmény maga sok nő számára így is fenyegető, félelemkeltő, és hosszú évekre nyomot hagyhat a lelkükben.

A jelenség normalizálása tovább erősíti az áldozatok kiszolgáltatottságát, hiszen így az érintettek úgy érzik, hogy nem veszik komolyan a félelmeiket és sérüléseiket. Sok országban nincs megfelelő jogi védelem vagy társadalmi tudatosság a catcalling ellen, ezért az elkövetők büntetlenül folytathatják ezt a viselkedést. Ez az intézményi felelőtlenség azt az üzenetet közvetíti, hogy a zaklatás elfogadott vagy legalábbis elnézett jelenség. 

Jogi előrelépések az utcai zaklatás kapcsán

Lehetséges-e egy olyan jövő, ahol nem a lányokat tanítják meg „helyesen öltözködni”, hanem a fiúkat tanítják meg helyesen viselkedni? Ehhez egy teljes paradigmaváltásra lenne szükség, méghozzá globálisan, amelynek megingathatatlan alapja kell, hogy legyen a nők egyenjogúsága. Egyenjogúak olyan értelemben is, hogy a testük a sajátjuk – mind a megjelenés, mind pedig jogi értelemben.

Vannak előremutató példák: Franciaországban, Portugáliában, Belgiumban és Hollandiában is büntethető a catcalling. A holland bíróság 2024-ben büntetést szabott ki egy férfire az új szexuális zaklatásról szóló törvény első alkalmazása során. A rotterdami férfi 100 eurós büntetést kapott, miután Hollandiában bevezették a nyilvános helyeken történő zaklatás ellenes törvényt. A bíróság az utcai zaklatás szélesebb körű hatásait is tárgyalta: „Az utcán valakit ilyen módon szexuálisan megfélemlíteni azt eredményezi, hogy az emberek nem érzik magukat biztonságban, és nem tudnak önmaguk lenni a nyilvánosság előtt”. „A szexuálisan megfélemlítő viselkedés gyakran adaptív viselkedéshez vezet. Az emberek más helyekre mennek, vagy másképp öltözködnek, másképp viselkednek. Ez hatással van a közéletre.”

Az Európai Bizottság dolgozik a nemek közötti egyenlőség biztosításáért, és hosszú távú fejlődési tervet dolgozott ki ennek érdekében. Az új, a nők jogaira vonatkozó jogi ütemterv számos előrelépést céloz meg: a nemi alapú erőszaktól való mentesség biztosítását, a legmagasabb szintű egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, az egyenlő bérezés és a gazdasági önállóság előmozdítását. Emellett hangsúlyt fektet a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtésére, a gondozási feladatok támogatására, az egyenlő foglalkoztatási lehetőségek és megfelelő munkakörülmények biztosítására. Továbbá célja a minőségi és inkluzív oktatás elérhetővé tétele, a politikai részvétel és az egyenlő képviselet elősegítése, valamint olyan intézményi mechanizmusok kialakítása, amelyek garantálják a nők jogait.

A társadalmi változás nem egyik napról a másikra történik, de már egy-egy ember fellépése is számít. Ha látod, hogy egy nő segítségre szorul, menj oda, és lépj közbe, hívd a hatóságokat! Mert ha nem reagálunk, azzal akaratlanul is az elkövetőt támogatjuk. Amíg egy társadalom egységesen nem gyakorol nyomást egy igazságtalanság kapcsán, addig semmi nem fog változni.

(Képek: Getty Images Hungary.)

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• zaklatás
• szexuális zaklatás
• utcai zaklatás
• női jogok
• Lélek&Test