- Bármibe kezdek, kudarcot vallok

A szüleidhez fűződő viszonyod döntően meghatározza sorsod további alakulását. Ha nem tudsz túllépni az ezzel szembeni elégedetlenségeden, akkor folyamatosan a múltba nézel vissza - így pedig képtelen vagy megérkezni a saját jelenedbe, ahol akár még boldog is lehetnél.

A Bert Hellinger nevével fémjelzett családállítás-terápia a probléma megoldásának egyik lehetséges módja. Olvasd el Féderer Ágnes szakértő tanácsait, melyeket egy hasonló helyzetben lévő olvasónknak adott.

Kedves Ágnes!

Jó pár éve már, hogy úgy érzem, hogy holtpontra jutott az életem, melyen egyszerűen képtelen vagyok továbblépni. Az élet szinte minden területén csak a vegetálás jellemző rám, holott a munkámban sikeres vezető és elismert szakember vagyok immár több mint tíz éve. A főiskolát egy rossz szakválasztás - pénzügyi szakirány, távoktatási tagozat - miatt még mindig nyögöm. Csak egy kicsi van már hátra, mégis, ha tanulni kell, úgy érzem, hogy egyszerűen képtelen vagyok rá, holott korábban nem voltak ezzel gondjaim.

Több mint négy éve nem volt senkim, néhány futó viszonyt leszámítva. A volt partnereim mind azt mondták, hogy egyelőre nem akarnak komoly kapcsolatot, de később, mikor hallottam felőlük, mindig kiderült, hogy mással viszont igen.

Sokáig azt gondoltam, hogy hátrányos családi helyzetem az akadója a dolgoknak - csélcsap anya, korán lelépett apa, aki nem tartja velünk a kapcsolatot, semmirekellő pasik, akik megfordultak anyám ágyában, illetve a mérhetetlen szegénység, mely egész gyerekkoromat végigkísérte. Igyekeztem ebből az egészből kitörni, ezért a magam erejéből leérettségiztem, továbbtanultam, mellette korán munkába álltam, hogy bebizonyítsam, többre viszem, mint bárki a családban.

Hiteleket vettem fel, évekig olyan életet éltem, amit anyagilag nem engedhettem meg magamnak. Most pedig a válság kapcsán ez az egész lufi kipukkadt. Most szinte csak azért dolgozom, hogy a hiteleimet kifizessem, támogatásra senkitől sem számíthatok.

Mélységes szégyenérzet van bennem az adósságaim és a családi hátterem miatt. Mindezekről sosem beszélek, de bizonyos dolgokban - főleg a mások iránti nyitottságban - erősen befolyásolnak. Ugyanakkor sok barátom van, sokan szeretnek, mert határozott egyéniségem mellett kedves és barátságos vagyok, sokat járok ide-oda, sportolok, mindemellett pedig a karrierem is virágzik! Mégis úgy érzem, hogy ez így nem jó. Szeretnék változtatni a helyzeten, de nem tudom, hogy merre induljak el.

Sofia

Kedves Sofia!

Jó helyen kotorászol a problémád gyökereit illetően. A múltunk - a gyerekkorunk, a szüleinkhez fűződő viszonyunk, illetve elvárásaink - mindannyiunk életében döntően meghatározó a sorsunk további alakulását illetően. Aki pedig elégedetlen a gyerekkorával, a szüleivel, az bizony folyamatosan a múltba néz vissza. Így aztán képtelen megérkezni a saját jelenébe, ahol esetleg még boldog is lehetne.

Előfordul, hogy a gyerekkorunk nem volt ideális, a szüleink meg lehettek volna mások, jobbak, kedvesebbek, támogatóbbak. Szerintem sokan vagyunk így ezzel. A gyerekkorunkat és a szüleinket azonban nem tudjuk lecserélni, megváltoztatni. A múltnak épp az a sajátossága ugyanis, hogy egy végképp lezárult szakasza az életünknek.

Így, amit jobb híján tehetünk, az az, hogy elfogadjuk olyannak, amilyen volt. Ja, hogy ez meg nehéz, mert igenis járt volna nekünk jobb, szebb, kellemesebb? Igen, járt volna, de nem kaptuk meg.

Aki pedig folyamatosan köröz az elvárásaival, a múltba láncolja magát. Mert visszafelé már nem lehet megváltoztatni bizonyos dolgokat. Nem tudunk újra megszületni egy másik családba. Megjegyzem, ez meg azért nem jó megoldás, mivel akkor nem azok lennénk, akik vagyunk.

Szóval: a családállítás segíthet mindezt megérteni, illetve a helyére tenni. Meg tudjuk mutatni a segítségével a fontos miérteket is, azaz, hogy miért volt anyánk, apánk olyan, amilyen, mi volt az, ami őket lekötötte a lelkükben, ami miatt csak annyit adtak, amennyit tudtak.

És innen nézve már az, hogy megszülettünk, bizony nem kevés. Zsákutcának pedig csak akkor nevezhető, ha elmulasztjuk az esélyt arra, hogy saját jogon váljunk boldoggá. Vagyis egy egész életen át sopánkodunk, és a múltban élünk. Kinek-kinek szabad választása van.

Nem kell tehát elfogadnod a múltadat, a gyerekkorodat, a szüleidet olyannak, amilyenek voltak. Ám, ha sikerülne megtenned ezt, valószínűleg hirtelen minden a helyére kerülne az életedben.

Szólj, ha segíthetek ebben: federer@rendszerakademia.hu.

Féderer Ágnes

• családállítás
• hellinger
• féderer ágnes
• sikertelenség
• pénz és munka
• Lélek&Test