„25 éve egyik szerepet kapom a másik után” - Szulák Andrea a benne kételkedőktől kapta a legnagyobb bókokat

A cikket a József Attila Színház támogatta.

A Bertolt Brecht és Kurt Weill szerzőpáros Koldusopera című műve hamisítatlan klasszikus. Számtalan feldolgozásban láthatta már a közönség a világ több országának színpadán és a filmvásznon egyaránt. Hazánkban először 1930-ban mutatta be a Vígszínház. Az évek során olyan ikonikus nevek fordultak meg a különböző teátrumok szereposztásaiban, mint Psota Irén, Törőcsik Mari vagy Garas Dezső.

Ezúttal a József Attila Színház tűzte műsorára az előadást. Bagó Bertalan rendezésének premierjét 2023. február 18-án tartották. A jól ismert figurákat most többek között olyan színészek játsszák, mint Szulák Andrea, Zöld Csaba, Fila Balázs, Auksz Éva és Nemcsák Károly. A bemutató kapcsán a Femina Kocsma Jenny megformálójával, Szulák Andreával beszélgetett a darabról, mérföldköveiről, karrierútjáról.

Szulák Andrea a Koldusoperában 

- A Koldusoperára úgy szoktak hivatkozni, mint a zenés színház egyik meghatározó darabjára. Mit érzett, amikor megtudta, szerepet kapott benne?

- Több ok miatt is örültem neki. Egyrészt, mert a szerep igazi jutalomfalat, másrészt, mert nyolc évvel ezelőtt játszottam először a József Attila Színházban, és nagyon jó emlékeket őrzök arról az időszakról. Harmadrészt a rendező személyének, Bagó Bertalannak is nagyon örültem. Eddig valahogy mindig elcsúsztunk egymás mellett: amikor a Játékszínben játszottam, akkor rendezte ott a Tökéletes hangot, most Pécsett játszottam Chicagót, ő is ott rendezett. Benne volt a levegőben, hogy előbb vagy utóbb fogunk együtt dolgozni. Nem csalódtam, jó volt vele a közös munka.

- Említette, hogy a szerep igazi jutalomfalat. Merre billen a mérleg: szerepálom vagy kihívás?

- Mindkettő. Kihívás, és ha mondhatok ilyet, szerepálom is. Annyira jó ebben a csapatban dolgozni. A szereplők közül többekkel már dolgoztam együtt. Auksz Évához személyes barátság is fűz - de egyébként is nagyon jó hangulatú itt a munka.

- Úgy hallottam, szinte beköltözött a színházba. Ebből arra következtettem, ez egy feszült munkafolyamat volt, de akkor nem így van?

- Egyáltalán nem volt feszült, de egy ilyen komplex műnek kell idő és tér. A premier előtti utolsó napokban reggeltől estig próbáltunk. A zenekarnak, a technikai munkatársaknak is kellett próba. Ez nem csak arról szól, hogy felmegyünk szép ruhában a színpadra, és ott nagyon aranyosak vagyunk. Ez tényleg egy összetett dolog.

- Egy, a közönség által ismert, sokat játszott darabról van szó jobbnál jobb dalokkal és karakterekkel. Bertolt Brecht 1928-ban írta meg. Mit gondol, egy ilyen klasszikust lehet, egyáltalán kell aktualizálni?

- Ha egy darab nem olyan, hogy a mondanivalója évszázadról évszázadra megállja a helyét, akkor szerintem kár is megírni. 

Shakespeare-t sem kell direktben aktualizálni, Shakespeare is majdnem mindig aktuális. 

- A kérdés az, ki mikor nyúl hozzá. Ezeknek a daraboknak mindig van létjogosultsága. 

- És a Koldusopera meg is szólítja a közönséget. Jól gondolom?

- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy igen. Rengeteg humor, irónia van benne, és mellé gyomros, kemény mondatok. Ez egy nagyon jól összerakott alkotás.

- Laikusként úgy képzelem, persze, van egy bevett iskola, de minden művész a saját metódusa, rituáléja szerint nyúl egy-egy új karakterhez. Önnek van ilyen?

- Mindig nagyon hallgatok a rendezőkre. Most is kaptam segítséget, ötleteket, instrukciókat, ettől is volt annyira könnyed az egész munkafolyamat. Bertalan nagyon precízen, nagyon pontosan fogalmaz. Tudja, mit szeretne látni, hallani, és jól vezeti a színészeit ebbe az irányba. Így nem jelentett különösebb kihívást, hogyan nyúljak ehhez a szerephez.

- Évtizedek óta játszik, vannak még pillangók a gyomrában a premierek előtt?

- Persze! Az nem múlik el soha! Ha az elmúlik, akkor abba kell hagyni a szakmát!

A Koldusoperát műfaját tekintve egyvelegként szokták jellemezni: musical, operett, opera és mindezek paródiája. Szulák Andrea pályafutására is illik a "mix" jelző: énekesnőként, film- és színházi színészként és műsorvezetőként is ismerheti a nagyközönség. Arra voltam kíváncsi, vajon melyik áll a legközelebb hozzá ezek közül.

- A tanult hivatásom az éneklés. A színház egy örök szerelem, egy szellemi fészek. A televíziózás csak játék, nem gondoltam soha igazán komolyan. A filmezés nagyon izgalmas, ott még tudnék kihívást találni. Egy nagyon érdekes világ. 

- Többször megjegyezte, hogy a József Attila Színházban mennyire jól érezte magát a próbák alatt. Színészként kiemelten fontos a jó munkakörnyezet?

- Azt mondják, hogy velem nem nehéz dolgozni, nem megterhelő - törekszem is erre. Mindig olyan hálás vagyok a feladataimért. 

Egy olyan világban, ahol kőkemény harc folyik minden egyes fillérért és feladatért, kivételezettnek és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy mindig jutnak jutalomfalatok. 

- Igyekszem is nagyon megszolgálni mindezt felkészültséggel, a tapasztalataim latba vetésével, hogy visszaadjam a bizalmat. 

Táncdalénekléstől a színházig

Táncdalénekesként kezdte a karrierjét a ’80-as években, majd jött a nagy kiugrás a Hotel Menthollal. Ezután a Győri Nemzeti Színházban Korcsmáros György rögtön egy főszereppel ajándékozta meg. Innentől nem volt megállás, nem kereste a lehetőségeket, egyszerűen kiválasztotta magának a színházvilág.

- Manapság nagy divat bizonyos színházaknál, hogy úgynevezett celebeket beleraknak egy-egy szerepbe abban a reményben, hogy bizonyos nézői rétegeket bevonzanak vele. Ezek a kísérletek viszont nagyon ritkán válnak tartóssá. 

Az én esetemben 25 éve az egyik rendező ad a másik igazgató kezébe, egyik szerepet játszom a másik után.

- Nem is maradtak ki évek ebben a színházi karrierben, talán csak akkor, amikor a kislányommal otthon voltam pár hónapig. Folyamatosan játszom színházban, és nem azért, mert kerestem a lehetőségeket, hanem mindig megtaláltak a rendezők, igazgatók egy-egy feladattal, amire úgy gondolták, én vagyok a legalkalmasabb. Ha nem váltottam volna be a hozzám fűzött reményeiket, valószínűleg most nem beszélgetnénk, hanem énekelnék szépen ugyanúgy, mint régen, de a színház nem lenne az én szerepem.

A Budapesti Operettszínházban fiatalon olyan szerepet kapott, amelyről a legtöbb pályakezdő csak álmodik. Hatalmas mérföldkő volt a számára a Funny Girl főszerepe. Korábban elárulta, ez volt az első alkalom, amikor érezte, az idősebb kollégáknak vannak fenntartásaik azzal kapcsolatban, hogy helye van-e a színházi színpadon. Ezek az aggályok nem tartottak sokáig, elég volt egy kis ízelítőt adnia a munkamoráljából ahhoz, hogy elismerjék.

- A színházi szakma zárt közeg. 

Az elején az idősebb kollégák nem feltételezték a bennem szunnyadó energiákat és kreativitást. 

- Ahogy meghallottak énekelni, meglátták, hogy miket lehet elvárni tőlem, akkor már nem volt bennük kérdés. Számomra is ekkor dőlt el, hogy van keresnivalóm a színházban.

- Volt olyan ember, aki konkrétan kimondta, hogy tévedett Önnel kapcsolatban?

- A szűk baráti körömben volt valaki, aki először furcsállta, miért gondolom magamról azt, hogy a színészettel foglalkoznom kell. Végül tőle kaptam meg a legnagyobb elismerést. Kimondta: jól tettem, hogy erre a pályára mentem.

Szulák Andrea lánya

Szulák Andrea 2007-ben, 43 évesen lett édesanya, ekkor született lánya. Annak ellenére, hogy a bájos, csinos Rozina 2023 áprilisában 16 éves lesz, anya és lánya nem távolodtak el egymástól, a mai napig mindent megbeszélnek.

Cover-fotó: József Attila Színház/Kállai-Tóth Anett

• sztár
• szulák andrea
• józsef attila színház
• interjú
• színésznő
• Hazai sztár