Básti Juli és Puskás Tamás nyomdokaiba lépett a fiuk: a színész Samu rendezőként is bemutatkozott

Puskás Samu egyik nagyapja a színészlegenda, Básti Lajos, édesanyja Básti Juli Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, édesapja Puskás Tamás színész, rendező, a Budapesti Katona József Színház alapító tagja, 2003-tól a Centrál Színház igazgatója, bátyja, Gothár Márton vágó, öccse, Puskás Dávid zeneszerzőként és színészként bontogatja szárnyait.

Ilyen családban felnőve nem meglepő, hogy Puskás Samu filmszínészként szeretne karriert építeni, de nemrég rendezőként is kipróbálta magát, a tavalyi év legsikeresebb West End-darabja, Az ártatlanság vélelme (Prima Facie) hazai ősbemutatóját április végén tartották a Centrál Színházban.

A színészet világa már gyerekként beszippantotta, de rengeteget rajzolt is, így kacskaringós úton járva találta meg a hivatást, amire igazán vágyott. Erről mesélt a Feminának adott interjúban. 

Puskás Samu színész és rendező

- Büszke öltözői gyerek voltam, minden szabad estémet anno a Vidám Színpadon, később a Centrál Színházban töltöttem, szabadnapjaimat próbákon. Édesapám hároméves koromtól vitt magával, mikor vidéken rendezett, és már akkor szájtátva néztem, igyekeztem belélegezni ezt a világot.

- A tervezői vonal adott volt, napi hat-nyolc órát rajzoltam egészen csöpp koromtól kezdve. Nem válogattam a témák között, tárgyaktól autókon, női arcokon és aktokon át csendéletekig, meg tájképekig mindent óriási érdeklődéssel próbáltam papírra vetni, amit csak láttam magam körül, vagy felbukkant a fejemben. 12 évesen bekerültem a Stúdió 91-be. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre felvételiző 18 évesek közé csöppentem, ez óriási megtiszteltetés volt, ugyanakkor heti tizenkét óra, intenzív szépművészeti gyakorlat.

Már a gimnázium előtt tudta, hogy ha lehetősége adódik, az egyetemi tanulmányait külföldön szeretné elvégezni. Az is fontos szempont volt, hogy megtanuljon anyanyelvi szinten angolul. Ennek a hátsó mozgatórugója már az volt, hogy a show-bizniszben is szerencsét próbálhasson külföldön.

- Mivel a rajz meg a tervezés volt előtérben, kézenfekvőnek tűnt, hogy Londonba, képzőművész orientációval jelentkezzek egyetemekre, és ne színészirányba, hiszen e téren még nem volt tapasztalatom. Így mentem hát ipari formatervező szakra, majd diplomáztam három év után. Azután jött a nagy kitérő.

Erőteljesen hatással volt rá ugyanis az is, hogy 15 évesen főszerepet kapott az Emberség című rövidfilmben, ami díjakat nyert.

- A forgatáson vált nyilvánvalóvá, hogy ez annyira jól köti le az energiáimat, hogy boldogan töltenék ezzel hosszú heteket, hónapokat, éveket. Addigra a kezemben benne volt tízezer óra grafikusgyakorlat, de azzal párhuzamosan, hogy négy-ötéves koromtól hangoztattam, én márpedig autótervező leszek, felállt egy másik álom. Nem verbalizáltam, de a végcél az volt, hogy filmszínész legyek, és ez irányú végzettséget szerezzek.

A New York Filmakadémiának a keleti parti fő bázisa mellett világszerte vannak kihelyezett kampuszai. Az egyik ilyenre, a firenzeire Puskás Samu és öccse, Dávid is bejutottak, majd egy intenzív félév után a teljesítményük alapján a megítélhető legmagasabb ösztöndíjjal bejutottak a Los Angeles-i főkampuszra egy kétéves kurzusra.

- Kis korunktól be voltunk oltva a show-biznisz iránti érdeklődéssel: látni, hogy a szüleink elcsigázottan, de kisimult boldogságban térnek haza a munkából, egyenlőségjelet húzott a boldog mindennapok és a színházcsinálás között. 

- Az öcsémet a színpadi színészet legalább annyira érdekli, mint a filmszínészet, én annak dacára, hogy biztatnak, azért nem kacérkodok az előbbivel, mert a kétméteres magasságomból kifolyólag nem hiszem, hogy úgy festhetek a színpadon, ahogy egy bonvivánnak kellene - legfeljebb porkolábokat tudnék játszani. Bárki mellé odaállnék, úgy néznék ki, mintha el akarnám lopni. Van egy termetbeli hendikepem. Nem festenék úgy a színpadom, ahogy azt gondolom, hogy valakinek festenie kellene. Ez persze az én prekoncepcióim, le kéne vetkőznöm, aztán hátha szerencsét próbálok e téren is. Ha egész őszinte vagyok, termésesetesen azt mondom, vonz a színpadi színészet.

- Sok Amerikában vagy itthon angol nyelvű produkcióban szerencsét próbáló magyar színművész az akcentuson bukik el: leszűkül a szerepkínálat, vagy egyáltalán nem jutnak szerepekhez. Londonba már célzottan azért is mentél továbbtanulni, hogy csiszold az angol kiejtésedet, a Los Angeles-i kurzuson, feltételezem, voltak beszédóráitok is. Hogy állsz az akcentussal?

- A színészképzéshez mindenhol hozzátartozik a beszédtechnika-óra, de mi ezen felül akcentuscsökkentésen is részt vettünk. A gimnazista tanulmányaim alatt fölszedett magyar-angol akcentusomhoz a három év London alatt társult egy brit akcentus, amiből keletkezett egy rém különös hibrid. Rettentő nehéz volt levetkőzni, és egy standard amerikai akcentusra csiszolni.

- Ezt a kemény munkát elvégeztem odakint. Reggel nyolctól este hétig tanórák, utána visszamentem a kampuszra kilencre, és végigültem az öcsémmel másfél-két óra akcentuscsönkkentést. Aztán hazamentem felkészülni a következő napra, illetve online hazadolgoztam marketingesként Magyarországra.

- Két év alatt sikerült elérnünk egy olyan szintet a standard amerikai beszédben, hogy mikor kimentünk nemrég ügyeket intézni, nem ütötte meg a fülét az amerikaiaknak, hogy külföldiek vagyunk. A fantasztikus ügynökségem pedig, akik másfél éve fáradhatatlanul dolgoznak a visszajuttatásomon, már a kezdetektől nem külföldi, hanem "amerikai csávó"-szerepekre küldtek ki castingokra. Szerénytelenül ezekből a visszajelzésekből következtetek arra, hogy nálam az akcentus talán már nem akadály. Ez hatalmas szó, általában ez a legnagyobb buktató.

- A Filmakadémián eltöltött idő alatt, ha kiválasztottak volna, vállalhattatok volna film-, sorozat- vagy éppen reklámszerepeket?

- Külföldi származású egyetemistaként tanulói vízummal voltam kint, azzal pedig legitim módon nem lehet munkát vállalni. Ahhoz, hogy szerepet vállaljak egy szakszervezeti, mondjuk, nagyobb költségvetésű produkcióban, munkavízum szükséges. A válasz így sajnos nem. Amatőr produkciókban szerepelhet az ember, de azokkal nehéz beindítani egy karriert. 

- Ami jó az amerikai oktatási rendszerben, hogy ha valaki lediplomázik, jogosult szakmai gyakorlatra - a Filmakadémia esetében egy évre. A Covid miatt zárva volt az ország, csak hat hónapra tudtunk visszajutni. Öröm az ürömben, ez elég volt arra, hogy mindketten szerezzünk mecenatúrát. Másfél éve dolgozom, időt, pénzt, energiát nem kímélve, hogy színművészeti vízumot szerezzek, és folytathassam a közös munkát az ügynökségemmel.

- Ugyanezt az utat járja be az öcséd is?

- Nem, ő egyelőre kivár. Rendkívül keresett, 24 évesen már díjakkal igazoltan kiváló zeneszerző, de egyéb munkásságai mellett elkezdett forgatni, a Magyarországon készülő Adrien Brody-filmben, a The Brutalistban is láthatjuk majd.

- Amellett, hogy igyekszel visszajutni Amerikába, itthon színházi rendezőként bontogatod a szárnyaidat, és rögtön egy világsiker ősbemutatójával kezdtél. Jodie Comer, a Megszállottak viadala (Killing Eve) főszereplője játssza a tavalyi év legsikeresebb West End-produkciójának főszerepét, amit két héttel a Broadway-bemutató után, április végén a Centrál Színházban mutattatok be Martinovics Dorinával. Mennyire nehéz megszerezni egy ilyen népszerű mű jogait?

- Rettenetesen! Ez a Centrál Színház történetének legnehezebb jogigénylési procedúrája volt. Elképesztően népszerű darabról lévén szó, azért is volt megfeszített a bemutatóhoz vezető két hónap, mert rengeteg e-mailezés, kompromisszumok, hosszas várakozás után az utolsó pillanatban jöttek meg a jogok. A marketingkampányt nem a #metoo-ra fűztük fel, hiszen az elmúlt években sok helyütt extremista, kikerülhetetlenül hangos diskurzus révén többekben ambivalens érzéseket ébreszthet, de ettől még alapvetően ez egy Mee Too-darab. A jogtulajdonosok ragaszkodtak hozzá például, hogy az alkotócsapat nagyrészt nőkből álljon, hosszú sornyi követelménynek kellett megfelelni.

- Több kiemelt budapesti kőszínház indult velünk egyetemben a jogokért, nagy szó, hogy végül a Centrál kapta őket. Martinovics Dorina személye sokat nyomott a latba. Megjelölt színésznőnket bemutatandó, grafikusként egy olyan lookbookot (fényképek, életrajzi és filmográfiai adatok gyűjteménye - a szerk.) állítottam össze, amely egyenesen a szerző, az ausztrál díjnyertes írónő, Suzie Miller kezébe került. Személyesen ő járt közben az érdekünkben, olyan szimpatikus volt neki Dorina.

- Mennyire nagy volt rajtad a nyomás, hogy miközben egy világsikert állítasz színpadra, 26 évesen nem áll mögötted többéves, évtizedes rendezői tapasztalat?

- Minden idegszálammal, minden erőmmel azon dolgoztam, hogy a nyilvánvalóan jelentős nyomás dacára olyan nyugodt és biztonságos próbakörnyezetet teremtsek, amelyben Dorina segítő, drukkoló tekintetek gyűrűjében gyakorolhatott erre a halálugrásra.

- Minden darabban fontos, hogy a rendező és a színművész szót értsenek egymással, de egy monodrámában különösen - akár szavak nélkül is. Ez az összhang köztetek azonnal megvolt?

- Azonnal. De először 15 éves koromban láttam őt a Társas Játékban, családon belül sok szó esett a rátermettségéről, illetve egészen sziporkázó személyiségéről. Azt mesélte, édesanyám vezette be a szakmába, mikor együtt játszottak a Nemzeti Színházban. Dorina olyan partnere volt, hogy emlékszem, édesanyám akkor sokat emlegette, valami egészen ritka tünemény lépett a pályára.

- 2022 januárjában a Network című darab bemutatóján találkoztam vele először, mikor még a Radnóti társulati tagjaként mint vendégszínész szerepelt a Centrában. Az egy húron pendülés már akkor érződött. Azelőtt nem ismertük egymást személyesen, de azonnal megtaláltuk a közös hangot.

- Mee Too-darabról van szó, de az előadás számos más erkölcsi kérdést is feszeget. Például az ártatlanság vélelme ugyan mindenkit megillet, de hogy lehet ügyvédként védeni olyan személyeket, akik a tények alapján bűnösek. Te mire helyezted a hangsúlyt - már amennyire mozgástered volt ebben?

- A nemek között egyre élesebben kiütköző egyenlőtlenséget igyekeztem emészthető formában kidomborítani. Ez a nő pusztán a normából kifolyólag elfogadhatónak tartja, hogy egy jogásznak a férfiak irányába pártos védelem a dolga, a jogrendszer így működik. Ezt alapvetésként kezelve, ennek az óraműnek a fogaskerekeként így kell végeznie a dolgát. Ez nincs rendben.

- A darabnak ezt az oldalát próbáltam kidomborítani, hogy a jogrend, amit férfiak írtak és alkottak, ugyanúgy korrodálódik, mint a nemek közti erőviszonyok. Ha egy régóta fennálló rend megérett a változásra, mert elavulttá vált, hogyan lehet egyetlen ember történetét ügyesen elmesélve elérni, hogy elkerülhetetlenné váljon az erről való gondolkodás.

- Ezért említetted a darab leírásában, hogy az Egy becsületbeli ügy című filmhez hasonlítanád? Abban ugye Tom Cruise és Demi Moore a katonai parancsuralmi rendszer elavult, íratlan szabályai ellen harcol, Jack Nicholson tárgyalóterembeli nagyjelenetére biztosan sokan emlékeznek.

- Pontosan! Ez is egy abszolút szembetűnő párhuzam, illetve az Egy becsületbeli ügy kultikus alkotás, és világszerte akkora a kereslet Az ártatlanság vélelme olyan hullámokat szított, mikor bemutatták Jodie Comer főszereplésével, hogy az jutott eszembe, esetleg popkulturális szinten hasonló polcra kerülhet majd a történet. A napokban olvastam, hogy már készül is a filmváltozat, Cynthia Erivo főszereplésével. 

Básti Juli három fiával

Básti Juli élete legkülönlegesebb szerepe nem a színpadon, a kamera előtt vagy a szinkronstúdióban talált rá: édesanyaként teljesedett ki igazán.

Cover-fotó: C. Kevin Lynch

• sztár
• puskás samu
• színész
• rendező
• interjú
• exkluzív
• básti juli
• Hazai sztár