Pogány Judit szívszorító vallomása: gyermeke születése után is öngyilkos gondolatai voltak

Pogány Judit érdemes művész, aki a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, nem csak Kossuth- és Jászai Mari-díjjal büszkélkedhet, a közönség is imádja hosszú évtizedek óta. 

Édesapját egészen fiatalon, mindössze nyolcévesen veszítette el, édesanyja ekkor már súlyos beteg volt. Testvérével együtt gyámszülőkhöz került, akik taníttatták őket. Az érettségi után visszaköltözött szülővárosába, Kaposvárra, munkája mellett egy színjátszókörben lépett fel olykor. 1965-ben egy Ki mit tud?-on lépett fel a csoport, itt figyeltek fel a tehetségére. A Csiky Gergely Színház segédszínészi állást ajánlott neki, amit elfogadott.

Pogány Judit öngyilkos gondolatai

A színházban először a kórus és a tánckar tagja lett, majd valamivel később már kisebb prózai szerepeket kapott. Ugyanebben az időszakban ismerkedett össze Koltai Róberttel, későbbi férjével, aki ekkor már a társulat tagja volt. 

Amikor az 1968-1969-es évadban a frissdiplomás rendező, Zsámbéki Gábor Kaposvárra szerződött, szerepet osztott Pogány Juditra a Várj, míg sötét lesz című darabban. Ez hatalmas áttörést jelentett a fiatal színésznő számára, ekkor indult be a karrierje. Egy évaddal később már a címszerepet alakította a Csorba István rendezésében színpadra vitt Hamupipőkében. 

Kívülről úgy tűnt, a magánélete éppolyan sikeres, mint a szakmai élete, 1971-ben összeházasodott Koltai Róberttel, egy évvel később fiuk született, aki a Koltai Gábor nevet kapta. Ezzel az időszakkal kapcsolatban tett megrendítő vallomást Kadarkai Endrének, aki a közönség követelésének eleget téve immár második alkalommal hívta meg Szavakon túl című műsorába.

Pogány Juditot elmondása szerint csaknem két és fél évtizeden át foglalkoztatta a halál és az öngyilkosság gondolata, annyi megalázó élményben volt része fiatalon. 

A gyerekem már megvolt, amikor még mindig öngyilkossági gondolataim voltak. (…) Amikor egyszer végiggondoltam, majdnem 25 éven át tartott az öngyilkossági hajlam. 

- Amikor Pestre kerültem, egy vidéki kislány voltam abban a fővárosi iskolában, zúdultak rám a gyerekek. Mélyült a szorongás. Harmadik emeleti lakásban laktunk, és engem mindig izgatott, hogy onnan ki lehetne ugrani. Állandóan az öngyilkosság gondolata foglalkoztatott. (…) Meg nem tettem, de úgy éreztem, minden elrendeződne. Rettenetes megalázó helyzeteket éltem meg - vallotta be, majd megrendítő vallomást tett. 

- Minden fájt. Miért vagyok nő? Miért nem dönthetek, úgy, ahogy én szeretnék? Örökké tudtam gyűjteni az összes keserűséget, ami volt, ami van, ami lesz. Azt éreztem, hogy megoldás lenne elbúcsúzni, elmenni. Sajnos megvolt a gyerek, ott szuszogott a kiságyban. És én még mindig azon gondolkoztam, hogy melyik az a zsinór, ami a legjobban csúszik. A gyereket vinnem kell magammal. Úgy nem hagyhatok itt egy gyereket, hogy az anyukája öngyilkos lett. Azon kaptam magam, hogy egy selyemzsinórra gondolok, hogy egy pillanatig se szenvedjen a gyerek. Akasztásra gondoltam - vallott egykori érzéseiről és gondolatairól. 

Pogány Judit hozzátette, szerencsére ezeket nem gondolta komolyan, végül sikerült megküzdenie a belső fájdalommal. Fia tud minderről, nem titkolta előle sosem. 

Pogány Judit fiatalon

A színésznő Kadarkai Endrével folytatott korábbi beszélgetéséből az is kiderült, a külseje miatt fiatalon sokat szorongott. Úgy érezte, nem csinos, csak egy szürke veréb. Erre azonban rácáfolnak az akkori fotók, amiken gyönyörű, karcsú és bájos. 

Cover-fotó: Profimedia/Trenka Attila

• sztár
• pogány judit
• szavakon túl
• színésznő
• vallomás
• Hazai sztár