Pikali Gerda: "minden nőnek van egy sorsa, fájdalmai, amiket cipel"

Komolyan beszélgetni vele lehetetlen. Folyton mosolyra húzódik a szája. A Furcsa pár női változatának próbáiról zengő kacagás hallatszik egész nap. Pikali Gerdával Neil Simon apropóján beszélgettünk. 

Miért szereted ezt a próbafolyamatot?

- Eleve nagyon szeretem Neil Simont, több mint húsz éve játszom a Jane Fonda és Robert Redford-féle Mezítláb a parkban színpadi darabját. Még a pályám elején találkoztam a Különteremmel - ami Simon legelső darabja is egyúttal -; hosszú kihagyás után, egy másik felállásban újra műsoron van. A három szerep lefedi a pályám, így azt gondolom, hogy eléggé ismerem a világát - a nyelvezetét. Át is „loptam” néhány mondatot, poént, ami például a Mezítláb a parkban vígjátékban működik.

- Az intelligens humorát rendkívül szeretem. Nagyon elegáns és mégis nagyon szórakoztató, amit szerintem ő nagyon jól tudott. Teljesen odavagyok érte. Biztos azért (is), mert egy napon születtünk, csak nem ugyanabban az évben… bár néha úgy érzem, én is kábé olyan öreg vagyok.

Mit kérdeznél tőle, ha találkoznátok?

- Megkérdezném például, a Mezítláb a parkban hogy készült, vagy miből indult? Vagy a Furcsa pár esetén, hogy az ő életében adódott-e hasonló helyzet? Mindegyik karaktert valamelyik felesége ihlette - volt belőle pár - kiből, mit emelt át? Mit látott, vagy mit élt meg, aminek apropóján megszületett ez a vígjátékba bújtatott, nagyon is komoly üzenetet hordozó színpadi mű. 

Ki az az író, akivel leülnél még kávézni?

- Tennessee Williams, Arthur Miller - velük mindenféleképpen. Bereményi Gézával hál’ istennek le tudok ülni. Ő is egy fantasztikus ember, úgyhogy ővele is aztán lehet beszélgetni mindenről. Tennessee Williams iránt kimondottan rajongok…

Az jó, ha egy színész rajong az íróért? Vagy a darabért?

- Szerintem igen, a világáért, ahogy ír… nagyon. Tehát vannak ilyen beakadt íróim, akiket nagyon- nagyon szeretek. Ilyenkor mindent elolvasok az adott szerzőtől, kimaxolom úgyszólván. 

Mi az, amit újraolvasol?

- Igazából az a jó, amit újraolvasol tíz év múlva is. Vajon ugyanazt mondja? A Zabhegyezőt elolvasod egyszer még fiatalon, és aztán most, negyvenévesen. Egészen más rétegeket nyit meg, meg máshol tartasz, és milyen jó, hogy egészen mást látsz belőle, mint akkor. Ugyanakkor része volt annak, hogy ott tarts, ahol vagy, a könyvélménynek is. Milyen érdekes nem? Jó dolgok ezek.

Azt szokták mondani, hogy vígjátékra azért jön az ember, hogy kiengedjen, holott minden vígjátéknak van egy komoly üzenete. Te a vígjátékokban szoktad próbálni keresni a velejét? Neil Simon kifejezetten erről híres, hogy van egy felvetett kérdés, még ha humorosan is járja körbe. 

- Attól függetlenül, hogy ez egy vígjáték, minden nőnek van egy sorsa. Egy életútja, fájdalmai, amiket cipelnek - ezek a történetek benne vannak minden egyes poénban is. Meg kell találni minden vígjátékban a drámai mélységet is, még akkor is, ha nyilván nem azokat a bugyrokat járjuk meg, mint mondjuk egy drámánál. Ezért árnyalni kell, hogy ki miért olyan, amilyen, miért az a stílusa.

Az én karakterem vajon miért ilyen szétszórt, miközben nagyon penge agyú? Az ország legnézettebb híradójának vezető főszerkesztője, hogy lehet, hogy tehetetlen a mindennapokban? A férfiakkal nincs szerencséje, nem tud elszakadni a volt férjétől. Erősen kapaszkodik a múltba, szétszórt, és mindemellett keresi a boldogságát. Ahhoz, hogy a néző megértse, miért is ilyen furcsa ez a lány, a mélyére kell mennem. 

Szereposztás 

Rendező: Bozsó Péter
Olive Madison: Pikali Gerda
Florence Unger: Fehér Anna
Mickey: Jakus Szilvia
Renee: Fazekas Zsuzsanna
Vera: Jónás Andrea
Sylvie: Kovalik Ágnes
Manolo Costazuela: Bozsó Péter
Jésus Costazuela: Peller Károly

• sztár
• józsef attila színház
• pikali gerda
• furcsa pár - női változat
• Hazai sztár