49 éves korában elhunyt Tóth Loon, a Veszprémi Petőfi Színház színművésze

Szőke Zoltán színész osztotta meg Facebook-oldalán a szomorú hírt, elhunyt pályatársa és egyben legjobb barátja. 

„TÓTH LOON (1969-2018) Isten Veled, barátom, testvérem...áldott legyen utad...”

Tóth Loon 1969. augusztus 6-án született, Vajdaságban nőtt fel. Már gyerekkorában lenyűgözte az irodalom, a versek világa. 15 évesen súgóként kezdett dolgozni a Soltis Lajos alapította Tanyaszínházban, három évvel később már ő is azokkal a színészekkel és színésznövendékekkel járta körbe Vajdaság eldugott kis falvait, akik fontosnak érezték a magyar szépirodalom legszebb darabjait eljuttatni oda, ahol nem volt színház a közelben.

Csodálatos pályája volt

Az Újvidéki Művészeti Akadémiára 18 éves korában azonnal felvették – bár alapvetően a dramaturgia érdekelte, de abban az évben nem indult ez a szak -, itt tanulta a színészet mesterségét. Tóth Loont és Szőke Zoltánt akadémistákként rendezte Halasi Imre az Újvidéki Magyar Színházban bemutatott Pál utcai fiúkban.

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház akkori igazgatóját, Halasit annyira lenyűgözte a két pályakezdő fiatal tehetsége, hogy azonnali szerződést és több főszerepet is felajánlott számukra.  Loon 1991-től hét évadon keresztül játszott jobbnál jobb szerepeket. A Hajmeresztő című darabban nagyszerűen formálta meg a fodrászszalon tulajdonosát, Az éjjeli menedékhelyben Kisborsként nyújtott felejthetetlen alakítást, Clifford Bradshaw-ként a Kabaréban, a Kakukkfészekben Fredericks karakterében láthatta a közönség - hogy csak néhányat említsünk a zalaegerszegi színházban nyújtott alakításai közül.  

Egy évadot töltött vendégművészként a budapesti Nemzeti Színházban és a Pinceszínházban, majd húsz év alatt - 1998 óta - a Veszprémi Petőfi Színház társulatának oszlopos tagjaként számtalan csodálatos szerepet játszott el. 

A színészmesterségen kívül a színház szinte minden műfaja foglalkoztatta, valódi polihisztor volt, rendezett, dramaturgként is többször kipróbálta magát, de például gyerekkori barátjával, Lajkó Félixszel vitte színpadra Fernando Arrabal Tábori piknikét is. Szintén Tóth Loon alapította meg a Szent Géniusz Kultúrkommandót, melynek magját legjobb barátai, a veszprémi színház művészei alkották. Ahogy egy vele készült interjúban elmondta:

„Pár éve Đorđe Lebović-egyfelvonásosokat mutattunk be kocsmákban, parkokban, tulajdonképpen bármely helyen, ahol sötét volt. Ezekre az előadásokra büszke vagyok.”

Imádta a rádiózást, sokat dolgozott mind szerkesztőként, mind műsorvezetőként a veszprémi rádióban. Az írás és az újságírás is foglalkoztatta, de számtalan fordítást is jegyzett. Legutóbb Paolo Magelli, világhírű színházi rendező kérte fel, hogy fordítsa le számára az egykori Jugoszlávia kultuszfilmjét, a Maratonfutók tiszteletkörét – sajnos a bemutatóját már nem érhette meg.  

Tóth Loon, mint ember

Folyamatosan, megállás nélkül azon dolgozott, hogy a szépirodalom minél több csodálatos művét megismertesse az emberekkel. De hobbija és szerelme volt a borászat is, a magyar borok iránti rajongását számtalan tárcában megírta, és nem csak baráti körben, de rengeteg színpadi műsorával is népszerűsítette. 

 A fiatal művész szervezetét néhány éve ugyan megtámadta a leukémia, azonban akkor sikerült megerősödnie, és visszatérhetett munkájához, családjához. Mindig dolgozott, mindig új produkciókon törte a fejét.

Sajnos azonban a kór másodszor is megtámadta. A kórházi ágyon megállás nélkül, az utolsó percig alkotott, új dolgokon törte a fejét. Betegségét erővel, hittel viselte, még rengeteg terve volt, csak abban hitt, hogy újból megerősödik. Családja, gyermeke, felesége, barátai, kollégái gyászolják.

Fotók: Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg, Petőfi Színház, Veszprém

• meghalt
• színész
• veszprém
• tóth loon
• Hazai sztár