„Szeretem, ha csak a közönség meg én vagyok” - Interjú Kamarás Ivánnal (x)

Kamarás Iván főszerepet játszik a A férfiagy és a Ketten egyedül című nagy sikerű darabokban a Thália Színházban, mindkettő különleges a maga nemében.

Kamarás Ivánnal arról is beszélgettünk, miért örök érvényű téma a férfi-nő kapcsolat, és abba is beavatott minket, mi a legnehezebb része a felkészülésnek.

Klasszikus kőszínházi darabban régen láthattuk Kamarás Ivánt, hosszú évek óta nemet mondott minden ilyen megkeresésre. De sok másban azért találkozhattunk vele az elmúlt években: az Idegenek az éjszakában és az Egy fess pesti este című koncertjein, a Játékkészítő című nagyszabású produkcióban, a Szegedi Szabadtéri Játékokon vagy épp a Ruben Brand, a gyűjtő című animációs film nemzetközi szinkronhangjaként, a Korhatáros szerelem főszerepében, és jelenleg is forgat egy heti sorozatban, amely egyelőre még hétpecsétes titok. Most arra készül, hogy a Thália Színházban ismét rendszeresen színpadra áll két darabban. Ezekről kérdeztük. 

Kezdjük talán A férfiagy című darabbal. Mitől különleges ez az előadás?

- A férfiagy egy izgalmas műfajú darab: egyszemélyes, monodrámaszerű előadás, de vígjátékformátumban, ami kicsit a stand up comedyhez is hasonlít, ahol a színész végig a közönséghez beszél. Nem új nekem ez az előadásmód, hiszen az Idegenek az éjszakában és az Egy fess pesti este koncertjeimen már hasonló jellegű együttlét rajzolódott ki - ott is csak a közönség meg én vagyok. Ezekben az előadásokban már sikerült létrehozni azt, hogy önmagam tudok lenni, és nem kell szerep mögé bújni - ez nagyon nagy fordulat egy színész életében. Az itt tanultakat kamatoztatni igazán izgalmas kihívás.

És ha a történetet nézzük? 

- A darab főszereplője egy hímsoviniszta férfi, akit két héttel korábban elhagyott a menyasszonya, ő pedig saját nézőpontjából - és természetesen saját határain belül - próbál megtenni mindent annak érdekében, hogy visszahódítsa. Tépelődései közben a gondolkodását formáló más hímsoviniszta férfiakat is megidéz egy-egy történettel, vagyis bár egyszemélyes színdarabot látunk, mégis hat férfitípus elevenedik meg a színpadon, akik tanácsaikkal és történeteikkel leginkább összezavarják főhősünket. Férfiként azt gondolom, hogy a hímsovinizmus kicsit mindannyiunkba belénk van kódolva, és bár nagyon szeretnénk megérteni a nőket, ez nem mindig sikerül. Ez a darab humorral és iróniával, közérthetően igyekszik megfogni a témát, miközben azt is megmutatja, kik azok az embertípusok, akik a férfiakra hatnak, kiknek próbálunk mi megfelelni. Ahogy a hölgyek mondják, ez egy olyan visítva röhögős előadás, szem nem marad szárazon. 

Ehhez képest mennyiben más műfajú a Ketten egyedül?

- Ez sem egy szokásos színházi helyzet, hiszen mindössze ketten vagyunk a színpadon Schell Judittal. A történetet talán sokan ismerik, hiszen Krumplirózsa címmel készült már ebből film, Al Pacinóval és Michelle Pfeipferrel, ám eredetileg egy Frankie és Johnny címen futó színdarab volt még 1987-ből. Két középkorú, elvált emberről szól, akik valahogyan mégis meg tudják találni a boldogságot egymás mellett. Megmutatja, hogy akkor sem kell feladni, és lehúzni a rolót, ha nem vagyunk már húszévesek.

Kihívást jelent számodra, hogy Csányi Sándor után veszed át a stafétát ezekben a szerepekben?

- Úgy gondolom, hogy valahol minden szerep kihívás, én pedig színész vagyok, és épp ezeket szeretem. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez egy szerepátvétel, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt, de közben az is egyértelmű, hogy én úgy fogom csinálni, ahogy szerintem jó. Egy ilyen váltás jót is tesz a hasonló egyszemélyes daraboknak, hiszen én másképp, a saját személyiségem felől fogom megközelíteni, és máshol lesznek a hangsúlyok, ami ezáltal a nézőnek is egy új élményt ad.

Milyen a kapcsolatod a rendezőkkel, Szirtes Tamással és Goda Krisztinával, illetve a partnereddel, Schell Judittal? 

- Schell Judit volt osztálytársam, nagyon jó barátságot ápolunk, de nagyjából húsz éve nem dolgoztunk együtt, így emiatt is nagyon örültem ennek a lehetőségnek. Szirtes Tamással főiskolán dolgoztam együtt, ahol a Miért nem marad reggelire című darabba kellett beugranom - 22 éves voltam akkor. Boldog vagyok, hogy ismét együtt dolgozunk a tanár úrral, nagy megtiszteltetés. Goda Krisztinával még soha nem dolgoztam együtt, így nagyon kíváncsian és izgatottan várom a munkát. 

Mi a legnehezebb része a felkészülésnek? 

- Egyértelműen a szövegtanulás. Ha nincs meg a szöveg, akkor nincs meg semmi. Csak hogy érzékeltessem: A férfiagy szövegkönyve 35 oldal, és ez mind az én szövegem egyedül. Bár mennyiségre ez a több, tanulni mégis a másikat nehezebb, hiszen folyamatosan egymásra reflektálnak a sorok. Az elsőt már hónapok óta tanulom, a másodikkal még dolgozom, de szerencsére ott még sok idő van hátra. 

Van valami trükköd a szövegtanuláshoz? 

- Rengeteget ülök kocsiban, így általában ott szoktam szöveget tanulni - meg egyébként énekelni is ott szoktam. Szóval, ha valaki lát az országúton a kocsiban ülve magamban beszélni, akkor épp ezt csinálom valószínűleg. Jó, ha tudom kötni valamihez a szöveget. A férfiagy például témakörökre van bontva, ezt nem volt olyan nehéz tanulni. Már nagyjából tudtam, amikor egyik nap elindultam Budapestről, és mire a Balatonhoz értem, azt vettem észre, hogy végigmondtam. Nem szeretem megszakítani a szöveget, sokkal jobb egyben elmondani, így tudok igazán belehelyezkedni. A Ketten egyedül esetében tartottunk egy olvasópróbát, ahol felmondtuk a szöveget, így annak segítségével tudom gyakorolni a részem.

Belefér ezekbe a darabokba - főleg A férfiagyba - az improvizáció? 

- Szeretek improvizálni, és igen, valamennyire bele is fér, de csak akkor, ha egyébként teljes mértékben megvan a szöveg. Öncélúan nem szoktam átírogatni semmit, most sem teszem, és követem Szirtes tanár úr útmutatását. 

Mitől lesz ez a két darab érdekes ma, a 21. században szerinted?

- Azt gondolom, sok titokra fény derült már a 21. században. Rengeteg új tudás birtokába jutott az emberiség, a sok kütyünk, technológiai újításunk szinte felfoghatatlan. Az azonban még mindig misztérium, hogyan működik jól egy párkapcsolat, hogyan értheti meg a férfi a nőt, a nőt a férfit. A férfiagy esetében a hölgyek talán azért fogják szeretni ezt a darabot, mert szeretve, de nevethetnek a pasikon, és így saját magukon is, a férfiak pedig könnyen tudnak valamelyik karakterrel azonosulni. Mindannyiunknak vannak hasonló tapasztalatai, meglesz az ahaélmény.

- A Ketten egyedül pedig egy igazán örök érvényű történet - ezt mutatja az eredeti darab megszületésének dátuma is. Sok olyan megállapítás van benne, ami ma ugyanúgy igaz, mint tíz, húsz, harminc évvel ezelőtt, és ami igaz lesz tíz, húsz, harminc év múlva is. De fontos az is, hogy ezeket az üzeneteket sok humorral, szórakoztató formában adjuk át. Szerintem kimondottan fontos, hogy engedjük meg magunknak, hogy egy-egy estére fellélegezzünk.  

(Képek forrása: Császár Bálint, Puskel Zsolt)

• kamarás iván
• színház
• monodráma
• humor
• vígjáték
• thália színház
• schell judit
• szirtes tamás
• Hazai sztár