A Tanár színészét is egy kanál vízben megfojtotta volna a sportoló: ezért akadt ki rá

A híd megállíthatatlan az HBO Maxon, a tíznapos eredmények alapján már a legnézettebb európai, non-scripted, saját gyártású sorozat lett a magyar reality, amely ezzel megelőzte az eddigi csúcstartó Kormányzó ötös című finn politikai dokusorozatot. 

A sorozat a médiában, a social mediában és nézők között is nagy sikert aratott, augusztus 25-én, pénteken pedig elérkezett a finálé. Vajon sikerült megépíteni a 250 méteres hidat, és ha igen, ki nyeri meg a 30 milliós fődíjat? 

Havasi Gergő, A híd szereplője

A hétrészes A híd utolsó epizódjai már elérhetőek az HBO MAX kínálatában, szeptember 10-től pedig már az HBO csatornáján is látható lesz, hogyan sikerült a csapatnak együttes erővel felépítenie 18 nap alatt egy 250 méter hosszú hidat egy tavon. 

Havasi Gergő, a 27 éves kajakos, akit a tévénézők a Ninja Warrior című ügyességi vetélkedőműsorból is ismerhetnek, végig játékban maradt. A Feminának elárulta, hogy bírta a fizikai és lelki terhelést, milyen érzések kavarogtak benne a reality végén. 

- Az utolsó napokra már nagyon fáradtak voltatok. Miből gyűjtöttél erőt?

- Gyerekkorom óta arra neveltek, hogy "a végét mindig meg kell nyomni". Én ebben nőttem fel. A szüleim nem arra tanítottak, hogy mások kárára jussak előrébb, ebben nem is vagyok jó. Viszont azt már az anyatejjel magamba szívtam, hogyan ne adjam fel soha, egy rohadt percre sem. Már napok óta tudtam, kiért küzdök a csapatból: Janka volt az. Tudtam, bárhogy alakul a történetünk vége, én azon leszek, hogy ő nyerjen. Magamévá tettem az ő motivációját, és azért küzdöttem. A húgáért. Minél közelebb kerültünk a híd megépítéséhez, fizikailag annál erősebbnek éreztem magam.

- Mit szóltál Bakos Gergő döntéséhez, hogy engedte Áginak feladni a versenyt?

- Abban a helyzetben már sok mindenben csalódtam, és sok minden másképp történt, mint amire számítottam, így sokkal könnyebben ítélkeztem ott, mint azt itthon valószínűleg tenném mostani fejjel. Nem tudom megmondani azt, hogy Bakos helyében feláldoztam volna-e magam, vagy sem. Az érzéseimre hagyatkoztam volna. Azt viszont tudom, hogy Gergő nem azzal az „őrült” hídépítési motivációval állt a feladatokhoz, mint a mi csapatunk, és ez okozhatta az ellenérzéseket bennünk az ő irányában. Hiszen, ahogy Janka fogalmazott: itt tényleg élet-halál harc volt a bennmaradásért.

- Milyen érzés volt átsétálni a kész hídon?

- Teljesen elkészültem az erőmmel. Férfiasan bevallom, ott majdnem elsírtam magam. Elöntöttek az érzelmek, ott már nem haragudtam senkire, nem agyaltam semmin. Az ünneplés után leültem egy percre a világítótoronyhoz, nekidőltem a hordónak, a szeretteimre gondoltam, és magamban azt mondogattam: indulok haza. Számomra megható pillanat volt. Testileg-lelkileg elfáradtunk, kívül-belül sebeket szereztünk a végére, de egyfajta öröm is volt bennem, hogy ez az, ez tényleg az, amiért három hétig küzdöttünk. És sikerült. Együtt. Jó rá visszagondolni.

- Mennyire zavart, hogy 10 millió hiányzik a 30 millió forintos össznyereményből?

-  Újra agyalni kezdtem. Kinél van, mikor vette el? Nagyon zavart. Féltem, ha megtudom, ki vett el a nyereményből, egy kanál vízben megfojtom. De természetesen erre nem került sor. 

- Milyen érzések kavarogtak benned, amikor Viktor és Ádám színt vallottak? (Noé Viktor és Varga Ádám színészek, utóbbit sokan ismerik az RTL A Tanár című sorozatából és az HBO A besúgó című sikerszériájából. Korábban írtunk róla, hogy jutottak az össznyereményből két-két millióhoz - a szerk.)

- Azért zavart nagyon, mert brutálisan túljátszották a szerepüket. Nem csak elrakták a pénzt, amit lehet, hogy bármelyikünk elrakott volna az elején, és nem csak letagadták, hanem olyan mély, személyes sztorikkal próbáltak végig a bizalmunkba kerülni és bajtársiasan, közösen nemesebbnél nemesebb célért küzdeni, ami engem nagyon felháborított. Ha elveszek a pénzből, és letagadom, akkor inkább maradjak csöndben! De Ádám és Viktor volt sokszor a leghangosabb, amikor morális dolgokról és erkölcsi kérdésekről vitáztunk. Ma már nem érdekel, én sosem cipelem a sérelmeket, az életben könnyedén tudok elengedni dolgokat. Ma már jóban vagyunk.

- Azóta gondolkoztál azon, hogy döntöttél volna, ha te kerülsz bármelyik kísértési helyzetbe?

- Persze. Hogyne. Többször is végiggondoltam, hogyan döntöttem volna. Ádám és Viktor döntésével meg tudtam békélni, de én nem tettem volna el a pénzt. És nem azért, mert a nemes ügy érdekében jót akarok mindig cselekedni, vagy a szentfazékszerepbe akarom helyezni magam. Nem. Nyilván nekem is jól jött volna az a pénz akkor. De mi lenne, ha nem mindig azt az üzenetet közvetítenénk a világba, hogy nincs nemleges válasz, csak kevés pénz. Hogy mindenkit rá lehet venni bármire, mert mindennek megvan az ára.

- Csabi és Zsuzsi szabotázsa minősíthetetlen a szememben, akár játéknak nevezzük, akár nem. Itt igazi pénzt kaptunk, és igazi életek és sorsok találkoztak, illetve változhattak meg az eredménytől függetlenül. Onnantól kezdve válik valami igazivá, hogy igazi pénz a tét, amit az igazi életben költünk el. Onnantól kezdve mindegy, hogy azt kő-papír-ollóval döntjük el, egy pókerasztal mellett vagy épp egy valóságshow-ban, ahol hidat kell építeni. Nyilvánosan minden dicséret és szidalom hatványozottan érinti az adott személyt. Felerősíti a közösség jelenléte a hatást. Ez egy országos nézettségű „játék” volt. Azok a döntések, amiket itt hoztunk meg, hatványozottan fontosak, mert sokan látják, és sok emberre van hatással. Nem szabotáltam volna, és nem fogadtam volna el a 3 milliót.

- Egyértelmű volt a számodra, hogy Jankának kell győznie?

-  Pénzre mindenkinek szüksége van, ez tény. A szereplők közül viszont mindenkinek más-más mértékben volt rá szüksége. Teljesen egyértelmű volt, hogy ott csak Jankának és Hannának, a húgának van rá igazán szüksége. Arról nem is beszélve, hogy emberileg is ő érdemelte meg a leginkább. Ezért küzdöttem értük. Nagyon örülök, hogy végül sikerült neki.

- Mit gondoltál akkor, amikor megosztotta veled a nyereményét?

- Tudtam, hogy ő biztosan szét fogja osztani közöttünk, mert beleértve magamat is, ő volt az egyetlen teljesen önzetlen ember a csapatban. Szintén a könnyeimmel küzdöttem, amikor kimondta a nevemet és az összeget, amit nekem ajánlott fel. Hálát éreztem, és szeretetet. Előző este én is gondolkodtam rajta, ha esetleg nekem is adni szeretne, akkor elfogadom-e tőle a pénzt. Arra a döntésre jutottam, hogy itt már sok minden nem az volt, aminek látszott, és rengeteget küzdöttem, egyesek szerint túl komolyan vettem. Sportoló vagyok, mi mást csináltam volna? És fair dolognak éreztem, hogy ha Janka, akivel egymást sokat támogatva, közös erővel küzdöttünk egy közös célért, önszántából úgy gondolja, hogy nyilvánosan adni szeretne, akkor tiszta lelkiismerettel elfogadhatom tőle. És így is tettem. 

- Van olyasmi, amit megbántál?

- Nem barátkoznék tervezőkkel. A viccet félretéve, jobban megválogatnám, hogy kit engedek magamhoz közel, és talán kevesebb rönköt vinnék a vállamon. Hagynék Sárinak is. 

- Ha újrakezdhetnéd, újra nekivágnál A hídnak?

- Bármikor indulhatunk. Ez egy életre szóló kaland volt. Egy olyan élmény, amit szívesen átélnék újra, és remélem, át is fogok. Hálás vagyok, hogy részt vehettem benne. Nagyon tetszett, hogy ez is egy új dolog volt, amit még nem csináltam, és tanultam belőle. Nagyon élveztem minden nehézségével együtt. 

- Mire költötted a pénzt?

- Elmentem egy kaszinóba, és feltettem mindet a pirosra. Nem, nem így történt, de tényleg mindet a pirosra tettem, mivel vettem egy gyönyörű, tűzpiros kajakot, amiben a mai napig versenyzem.

Varga Ádám nehéz döntése A hídban

Varga Ádám az HBO A híd című reality műsorában hatalmas dilemmával szembesült. 

Cover-fotó: HBO/The Orbital Strangers Project

    

• sztár
• a híd
• hbo
• havasi gergő
• sportoló
• interjú
• Hazai sztár