15 év után is dúl a szerelem! Bozsó Péter és Urbán Andrea őszintén meséltek kapcsolatukról

A színészházasságok gyakran zátonyra futnak - íme, egy kivétel.

Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Bár sokak szemében valamiféle misztikummal bír a színjátszás, manapság bizony az sem könnyű kenyér. Gyakran a szakma legjelesebb képviselői is kénytelenek túlvállalni magukat, próba, szinkron, forgatás, fellépés között rohangálva. A fentiek fényében nem is meglepő, ha házasságuk ápolására sem idejük, sem energiájuk nem marad - ha pedig az áldatlan állapotot még szakmai féltékenység is fűszerezi valamely vagy mindkét fél részéről, szinte borítékolható, hogy a pár előbb-utóbb a válóperes tárgyaláson köt ki.

Szerencsére akadnak ellenpéldák is, mint Urbán Andrea és Bozsó Péter házassága. Nagyon fiatalon, szinte gyerekfejjel ismerték meg egymást, barátságuk fokozatosan alakult szerelemmé, amit a hektikus színészéletmód sem tépázott meg. Kettőjük szövetségét pedig - amely immár több mint másfél évtizedes múltra tekint vissza - tovább erősítette kisfiuk, Barnabás születése. Hogy mi a titkuk? Egyebek közt erről is meséltek a Femina olvasóinak.

- A Nemzeti Színház stúdiósaiként találkoztatok. Szerelem volt első látásra?

Urbán Andrea: Már az első pillanatban felfigyeltünk egymásra, és fokozatosan egyre közelebb kerültünk egymáshoz.

Bozsó Péter: Ráadásul egyfelé laktunk - összekötött minket a hármas metró vonala.

UA: Végül is egy évbe telt, mire a barátság szerelemmé alakult. Aztán jött az eljegyzés, majd a házasság.

- Péter a Színművészeti Főiskola elvégzése után a Budapesti Kamaraszínház tagja lett - és azóta ehhez a társulathoz tartozik -, Andi viszont évekig vidéken játszott, a Soproni Petőfi Színház kötelékében - azaz volt köztetek több mint 200 kilométer...

UA: Azért az könnyebbséget jelentett, hogy a próbáink Pesten voltak, csak a premier előtti másfél-két hetet töltöttük Sopronban. Péter pedig, ha tehette, lejött utánam.

BP: Andi is, én is, nagyon jó feladatokat kaptunk, faltól falig próbáltunk, játszottunk, szinkronba jártunk, de egy kapcsolat elején még működnek ezek a dolgok.

- Sosem volt köztetek szakmai féltékenység?

BP: Annyira nem vagyunk egy karakter. Komolyra fordítva: nemhogy nem féltékenykedünk a másik sikerei, hanem segítjük is egymást. Én a mai napig Andival szövegezek - egy mondatot nem tudok megtanulni nélküle.

UA: Mindig megnézzük egymás főpróbáit, és van, hogy adunk egy-két kisebb tanácsot egymásnak, amit persze nem kötelező megfogadni.

BP: Nem felülrendezni akarjuk egymást, inkább technikai dolgokról van szó. Olyat soha nem mondjuk, hogy az egészet rosszul közelíted meg, hanem inkább olyasmit, hogy itt és itt nem a nézőtér felé fordultál, legközelebb figyelj erre. Nem hintjük be egymást porcukorral, de a letolásnak sincs helye, főleg nem mások előtt. Ahogy a magánjellegű dolgainkat megtartjuk magunknak, ugyanúgy szakmailag sem kifelé élünk.

- Andi, te hosszabb ideig kizárólag anyaszerepet töltöttél be. Nem hiányzott a munkád?

UA: Hiányzott, de Barnus fontosabb. Azért valamennyit szinkronizáltam, és két és fél évnyi kihagyás után most már játszom is időnként. A közelmúltban Éless Béla vezetésével összeállt korábbi társulatom, a Budaörsi Játékszín régi gárdája.

Magyar sztárapukák gyermekeikkel

Nézegess képeket!

Elolvasom

A Pataky Művelődési Ház a törzshelyünk, itt vannak a próbáink és az előadásaink. Október végén mutattuk be A fogadás című Eörsi István-darabot, ami minden szempontból nagyon jól sikerült. Barnust nem viselte meg a rövid elválás, sőt, nagyon jól érezte magát a nagyszüleivel, én pedig örültem, hogy találkozhatok a kollégáimmal. Trécseltünk, buliztunk - Barnus születése óta nem volt részem ilyesmiben. Mostanra több előadásunk is volt, és remélem, lesz még folytatás. Ha úgy adódna, szívesen játszanék új darabban is.

- Hogyan töltekeztek?

BP: Leginkább otthon vagyunk. A kisfiunk épp elég programot jelent, ráadásul nemcsak nekünk, hanem a nagypapáknak-nagymamáknak is, akik szerencsére mindannyian 500 méteres körzeten belül laknak, és valósággal licitálnak, hogy ki legyen Barnussal - mindkét családban ő az első unoka. Annyira jó nézni, ahogy nyiladozik az értelme. Nagyon fontos számára a folyamatos kommunikáció, nemcsak velünk, hanem más gyerekekkel is. Három kis barátnője van, egy szőke, egy vörös és egy sötét hajú...

UA: Az első szava az volt, hogy király - a k betűvel kezdődő szavakat egyébként is különösen szereti -, most pedig már összetett mondatokban, ragozva beszél. A meséket imádja, a kedvenceit ő is el tudja mondani. Minden este olvasunk neki, valószínű, hogy részben ezért ilyen gazdag a szókincse a korához képest. Emellett kívülről fújja József Attila Altatóját, és már el tud számolni egytől tízig.

- Újabb babán nem gondolkodtok?

BP: Idővel lehet, de Barnus egyelőre teljesen leköt minket. Ha most születne még egy gyerekünk, lehet, hogy egyikre sem tudnánk annyira odafigyelni, amennyire szükségük lenne rá.

A Jóban Rosszban sztárjai

Nézegess képeket!

Elolvasom

- Milyen lesz a karácsony?

UA: 99 százalékban Barnusról fog szólni, akinek félig-meddig ez lesz az első karácsonya, mivel tavaly ilyenkor még csak nyolc hónapos volt, így nem sokat érthetett az egészből. Már elkezdtük a készülődést: voltunk télapóünnepélyen, és a lakást is feldíszítettük.

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. A legújabb epizódban arról dilemmázunk, hogy miért ülünk fel a legfrissebb trendekre, miért követjük megszállottan a divatirányzatokat, valamint a fogyasztás és a reklámvilág pszichológiájának is a mélyére ástunk. Pintér Ada beszélget Márton Szabolccsal az Indamedia csoport ügyfélélmény igazgatójával, és Kazár Zalán Kristóffal a Femina újságírójával.

Promóció

Ami az ajándékokat illeti, Barnus, nagy mesefaló lévén, főleg könyveket fog kapni tőlünk és a rokonságtól, de persze játékok is lesznek a fa alatt. Az ünnepekkor minden nap megyünk valahová: az én szüleimhez, Péter szüleihez, és mivel hál’ Istennek a dédnagymamák is élnek, hozzájuk is. Szeretném, ha igazán meghitt karácsonyunk lenne, hogy Barnusban még sokáig megmaradjon ez a csoda.

Hol találkozhattál velük?

Urbán Andrea a Nemzeti Színháznál kezdte pályafutását, később a Budapesti Független Színpadhoz, majd a Budapesti Kamaraszínházhoz került. Hosszabb időt töltött a Soproni Petőfi Színház társulatában, ahol számos kiváló alakítás fűződött nevéhez Ezt követően a Budaörsi Játékszín társulatához szegődött, jelenleg az Éless-Szín tagja. A szélesebb közönség elsősorban szinkronszerepei kapcsán ismeri - az ő hangján szólalt meg a Beverly Hills-ben Donna, a Will és Grace-ben Grace, a Mcleod's lányaiban Tess, a Címlapsztoriban Amanda, az Afrika gyöngyszemében Joanna.

Bozsó Péter két évig a Nemzeti Színházban volt stúdiós, majd 1993-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1997-ben diplomázott, azóta a Budapesti Kamaraszínház tagja. Számos főszerepet tudhat maga mögött - kiugró sikert aratott többek között a Johnny háborúja című monodrámában, ahol egy olyan, az világháborúból hazatért katonát testesített meg, akinek az agyán kívül lényegében semmije sem maradt ép. Nagy népszerűségre tett szert többek között a Hídember és a Magyar vándor című filmeknek köszönhetően, sokan pedig a Jóban-Rosszban című sorozat Szlávik Jenőjének szerepében figyeltek fel rá. Emellett szívesen szinkronizál: a South Parkban Stannek, a Harmadik műszakban pedig Boscónak kölcsönözte a hangját. A szakma a Soós Imre-díjjal, a közönség a Súgó Csiga-díjjal ismerte el színészi teljesítményét.

Fotók: Varga Niki

Ezt is szeretjük