Csúnyácska veréb lett a gyönyörű magyar színésznőből

Botos Éva színésznő a Centrál Színház több zenés darabjában is látható: a Mászáros Márta által rendezett Edith és Marlene című előadásban a komolyabb, a Broadway felett az ég című musicalben pedig a humorosabb oldalát mutatja meg.

Az előbbi darabban a legendás francia sanzonénekesnőt alakítja, partnere pedig Nagy-Kálózy Eszter. A Piaf szó a francia argóban verebet jelent, ami utalás Édith Piaf vékony testalkatára - 142 cm magas és 40 kg súlyú volt. Művésznevét felfedezője, Louis Leplée adta neki, aki azt mondta, olyan, mint egy veréb.

Csúnyácska veréb lett

- Ijesztő, megtisztelő és egyben nagy kihívás is lehet egy olyan különleges életutat végigjáró és jellegzetes hangú sanzonénekesnő megformálása, mint Édith Piaf.

- Magam választottam ezt a kihívást, én kerestem fel az alkotótársakat, így Mészáros Mártát is. Édith Piaf valóban rendkívüli művész, utánozhatatlan hatással, mégis úgy éreztem, meg tudom jeleníteni azt az energiáit, amiből ő alkotott. Így belevágtunk a próbafolyamatba - természetesen nagy izgalommal, de a kétségeket háttérbe szorítottam, hittem ebben az előadásban, a dalokban, magamban.

- Mi volt a legnagyobb kihívás az Edith és Marlene című darabban, a karakter megformálásában?

- Hogy ne akarjak "hasonmás" lenni sem hangban, sem külsőben, de mégis hihető és ismerős legyen a megformált Édith. Úgy éreztem, ez akkor fog sikerülni, ha elhiszem, hogy az ő életformája élhető és teljes, hogy a dalokban minden pillanatban minden energiáját mozgósítja. Az előadások alatt erre koncentrálok, átmos a figura, így az est végén mérhetetlen fáradtan vánszorgok haza.

- A darab a két legenda rivalizálását és viszályait is bemutatja. Tapasztalt már ilyesmit?

- Szerencsés vagyok, nagyszerű kolléganőim vannak, ez a rivalizálás nem jellemző. Manapság sajnos nincsenek nagy tétek, a színészek nincsenek annyira a figyelem központjában, mint régen, így nincs nagyon mit féltenünk a másiktól. Örülök mások lehetőségeinek, sikereinek, attól nekem nem lesz rosszabb.

- November 7-én mutatták be a Centrál Színházban a Broadway felett az ég című musicalt, amelyben sokféle zenés műfajban kell énekelniük önöknek, a hat szereplőnek, akik több figura bőrében is feltűnnek. Volt kedvence?

- Nagyon izgalmas próbafolyamat volt, a csapat elképesztően erős, nagyon sokat nevettünk a stílusparódiákon, a zenei- és szövegpoénokon. Nincs kedvencem. Bár nem vagyok operett-musical-rajongó, mindet megszerettem, örömmel éneklem Darvas Ferenc dalait. Csodálatosak, elképesztő stílus- és humorérzékkel készültek.

- A musical alaptörténete szerint egy budapesti színház körül sorra halnak a színikritikusok, fura mód csak olyanok, akik a közelmúltban rosszat mertek írni a társulat tagjairól. Találkozott már olyan önről szóló kritikával, amit igazságtalannak érzett?

- Szerencsés vagyok, mert nagyon ritkán kaptam rossz kritikát. Amikor Márta István lett az Új Színház igazgatója, eleinte minden előadásunkat lehúzták, majd később enyhült ez az indulat. A közöny jobban bánt, mert a visszajelzés élővé teszi a színházat, a csönd rombolja az alkotó energiát, kiszolgáltatottá és bizonytalanná tesz. Az is kellemetlen, ha érezhető a kritikában az író ellenszenve az adott csapat iránt, illetve ha a cikk írója tartozik valakikhez, akik bizonyos ügyek mellé állnak csak. De egy történetet elmesélek: végzős főiskolásként főszerepet játszottam a Katonában Tom Stoppard Árkádia című darabjában, amire MGP csak annyival "biztatott" írásában, hogy "Botos Éva és Ónodi Eszter között annyi a különbség, hogy az egyiknek barna a haja, a másiknak vörös". Hát, elgondolkodtató...

Fotó: Centrál Színház/Mészáros Csaba, Kállai-Tóth Anett

• interjú
• botos éva
• centrál színház
• Hazai sztár