"Úristen, a karácsonyfa kitépte az angyalka haját!" Borbás Marcsi ijesztő emlékeiről is mesélt

Borbás Marcsi, a Gasztorangyal háziasszonya számára a karácsony nem az ajándékok utáni rohangálásról, hanem a meghitt, családi összejövetelekről szól, ezeknek pedig elmaradhatatlan eleme a szépen megterített asztal.

A műsorvezető könyvet is írt száz legkedvesebb receptjével A sűrűje címmel, amely december elején került a boltokba.

Borbás Marcsi száz legkedvesebb receptje

- Bár mind nem fért bele, ezek az én kedvenceim, mégpedig úgy, ahogy a családomtól és más emberektől tanultam. Úgy fotóztuk le a kész ételeket, ahogy én tálalom őket, nem szépítgettünk semmit. Manapság trend lett, hogy a szakácskönyvek fotóit manipulálják. Mindenféle trükköket vetnek be azért, hogy az ételek minél ellenállhatatlanabbaknak fessenek. Úgy érzem, hogy ez nem tisztességes. Ebben a könyvben, minden fogás pontosan úgy néz ki, ahogyan a valóságban is kinézett, amikor előkerült a fazékból vagy a sütőből. A receptek 80%-a tradicionális, amit a nagyszüleink is ettek, 20% pedig korszerűbb, modernebb, trendibb. Mindegyikhez azt is leírom, miért került bele a könyvbe.

- Azok is elboldogulnak a receptekkel, akik emlékeznek ugyan a nagymamamájuk bejglijére, de még soha nem vállalkoztak arra, hogy elkészítik?

- Bejgli pont nincsen benne, de nagyon remélem, úgy írtam le a recepteket, hogy azok alapján aki picit tud főzni, könnyen elboldogul a konyhában. Ami bonyolultabb, arról fázisfotókat készítettünk. Nem egy oktatókönyv, de sok jótanács található benne. A népi ételek egyébként nagyon egyszerűek, ha ismerjük azt a két-három apró fogást, ami kell hozzájuk. Azt gondolom, szükség is van rájuk, mert nemcsak egyszerűek, de gyorsan és olcsón el lehet készíteni őket.

- Vannak olyan családok, ahol a háziasszony számára nyűg az ünnepi menü. Aki akár csak egyszer is láthatta a Gasztorangyal című műsorodat, biztos lehet benne, hogy te nem ilyen családi mintát hoztál magaddal. 

- Mivel eleve egy faluban, Madarason nőttem fel, a főzés sosem volt nyűg, másrészt pont azért, mert a paraszti konyhában annyira egyszerű és kézenfekvő receptekről van szó, nem is éreztem soha azt, hogy a főzés óriási feladat, harmadrészt pedig soha nem négyszer annyi ételt főztünk karácsonyra, mint amire szükség van. December 24-én este halászlé került az asztalra, 25-től töltött káposzta, 26-án pedig már maradékot ettünk, esetleg húsleves készült még.

Nem rohangál ajándékok után

- Feltételezem, számodra az adventi időszak sem arról szól, hogy ajándékok után rohangálsz.

- Mi nagyon régen túlléptünk azon, hogy elvesszünk az eladósodásban vagy az ajándékok után való talpalásban. Anyukámék ajándéka a saját maga által sütött bejgli, ezt kapja a bátyám és én is. Próbálunk arra koncentrálni, ami fontos. Nagyon kevés időnk van egymásra, ezért igyekszünk az együtt töltött pillanatokat úgy átélni, hogy azok mindenkinek jó érzés, jó emlék maradjon. Az ünnep tulajdonképpen azzal telik, hogy együtt vagyunk, vacsorázunk és beszélgetünk.

- Gyerekkorodból melyik volt a legemlékezetesebb karácsonyod?

- Mindegyik emlékezetes volt. Például az almaevés megmaradt bennem, hogy mindig négyfelé vágtuk az almát, és közösen megettük. Meg a diótörés izgalma, kinek milyen egészséges lesz a diója. Gyerekkoromban karácsonykor volt hó, szánkóval húztak, amikor átmentük a nyikorgó hóban a nagymamámékhoz. A képek és a hozzájuk köthető érzések maradtak meg. "Ha halljuk, hogy csönget az angyalka, akkor siessünk, hogy még meglássuk" - mondták, de sose láttuk meg. A keresztanyámék, akik Amerikában élnek, küldtek karácsonyfadísz-csomagot, és volt benne angyalhaj. Mindig mondták, hogy annyira sietett az angyalka, hogy a haja itt maradt karácsonyfán. Én emiatt féltem a karácsonyfától kis koromban. "Úristen, a fa kitépte az angyalka haját! Ez borzasztó!" - ma már erre is nevetve emlékszem. 

• borbás marcsi
• interjú
• m1
• karácsony
• MTVA
• Hazai sztár