Vekerdy szerint így lesz sikeres felnőtt a gyerekből: szülőként a te kezedben van a kulcs

Ha egyetlen hazai szaktekintélyt kellene mondanunk, akinek minden szavából a gyereklélek iránti tiszta szeretet és jóindulat árad, Dr. Vekerdy Tamás jut eszünkbe elsőnek. Gyermeknevelésről alkotott gondolatai szülők ezreinek adnak támpontot és kapaszkodót.

A mai világban, ha az embert megkérdezik, mit kíván a gyermekének az életben, a boldogság és az egészség mellett szinte biztos, hogy említésre kerül a siker is. A siker, mely voltaképpen az előző kettőhöz is hozzájárulhat az önmegvalósítás, az elégedettség, a jólét által.

Hogyan lehet sikeres a gyerek?

Egyértelmű, hogy kinek a kezében van a kulcs. A szülőében, aki, mint a madár a fiókáit, mikor repülni tanítja, az élethez mutat utat. A gyereknevelés mikéntje a gyerek boldogságának és sikerességének alapköve.

Dr. Vekerdy Tamás sorait olvasva számos gondolatmenetet találni, mely segíthet a gyerekből sikeres felnőttet nevelni. Ezeket idézzük a következőkben, Belső szabadság, illetve Jól szeretni című könyveiből.

Hagyni kibontakozni, és helyesen definiálni a sikert

- Jó volna, ha elfogadnánk a gyerek karakterét, és nem próbálnánk erőszakosan olyanná faragni, amilyen úgysem tud lenni. Tudom, félünk, hogy nem fog 'érvényesülni' az életben. De kérdezem: egyáltalán mit jelent az, hogy 'érvényesülni'? Kit irigyelünk? Azt az agresszív, csúcsra törő pasast, aki fiatalon eszelősen hajt, sikert sikerre halmoz, majd negyvenöt éves korára kiég, ötven-hatvan éves korára pedig egy megkeseredett roncs lesz belőle? Ez a jó? Biztos, hogy lesajnálandó az a kis 'félénk', introvertált, befelé forduló fiú, aki csak 35 éves kora után kezd lassan kibontakozni? Lehetőleg kerüli a nagyon harcos mezőket, de azért talál magának egy területet, amit szeret, amiben jó, és amivel elkezd egy kis pénzt is keresni. Azért a végére csak összehoz egy szerény kis hajlékot, ahol jól érzi magát a családjával, kellemes, kedves apa és nagypapa lehet belőle, imádják a gyerekek és az unokák. Ez egy sikertelen élet volna? Tényleg csak egyetlen vonzó életsablont tudunk elképzelni, amelyiknek ráadásul mindig csak a csúcspontját ismerjük, a végét soha? 

Teret adni a fantáziának

- A játékiparban öldöklő verseny megy, hogy melyik cég tud még érdekesebb, még részletgazdagabb, még automatizáltabb, még több funkciójú játékokat előállítani, amelyek egyre kevesebb elmélyülést tesznek lehetővé. A szülő nem is érti, hogy a gyereke hogyan tud unatkozni a millió csillogó-villogó, búgó, zakatoló, beszélő, mozgó, interaktív játék között - pedig logikus: az érdeklődést hosszabb távon az köti le, amiben el lehet mélyülni, és az elmélyülést az egyszerűség segíti elő. Ha az agyunkat ehelyett egy csomó bonyolult, vibráló dolog érinti meg felületesen, az nagyon hamar fárasztóvá és érdektelenné válik. Már Goethe megmondta, hogy a legjobb játékszer az, ami mindenből - mindenné lehet, mert rá lehet vetíteni a fantáziát - például a fahasáb: fekve hajó, mozdony, autó; felállítva torony, király. A legtöbb bonyolult cucc ezzel szemben csak jobb vagy rosszabb üzlet.

Nem erőltetni a csodagyerekséget a csodafelnőttség reményében

- Gyakorló pszichológusként mindig kissé feszült lettem, amikor azzal kerestek meg, hogy 'az én gyerekem kimagaslóan tehetséges, milyen speciális fejlesztésre volna szüksége?' Hány éves a gyerek, kérdi ilyenkor az ember, és kiderül, hogy öt. (Esetleg négy.) De fantasztikusan okos, mindenkit lenyűgöz, mindent tud! Igen, különösen négy-ötéves kor körül valóban van egy nagyon erős mentális érés, amikor a gyerekek meghökkentő dolgokat produkálnak. Erről azonban Mérei Ferenc jut eszembe, aki nagyon szkeptikusan azt mondta: 'Ha azzal keresnek fel, hogy a hároméves gyerek már a nagyregénye második kötetét kezdi el írni, és mi a teendő, hogy tovább fejlesszük, akkor jogos lehet az aggodalmunk, hogy egy korai elmebetegség első megnyilvánulásával állunk szemben.' Természetesen ez nincs mindig így (mint ahogy semmi sincs mindig úgy), mégis összerándulok, amikor a bulvárlapok boldogan fújják föl az ötéves Jancsikát és Misikét, akik tényleg zseniálisan teljesítenek kisgyerekkorukban. Ezekből a Jancsikákból és Misikékből azonban húsz-harminc éves korukra jó esetben értelmes, átlagos ember lesz. Rossz esetben elmebeteg. Nagyon ritka, kirívó esetben pedig megőrződik a csodagyerekség - de ez inkább a zenei tehetségekre érvényes. Például Yehudi Menuhin, aki tényleg zseniális hegedűs volt, saját bevallása szerint pokoli kínokat, mély hullámvölgyeket és valódi halálfélelmet élt át, amikor wunderkindből - csodagyerekből - igazi művésszé kellett válnia. Tehát nem vezet egyenes út a csodagyerekségből a csodafelnőttségbe. Még egyszer hangsúlyozom: az sem kizárt, hogy az ígéret beváltja magát, hiszen Menuhin tényleg világklasszis lett - de nem úgy, hogy kilőtték hároméves korában, és haláláig csak emelkedett.

A cikk szövegében idézett részletek Dr. Vekerdy Tamás Jól szeretni és  Belső szabadság című könyveiből származnak.

• vekerdy tamás
• siker
• gyereknevelés
• Gyerek