Hogy lehet jól elválni, hogy a gyerek ne sérüljön? Örök lelki sebeket szerezhet

A házasságok mintegy felének válás a vége, ám a válás nem csupán a férj és a feleség ügye. Nem szabad elfeledkezni a gyerekről, aki rendkívül sebezhető, ráadásul passzív elszenvedője a feje felett zajló, olykor viharos vitáknak.

A válás olyasmi, amit képtelenség igazán jól csinálni, a gyerek valamiféle sérülése nélkül, de odafigyelve minimalizálni lehet a problémát.

Hogyan lehet jól elválni?

Ha a jól elválás mikéntjét keressük, talán az lehet a titok nyitja, hogy maradjunk partnerek, amennyire csak lehet, hiszen a válás miatt az ember nem szűnik meg szülőnek lenni. Nagyon fontos, hogy a gyerek megértse, hogy nem ő tehet a válásról.

Minden helyzet más, de a következők segíthetnek, hogy a gyerek számára minél sérülésmentesebb legyen a folyamat.

Őszinteség

A gyerek ugyan csak gyerek, de nem buta. Mindent megért a maga nyelvén. Ha nem kap magyarázatot, mi történik körülötte, akkor sokkal feszültebb lesz, mint akkor, ha érti a dolgokat. Érdemes beavatni, mi a helyzet, és hogyan lesz tovább. A válás okát azonban nem kell a gyerekkel megtárgyalni, az nem a gyerekre tartozik.

Nem kell szépítgetni vagy hitegetni azzal, hogy minden ugyanolyan lesz. A legjobb, ha nem drámaként adják elő a gyereknek a szituációt. Ha nem is büszke a válására senki, ma mindennapos dolognak számít. Egyszerűen meg kell mondani neki, hogy anya és apa már nem fognak együtt lakni, de ugyanannyira szeretik őt, és, hogy ilyen előfordul.

Az őszinteség azért is fontos dolog, mert a gyerekek hajlamosak magukat hibáztatni a válásért. Sokan úgy hiszik, a válás oka, hogy ők rosszak, szófogadatlanok voltak. Ettől az önostorozástól is megóvja a gyereket a korának megfelelő nyelvre fordított, de kendőzetlen valóság.

Partnernek maradni

Nem egyszerű egy válás közepette partnernek maradni, de a gyerek mindig összekötő kapocs lesz, aki miatt muszáj kommunikálni, és ezt kulturált formában érdemes bonyolítani.

A legkíméletesebb a szülők számára is a tárgyilagosság. Nem kell puszipajtásnak maradni, ha nem esik jól, de kommunikálni kell egymással. Leszervezni a gyerek körüli dolgokat, közösen hozni döntéseket, láthatásra engedni és vinni.

Soha ne kérje a szülő a gyerektől, hogy válasszon. A gyereklélek beleszakad ebbe a kérésbe. Bár a férj és a feleség elválnak, a gyerek és az apja, illetve a gyerek és az anyja nem.

Bizonyítsuk be neki

Egy dolog azt mondani a gyereknek, hogy szeretik, de ennek nem árt bizonyítékát is adni. A különköltöző szülő fordítson figyelmet arra, hogy időt töltsön a gyerekkel, hogy az tényleg érezze, hogy nem őt hagyták el, csak a szülei távolodtak el egymástól. A közös programok ilyenkor különösen felértékelődnek. Jó, ha olyan lakást keres, ahol a gyerekeknek is van egy kis hely.

A másik szülővel azonban nem biztos, hogy jó ötlet együtt lenni. Jobb, ha a gyerek is hamar tisztába kerül az új helyzettel, és nem keltünk benne hiú reményeket, hogy apa és anya újra összejöhet. Könnyebben fogja megszokni az új szituációt, ha nincsenek közös programok. Később persze, ha a szülőknek sem teher, lehet ilyet szervezni, azonban a válás idejében nem.

Ami nagyon fontos, hogy egymást szidni a gyereknek, és főleg egyetértést várni tőle, kicsikarni belőle önző és balga dolog. Ő ugyanúgy szereti az apját és anyját, mint addig, szívtelenség lenne olyat kérni, hogy álljon egyik vagy másik pártjára. Sajnos mégis megeshet, hiszen a szülő is ember.

Normális, ha a válófélben lévő szülőnek folyton a nyelve hegyén van, miben és mit vétett a másik, mit tett, vagy nem tett meg, és akár az is, hova mehetne melegebb éghajlatra. 

Az esetleg szabadjára engedett szavakról utólag érdemes beszélni a gyerekkel. Például elmondani a gyerek nyelvén, hogy: van úgy, hogy az ember haragszik a másikra, és most apa/anya haragszik apára/anyára, ezért mondott ilyeneket. Emiatt válunk el, hogy ne vitázzunk annyit. Ettől téged apa/anya, és mindketten, ugyanúgy szeretünk, és nem kell egyikünkre sem haragudnod azért, mert mi most haragszunk egymásra.

Azt, hogy a gyerek felé nem változnak az érzelmek, fontos minél többször elismételni, hogy ezzel tisztában legyen. És, ahogy írtuk, bizonyítani is idővel és törődéssel.

Nem szégyen segítséget kérni

A szülő, aki éppen élete legnehezebb időszakát éli, néha elnéz a gyereke feje felett. Ez normális, hiszen a válás óriási lelki válságot jelent. A gyerekre azonban figyelni kell. 

Ha a szülő maga is megviselt, bánatos, csalódott, mérges és fáradt, nem könnyű leülni megnyugtatni a gyereket, ha a saját érzelmeivel is alig-alig boldogul. Itt jöhetnek képbe a nagyszülők, nagynénik és nagybácsik. A bővebb család segítségét érdemes kérni, hogy a szülőnek magára is legyen ideje. Ha pedig a gyereket nagyon megviseli a válás, akkor egy gyerekpszichológus is jó szolgálatot tehet.

• válás
• gyerekek lelki bajai
• lélek
• szülő
• gyereknevelés
• sérülés
• Gyerek