Hiperaktivitást, figyelemzavart okoz pedig a szülő csak jót akar

A kisgyerekes családokban lényegében mindenhol van játék: nappaliban, konyhaasztalon, fürdőszobában, gyerekszobában. Magyar statisztika nem készült róla, de egy átlagos középosztálybeli angol vagy amerikai gyereknek 100-250 játéka van. 

Ha egy magyar gyerek csak fele ennyi birtokol, az is sok. Kap játékot a Jézuskától, születésnapra, névnapra, szülőktől, nagymamától, nagybácsitól, és mire megkezdi a középső csoportot sok anya és apa megdöbbenve tapasztalja, hogy a gyerekszobát ellepték a színes, zenélő, csörgő-zörgő játékok, kacatok. A helyzet pedig jóval túlmutat a rendszerezési problémákon: neurológiai problémák táptalaja.

Ez a baj a túl sok játékkal

A játékok, kacatok túláradása minden szülőt zavar - kisebb vagy nagyobb mértékben -, kevesen gondolnak azonban úgy a jelenségre, mint valamire, ami potenciálisan káros lehet a gyerekek számára.  Pedig bizonyára minden szülő ismeri a jelenetet, amikor a gyerek egy halom játék között ül és láthatóan nem köti le, egyikkel sem játszik igazán. A szülők, nagyszülők - akiknek gyerekkorából nem ismerős ez a fajta játékdömping - csodálkozva és némiképp rosszallóan nézik, hogyan lehetséges mindez.

Mindössze egy-két generáció alatt a fogyasztói piacot a gyerekeknek szánt áruk dagályhulláma árasztotta el. A gyerek pedig ül a játékok között és nem tud választani közülük, vagy ha mégis, nem köti le a figyelmét túl hosszan, a vele eltöltött idő pusztán felszínes foglalatosság, képtelen elmélyülni a játékban.

Megágyaz a neurológiai problémáknak

Howard Chudacoff a játék történetét feldolgozó kultúrtörténeti művében írja, hogy napjainkra a gyerekek játékaiban a súlypont magáról a tevékenységről áthelyeződött a tárgyakra. Vagyis nem a játék, mint elfoglaltság, sokkal inkább a szerzés öröme dominál. Még többet, még színesebbet, még jobbat! Még több bejövő ingert, még több választási lehetőséget. A probléma azonban, hogy a túl sok választási lehetőség (túl sok játék), túl sok inger (csillog, berreg, zenél, mozog) pusztán az agyfelszínt fogja kapirgálni, nagyon hamar fárasztóvá válik. A gyerek csak kapkod közöttük, figyelmét nem köti le a játék, mert választási lehetőségként mindjárt ott a következő játék. Ez a fajta működési mód pedig idővel megszokottá válik, megágyaz olyan napjainkban gyakori problémáknak, mint a figyelemzavar vagy a hiperaktivitás.

A kevesebb: több

Érdemes tehát szülőként tudatosítani magunkban, hogy a játékok esetében abszolút igaz: a kevesebb több. Ugyancsak fontos szem előtt tartani, hogy a jó játékok - melyek a gyerek fejlődését szolgálják - egyszerűek, nem csilingelnek, nem villognak, nem mozognak maguktól, lehetővé teszik az elmélyülést, kreatív energiákat szabadítanak fel. Végezetül pedig azt, hogy bár a fogyasztói társadalomban egyre messzebb kerülünk ettől az elvtől, de: nem az újabb és újabb megvásárolt játéktól leszünk jó szülők, hanem a gyerekkel közösen eltöltött minőségi időtől.

Cikkünk megírásában Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyve segített.

Fotó: Getty Images

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• neurológia
• hiperaktív
• figyelemzavar
• játék
• Gyerek