Akkor parázz, ha tökéletes a kamasz: jelek, hogy a jó gyerekkel baj van

Bármilyen problémamentes vagy nehéz eset is, a szülő feltétel nélkül szereti a gyerekét, és büszke rá. A tökéletesnek mondható gyerek azonban gyakran alkot túlságosan elfogult képet a szülőben, pedig talán épp ez az, ami gyanúra adhat okot: az Anyapara.hu blog szerzője, Renner Kata, kétgyermekes anyaként írta le tapasztalatait és gondolatait a témában. A következőkben ezt az írást olvashatod.

Környezetedben mindenki arról panaszkodik, hogy nem bír kamasz gyermekével? Te értetlenül nézed a többiek küzdelmét, nem is érted miről beszélnek? Vagy éppenséggel olyan határozottsággal fogjátok az apjával, hogy esze ágában sincs deviánskodni?

Hiszen a tied tök jó fej. Nagyon klasszul viselkedik, nincsenek kirohanásai, nem lóg éjjel-nappal a barátaival vagy zárkózik a szobájába, nem szeretne agyrém cuccokat magának, nem próbálja ki a cigit vagy a piát és a suliban is jól teljesít. A barátnőid irigykednek, mindenki csodál benneteket. Na, akkor elérkezett az idő, hogy gyanakodj egy kicsit!

Mit is értek ez alatt? Miért kellene éppen azon parázni, ha a kamasz jól működik? Hiszen tényleg nagyon sokunk számára megerőltető ez a változó ideig tartó, de a 12-21 éves kor közé tehetői időszak, mikor is a” kicsiből szépen lassan nagy” lesz.

Azért érdemes aggódni ezen, mert a kamasz éppen akkor működik jól, ha problémás. Mert ebben az időszakban ez a dolga. A kamaszkor nemcsak a testi, hanem a lelki fejlődések korát is jelenti. Nemcsak megnő az aprónép, megváltozik a külseje, hangja, mozgása, hanem önállósodik, véleménye, világnézete alakul ki, igazi barátai lesznek, szerelmei szövődnek lelki és testi értelemben.

Akkor tud önálló, felnőtt személyiség válni belőle, ha tőlünk, szülőktől szépen lassan leválik. Ezt a folyamatot a természet úgy alakította ki, hogy nehéz és fájdalmas legyen ez a leválás. Hiszen ha nem válna a hormonok hatására küzdelmes viszony szülő és gyermek között, talán nem is sikerülne érzelmileg kellőképpen felnőtté válni. A szülőtől való megfelelő eltávolodás alapfeltétele ennek. Ezen az eltávolodáson nem azt kell érteni, hogy nem akar a gyerek többé a szülőtől semmit, hanem azt, hogy nem akar többé már gyerek lenni. Vagyis nem akar olyan személy lenni, aki mindenkinek szót fogad, követi a szülői utasításokat, megy az előre kitaposott úton, és kiszolgálják minden lépését.

Mert a felnőttség éppen azt jelenti, hogy bár néha tévedek, de önállóan hozok döntéseket az életem és a sorsom alakulása felől, tudok mérlegelni, és vállalom a tetteimért a felelősséget.

Mi, szülők legszívesebben egy életen keresztül folyamatosan óvnánk és védenénk a gyermekünket, megmondanánk hogyan is lesz jó neki, mert mi már ezt tudjuk, hiszen tapasztaltuk. De ezt neki egyedül kell megtapasztalni. Mi a következő lépés? Elkezd lázadni az addig megszokott sémák ellen, és teszi mindezt a kortárs csoportok segítségével, megfigyelésével, a mi felnőtt életünk kritizálásával, hiszen keresi saját identitását.

Ha azt látjuk, hogy kamaszunk mindenben megfogadja a tanácsainkat, szinte a legjobb barátunk lesz, engedelmes, nem lázadó és mindig mindenhol jól teljesít, érdemes megfigyelnünk, nem akar-e túlzottan a MI elvárásainknak megfelelni.

Nem azt az életet éli-e, amit MI szerettünk volna élni. Nem követelünk-e túl sokat tőle, nem kap-e olyan feladatokat, amik meghaladják életkorát? Mert sajnos, ha ez történik, elmaradhat az igazi leválás. Felnőtt korában is abban a szerepben ragadhat, amit mi raktunk rá még gyerekként. Szorongó, boldogtalan felnőtt ember válhat belőle, aki nem tudott végigmenni azon az önállósodási folyamaton a maga sok buktatóival, melyből a tapasztalatokat szerezhette volna abban az időszakban, amit úgy hívnak, kamaszkor.

Igen, kár, hogy a kamaszkor éppen arra az időszakra esik, amikor az iskola egyébként is sok terhet rak a gyerekre. De bízzunk benne, hogy az első tíz évben megkapta tőlünk már azokat az iránymutatókat, amik továbbviszik a fejlődés útján.

Sok boldogtalan, kiégett felnőtt, aki hirtelen életközép táján otthagy munkát, családot, mindent, és kezd hihetetlen kalandokba, ”jó kamaszként” viselkedett. Nem tombolta ki magát, nem alakult ki a felnőtt személyisége, és így próbál most felnőttként pótolni sok elveszett évet és tapasztalatot.

Ellenben hány konszolidált és ma sikeres ember számol be arról, hogy annyira „rettenetes kamasz” volt, hogy a szülei már az ablak előtt tolongtak, melyik ugorjon ki előbb miatta. Természetesen ez mégsem jelenti azt, hogy minden elfogadott ebben az időszakban.

Mire figyeljünk tehát?

Arra, hogy legyenek barátai, sok időt tudjon velük tölteni, az élet dolgait megvitatni, de persze, ne csavarogjon éjjel-nappal. Lehet magányosabb időszaka, ha éppen nincsenek barátai, de ne tartson ez több mint 3 hónapig. Kipróbálhatja a cigit, de ne szokjon rá lehetőleg. (Beszélgessünk sokat vele erről a témáról, hogy legyen ereje és önbizalma cigi nélkül is jó fejnek lenni, azon egyszerű okból, mert jó fej.

Meséljünk az ivásról, tőlünk is lásson jó példát erre vonatkozólag, és ne csináljunk balhét, ha egyszer-egyszer megiszik egy (két) pohár bort a barátokkal. De figyeljünk azokra a jelekre, ha többször részeg, vagy magányosan is iszogat. Azonnal kérjünk szakembertől segítséget, ha ezt észrevesszük.

Az, hogy 15-16 éves kor körül nem igazán tanul, gyakori jelenség, de 17 éves korban ebben némi változásnak kellene elindulnia. Ekkora ki szokták találni, merre orientálódnak majd legalább körülbelül, és ezért némi erőfeszítést is hajlandóak megtenni. A túl jó tanulás szuper dolog, de azért érdemes megfigyelni, nincs-e mögötte megfelelési kényszer, szorongás vagy kompenzáció a kortárs csoportok hiánya, magány miatt.

A táplálkozásra ugyanez érvényes. Ha egészségtelen dolgokat eszik, beszélgessünk róla, ez miért nem helyes. De ha nagyon sokat, vagy szinte semmit nem eszik, és hirtelen sokat hízik vagy fogy, kérjünk segítséget.

Gyakran jellemzőek kamaszkorban a higiéniával és az étkezési szokásokkal kapcsolatos problémák. Az egy dolog, hogy sokszor nem ad a külsejére, de vajon tisztában van-e ezzel? Felvállalja-e, hogy tudja, de nem érdekli, vagy nem is veszi észre?

A sportolást is leggyakrabban ekkor hagyják abba, próbáljunk meg közösen más sportágak iránt felkelteni érdeklődését. A nagyon kemény testedzés, testépítés még nem ajánlott 18 éves korig, és érdemes megtudni, miért tarja ezt szükségesnek, mit nem tud elfogadni a külsején.

A testi kapcsolatok ideje is megkezdődik, de inkább jobb, ha 16-18 éves kor után, mint előtte, mert testileg ugyan lehet, hogy fejlett már a kamasz, de lélekben még semmiképpen nem az, és ez kihathat későbbi felnőtt párkapcsolatai sikerességére. Eltiltani szintén nem jó ötlet, mert szükség van a tinédzser tapasztalatokra a későbbi felszabadult és boldog szexuális élet megfelelő működéséhez.

Ne akarjuk, hogy mintakamasz legyen, sőt próbáljuk megérteni, mi lehet az oka, ha nem indulnak el a fent leírt „rettenet korszakok”. És ami a legfontosabb: a kitartás, mert a nehéz évek után egy csendesebb, kellemesebb, „szülőhöz visszatalálós” időszak következik, de már felnőttként.

Olvass még a blogról

Az írást az Anyapara.hu blog engedélyével emeltük át. Ha tetszett, akkor az oldalra kattintva továbbiakat is találsz. A következőket is ajánljuk figyelmedbe.

• A kamasz és az alkohol
• Rossz társaságban a kamasz
• A kamasz egyedül az éjszakában - engeded?

• probléma
• nevelés
• Gyerek