Ha elmozdulsz mellőle, sírni kezd a gyerek? Így segíts neki legyőzni a szorongást

Amikor babád többé nem ragaszkodik az anyatejhez, és kezdi önállóan felfedezni a körülötte lévő világot, érthető, ha az első gondolat, ami eszedbe jut, hogy ideje egy kis időt magadra is szentelni. Ahogy azonban az egy pici gyerek mellett lenni szokott, a dolgok gyakran nem mennek olyan olajozottan, ahogy a nagy könyvben meg van írva, és elképzelhető, hogy éppen ebben az időszakban kezd szokatlanul erősen ragaszkodni hozzád.

Ha kimész a szobából, és egy kicsit mással foglalkoznál, rögtön sírva fakad, az pedig szóba se jöhet számára, hogy valaki más vigyázzon rá, amíg te egy-két órára elmész otthonról.

Ha eddig jól is tűrte az idegenek közelségét, és pár órára akár valakinek a gondjaira is bízhattad, nyolc hónapos kora körül elkezdődhet egy olyan időszak, hogy egy pillanatra sem tudja elviselni távollétedet. Ezt nevezik szeparációs szorongásnak.

A szeparációs szorongás háttere

Sokszor úgy tűnhet, a szeparációs szorongás ellen nincs hatásos fegyver. Ekkor minden viselkedési probléma halmozottan jön elő, kezdve a nehézkesen elbúcsúztatott alvási zavarokkal egészen az ok nélküli sírógörcsökig. A többi gyerekkori problémához hasonlóan azonban ez is csak átmeneti jelenség, melynek hátterében a gyerkőc mozgásfejlődése áll. Ahogy kitágul előtte a világ, és ráébred arra, hogy nem vagytok elválaszthatatlan, szoros egység, hirtelen megriad az új tapasztalattól.

Ahogy képessé válik arra, hogy eltávolodjon tőled, megijed attól, hogy szem elől veszített, ezért ragaszkodik hozzád jobban, mint valaha. Ez a szorongás másfél éves korában, amikor járni kezd, újra előjöhet, ekkor azonban annyival könnyebb helyzetben vagy, hogy már szavakat és érveket is bevethetsz annak érdekében, hogy meggyőzd, amikor eltűnsz a látóteréből, az nem azt jelenti, hogy örökre magára hagyod.

Ne hallgass másokra!

Ha viszonylag könnyen szeretnél túljutni a rázósabb helyzeteken, anyaként olykor gyermekeddel és a külvilággal szemben is meg kell keményítened a szíved. Egy nyolc hónapos, meglehetősen problémás poronttyal az oldaladon bizonyára sokat fogod hallani, hogy már igazán megtanulhatott volna egyedül aludni, és egy ekkora gyereknek nem kellene mindenen sírva fakadnia. A legjobb azonban, ha a jó szándékú tanácsokat elereszted a füled mellett, és úgy cselekszel, ahogy te jónak látod.

Ha úgy döntesz, inkább otthon maradsz csemetéddel, és csak olyan társasági programokon veszel részt, ahová őt is magaddal viheted, az éppen olyan jó lehet, mint az, ha egy kis anyai szigorral próbálod kezelni a helyzetet. Az engedékenységnek nem lesz egyenes következménye, hogy elkényezteted porontyodat, de tény, hogy, ha nem akarod, hogy átlagon felül anyás legyen a jövőben, akkor az együttlét során is fel kell állítanod bizonyos határokat.

Tartózkodó szeretet

Nyolc hónaposan a gyerek már sokat megért abból, ami körülötte zajlik, ám a verbális kommunikáció hiánya jelentősen megnehezíti mindkettőtök dolgát. Ő csak sírással tudja jelezni, ha bármilyen jellegű problémája van, amin gyakran semmi sem segít, hiszen nem tudod a gondolatait kitalálni. Ha azonban egy pillanatra sem hagy elmozdulni maga mellől, nem árt, ha megkeményíted a szíved. Lehetőség szerint ne akkor hagyd magára, amikor zokog, de túl komolyan sem kell venned hisztijét.

Ha csak a lakás másik pontján akad dolgod, menj ki a szobából akkor, amikor éppen el van foglalva valamivel, és nincs égető szüksége a jelenlétedre, de ügyelj arra, hogy lásson, amikor kimész. Bár szavaidat ekkor még nem érti, hanglejtésed is sokat elárul számára: megnyugtatóan hathat rá, ha kedvesen elmagyarázod neki, hogy dolgod van, de mindjárt visszajössz. Ha időközben rázendítene, menj be hozzá, és közömbösen, de kedvesen keress új elfoglaltságot, amiben el tud merülni. Ne kezdd tehát vigasztalni és babusgatni, de beszélj hozzá minél többet szeretettel és türelemmel.

Köss vele megállapodást!

Ha másfél éves korában újra patthelyzetbe kerülsz, és porontyod szája rögtön lefelé görbül, ha egy percig nem rá figyelsz, már könnyebb dolgod van. Használd a szavakat, és magyarázd el neki, hogy nincs időd mindig vele foglalkozni, de ez nem változtat azon, hogy nagyon szereted.

Ha már korábban hozzászoktattad, hogy amikor mellette vagy, nem mindig jár babusgatás és simogatás, most nem leszel nehéz helyzetben, hiszen az anyai érzelmeket nem fogja közvetlenül a jelenlétedhez kötni. Próbálj vele megállapodni, hogy mennyi időre maradsz tőle távol, de ne az órához kapcsold visszatérésed idejét, hanem valamilyen napi rutinhoz. Mondd meg neki, hogy most a tízóraitól kezdve egészen ebédig neked dolgod van, de addigra biztosan visszaérsz. Ha pedig ígéretet tettél neki, fontos, hogy azt be is tartsd, ezzel ugyanis lassan elnyered a bizalmát, és megszokja, hogy, ha el is tűnsz hosszabb-rövidebb időszakokra, mindig visszatérsz hozzá.

Hagyd figyelmen kívül!

A korai és a későbbi szeparációs szorongás során is előfordulhat, hogy gyermeked, amikor éppen nem könnyeivel küszködik, folyamatosan a nyomodban jár. Zavaró lehet, ha a porszívóval állandóan őt kell kerülgetned, és még a fürdőszoba ajtaja előtt is őrt áll, hogy mikor jössz végre ki, de ne szidd meg, amiért mindig láb alatt van. Sőt, hagyd figyelmen kívül. Ha ugyanis megszokja, hogy állandó jelenlétével nem tud belőled plusz figyelmet kicsikarni, előbb-utóbb felhagy majd a nyomodban totyogással, és izgalmasabb elfoglaltság után néz a lakásban.

Ha pedig nem szeretnél attól rettegni, hogy mikor eshet valami baja kalandvágyó gyerkőcödnek, tedd a lakást bababiztossá, hogy neked se kelljen állandóan a sarkában lenned.

• probléma
• szülő
• gyereknevelés
• kisgyerek
• magatartászavarok
• Gyerek