Nem csak büntetni, már dicsérni sem szabad a gyereket? Amit a pozitív fegyelmezésről tudni kell

Miután megszületik a baba, az ember lányának szép lassan kezd az az érzése lenni, mintha egy olyan társasjátékba csöppent volna, amelyből biztosan nem kerülhet ki győztesen. Akárhová is teszi a bábut, csak rossz helyre léphet. 

Ha háromóránként szoptat, nem veszi figyelembe a baba jelzéseit, ha igény szerint, elkényezteti, „soha nem tanul fegyelmet az a gyerek”. A későbbiekben pedig előkerül - sok egyéb mellett - a büntetés-dicséret kérdéskör is. A büntetésről ma már tudjuk, hogy negatívan hat a gyerek személyiségfejlődésére. Arról azonban ez idáig kevesebb szó esett, hogy a dicséret is lehet káros.

Így üthet vissza a sok dicséret

A szülők úgy gondolják, ha a gyerek okosnak tartja magát - mert újra és újra ezt hallja -, akkor nem ijed meg az iskola és az élet támasztotta kihívásoktól. Egyre növekszik azonban azoknak a kutatásoknak a száma, melyekből látszik, hogy az úton-útfélen okosnak titulált gyereket nem hogy nem óvjuk meg az alulteljesítéstől, hanem az átgondolatlan dicséretekkel egyenesen előidézhetjük azt.

Carol Dweck pszichológus, évtizedeken át a Columbia egyetemen tanított. Munkatársaival húsz New York-i iskolában vizsgálták a dicséret hatását a gyerekekre. Úttörő jelentőségű munkája, melyet négyszáz ötödik osztályos tanuló bevonásával végzett, világos képet fest a témáról. Bár kísérleteit megelőzően a szakirodalom állította, hogy a dicséret pozitív hatással van a gyerekek önbizalmára és teljesítményére, Dweck gyanította, hogy ez a hatás abban a pillanatban a visszájára fordul, ahogy a gyerekek nehézségbe ütköznek, vagy kudarcot vallanak.

Munkatársaival egy nonverbális IQ-tesztet töltettek ki a kísérletben részt vevő gyerekekkel. Ez elég könnyű volt ahhoz, hogy mindegyik gyerek jó eredményt érjen el. Ezt követően a gyerekeket két csoportra osztották: az egyik csoportba tartozóknak azt mondták: „Remekül sikerült, ebben biztosan nagyon okos vagy.” Míg a másik csoport tagjait az igyekezetük miatt dicsérték: „Remekül sikerült, biztosan nagyon keményen dolgoztál.” 

Ezt követően a gyerekek választhattak, milyen tesztet töltsenek ki a következő körben. Az egyik lehetőség egy, az elsőnél nehezebb teszt volt, melyről azonban azt mondták nekik a kutatók, hogy sokat tanulhatnak belőle, ha megpróbálkoznak vele. A másik ugyanolyan könnyű volt, mint az első. Az előzőleg igyekezetükért dicsért gyerekek 90%-a választotta a nehezebb feladatot, míg az intelligenciájuk miatt dicsért gyerekek többsége a könnyebb feladatot választotta.

- Amikor az intelligenciája miatt dicsérjük a gyereket, azzal azt tanítjuk, a lényeg, hogy okosnak látsszon, ne kockáztassa meg, hogy esetleg hibázik. Ha azonban az igyekezetre helyezzük a hangsúlyt, azzal egy olyan változót adunk a kezébe, amire van befolyása. Így olyannak látja magát, aki képes kontrollálni saját eredményességét - magyarázza Dweck.

Így dicsérd jól a gyereket!

Fontos, hogy ne csak annyit mondj a gyereknek, hogy „ügyes vagy”, „okos vagy”, „szépet rajzoltál”, hanem igyekezz konkretizálni, hogy pontosan miért is dicséred meg. Ne csak a végeredményre koncentrálj, hanem a munkába fektetett energiát is emeld ki. Ha az erőfeszítését ismered el, ösztönzöd, tudja mi az, amire büszke lehet.

• De jó, hogy önállóan elpakoltál a szobádban! Minden játék a helyére került, igazán büszke lehetsz magadra!
• Remekül sikerült, biztosan nagyon keményen dolgoztál!
• Nagyon tetszik nekem, hogy nem adod fel a próbálkozást!
• Nagyon jól megoldottátok a problémát, ez igen!
• Egyedül felvetted a cipődet, igazán önálló lettél!

A dicséret sokszor a végeredményre koncentrál, és arra ösztönzi a gyereket, hogy felnőttnek akarjon megfelelni. Ennek hátulütője, hogy a gyerek nem mer hibázni, hátha nem sikerül ugyanazt az eredményt elérnie. Így a túl nehéznek látszó feladatok láttán inkább megfutamodik.

A pozitív fegyelmezés alapja

Dr. Jane Nelsen fektette le ennek a pozitív fegyelmezés néven ismert módszernek az alapjait. Túl azon, hogy a dicséret helyett ösztönözni kell a gyereket, hangsúlyozza a büntetés hátrányait: nem visz előbbre, hiszen a gyerek vagy ellenállással vagy önfeladással reagál rá. Nelsen szerint a gyereket arra kell tanítani, hogy a családhoz való tartozás motiválja abban, miként cselekszik. A pozitív fegyelmezés a szabadon engedés és a korlátozás között igyekszik megtalálni az egyensúlyt. Az ösztönzés mellett fontos eszköze a kommunikáció, a következetesség és a szeretet.

Már egészen kicsi kortól érdemes alkalmazni a módszert. Igyekezz meglátni a motivációt a gyerek viselkedése mögött és lefordítani azt számára akár egy hiszti közepén. Segíthet neki megnyugodni, ha például azt mondod: „Megértem, hogy most mérges vagy, mert szeretted volna megvenni azt a csokit. Mit szólnál, ha anya megölelne?” Ezzel a módszerrel biztosítod őt arról, hogy normálisak az indulatai, valamint segítesz neki abban, hogy felismerje az érzelmeit. Ami pedig talán a legfontosabb: a példamutatás. A hisztinél maradva: ha nem is vagy Buddha, fontos, hogy azt lássa rajtad egy-egy nehéz helyzetben, hogy a megoldást keresed, próbálsz okosan és megfontoltan viselkedni.

Képek: Getty Images Hungary

• gyereknevelés
• dicséret
• motiváció
• pszichológia
• Gyerek