A szülésnek ezt a szakaszát nem ismerik az orvosok – Gyakran félreértik

A szülés a vajúdással kezdődik, majd a kitolással folytatódik. Az úgynevezett „pihenj és légy hálás” szakasz azonban olykor beékelődik e kettő közé. A bábai személet jól ismeri ezt az „elveszett” időszakot, melyről az orvosi tankönyvek nem írnak és a medikális szülészeti gyakorlatban a szakemberek többsége nem vesz tudomást róla. Ez azért probléma, mert legtöbbször a szülés folyamatának elakadásaként, fájásgyengeségként értelmezik, ezért külső beavatkozás segítségével - például oxitocinnal - igyekeznek siettetni a szülés folyamatát. Cikkünk Noll Andrea Nandu: Vajúdástámogatás mindenkinek című könyve alapján készült.

A szülés egy kevéssé ismert szakasza: „Pihenj és légy hálás”

A teljes tágulás elérését követően sok anyánál bizonyos időre valamivel ritkábbak, gyengébbek lesznek a kontrakciók. Ilyenkor az anya ólmos fáradtságot érez és pihenni szeretne, vagy pedig egyfajta „második fészekrakó ösztön” lesz úrrá rajta, keresi a helyét, azt a helyet ahol és amilyen testhelyzetben a baba megszülethet. A bábák a szülésnek ezt a szakaszát nevezik „pihenj és légy hálás” szakasznak.

A szülés többi szakaszával – vajúdás, kitolási szak, lepényi szak, megfigyelés – ellentétben a „pihenj és légy hálás szakasz nem jelenik meg mindenkinél, ám sokkal több esetben mutatkozik meg (vagy beavatkozások híján megmutatkozna), mint ahányról általában tudomást vesznek. Lehet, hogy a vajúdást követően rögtön következik a kitolási szak, de akinek a szervezete igényli ezt a fajta erőgyűjtést, fontos, hogy a szülést kísérő szakemberek tiszteletben tartsák, és ne próbálják meg idő előtti kitolási erőfeszítésekre utasítani.

Jelek, melyek a „pihenj és légy hálás” szakaszra utalnak

• A sűrű és erős méhösszehúzódásokat követően hirtelen enyhülés következik be a vajúdás intenzitásában. A korábban 1-2 percenként jelentkező kontrakciók ilyenkor 4-5, vagy akár 10 percesre is ritkulhatnak.
• Az anya légzése ebben a szakaszban jobban hasonlít a hétköznapira: nyugodt, mély, egyenletes.
• Előfordul, hogy a ritkább, gyengébb kontrakciók között az anya pár percre elalszik.
• Az anya lelkiállapotára ilyenkor valóban a hála érzése jellemző

A „pihenj és lágy hálás” szakaszban a szülést kísérő szakemberek részéről a türelem hiánya olyan hatással lehet a szülésre, mint amikor egy rózsabimbót kézzel feszegetve próbálnak kinyílásra ösztönözni, vagy egy szárnyát bontani készülő pillangót kirángatunk a bábjából: nem lesz képes virágozni, a repülni, de hatékonyan tolni sem az, akit kívülről erőltetnek.

A tolófájások megjelenését kiváró felkészült és pihentebb szervezet az esetek túlnyomó többségében gond nélkül képes világra hozni a babát. Ráadásul egy felkészült, erőteljes anyaméh kevésbé hajlamos kóros vérzésre a szülés után, mint egy hajszolt, kimerült. Valószínűleg a kis szünet a babának is jót tesz: oxigéndús vért kap a köldökzsinóron keresztül, miközben átmenetileg csitulnak a méh összehúzódásai.

A „pihenj és lágy hálás szakasz” élettani háttere

A „pihenj és légy hálás szakasz” hátterében élettani szempontból egyfelől az a jelenség áll, hogy a medencében a baba már mélyre ereszkedett, a fej gyakran teljesen át is haladt a méhszájon, így a méh felső része „kiürült”. Ezért a méh legnagyobb összehúzó képességre képes felső szakasza csak laza zsákként veszi körül a babát. Izomrostjainak időre van szükségük ahhoz, hogy újra eléggé össze tudjanak tömörülni a baba teste körül, és számottevő erőkifejtésre legyenek képesek. Másrészt a kitolási szakaszhoz a szervezet új hormonkoktélt gyárt, mely ugyancsak időbe telhet. 

Hazánkban kórházi körülmények között a „pihenj és légy hálás” szakasz tiszteletben tartására általában akkor van esély, ha a szülést kísérő szakemberek - szülésznő, szülészorvos - valóban a természetes szülés hívei. Otthonszülés esetén természetesen más a helyzet, hiszen a bábai szemlélet ismeri a szülésnek ezt a lehetséges szakaszát, és tudja, hogy ilyenkor nem feltétlenül kell beavatkozni a folyamatba.

Fotó: Getty Images

• szülés
• bába
• vajúdás
• Gyerek