Ha egy nő nem akar gyereket: ez a pszichológiai ok is állhat a háttérben a szakember szerint
A parentifikáció kihat az egykori gyermek felnőtt életére, párválasztására, családalapítási szándékára.
A tudatos gyermektelenségnek sok oka lehet, az egyik ezek közül a parentifikáció. A pszichológiai jelenség lényege, hogy egy gyermek korához képest aránytalanul nagy feladatokat, terhet, felelősséget kap szüleitől, melynek hatására kénytelen kis felnőttként viselkedni.
A parentifikáció később kihat az egykori gyermek felnőttkorára, számos következményt rejtve magában: például azt, hogy a parentifikált gyermek felnőttként nem tud vagy nem kíván másokról gondoskodni, lemond a gyermekvállalásról. Bibók Bea pszichológus Ellopott gyermekkor című könyvében sok oldalról közelítette ezt a témát.
Amikor a parentifikált felnőtt nem akar gyereket
A parentifikáció kifejezés arra a jelenségre utal, amikor a családi szerepek felcserélődnek, és a gyerekekre olyan feladatok hárulnak, amelyek nem az életkoruknak megfelelő felelősséggel járnak. Ilyenkor a gyerek „kis felnőtté” válik, akinek az a láthatatlan küldetése, hogy érzelmileg és fizikailag kiegyensúlyozza a családot. Ez történhet a szülő alkoholizmusa, mentális betegsége, vagy a szülők túlzott elfoglaltsága miatt, de akár válás vagy egy tartósan beteg testvér okán is. A parentifikációnak hosszú távon káros hatása van a felnőttkori és párkapcsolati működésre.

Azok a felnőttek, akiktől szüleik ellopták a gyermekkorukat azzal, hogy megfosztották őket a felhőtlenségtől, biztonságtól, az alanyi jogon járó szeretettől, egy dologban hasonlítanak egymásra: kapcsolatfüggők. Az érzelmi kapcsolatokban odaadó szeretettel viszonyulnak párjukhoz. Gyakran túlzó módon, határokat átlépve halmozzák el társukat minden jóval, figyelemmel, szenvedéllyel, kedvességgel és szép szavakkal. Mint Bibók Bea írja, praxisában kétféle parentifikálttal találkozik: az egyik csoportba azok tartoznak, akik úgy érzik, csakis akkor lehetnek boldogok, ha létrehozzák az általuk mindig vágyott családot.
A bennünk élő nők - Hol az egyensúly a megfelelés és az önazonosság között?
A 21. századi nő minden szerepben helyt áll: dolgozik, édesanya, társ, barát, gondoskodó, és közben próbál önmaga is maradni. Hogyan lehet lavírozni a rohanó mindennapok, a teljesítménykényszer és a saját lelki békénk között? Hogyan találjuk meg az egyensúlyt szerepeink között? Erős Antónia és Pokorny Lia beszélgetnek június 1-jén a MOMkultban arról, mit jelent ma nőnek lenni: hogyan lehet egyszerre helyt állni a munka, a család és a saját vágyak világában, miközben megőrizzük önmagunkat, belső erőnket és harmóniánkat.
Promóció
A másik csoportba ezzel szemben azok a parentifikált felnőttek tartoznak, akik úgy érzik, nem szeretnének gyereket, mert a szüleik és testvéreik személyében volt már nekik néhány. Mivel a róluk való gondoskodást annak idején nagyon kimerítőnek érezték, nem szeretnének többé gyermeket nevelni. Megesik, hogy a párválasztásukkal is szabotálják a családalapítás sikerét: például évekig élnek szeretői szerepben. De sokszor azért is döntenek a gyermektelenség mellett, mert felnőttként még mindig túlzott felelősséget vállalnak saját szüleikért. Mivel odaadó módon szolgálják a szülőt vagy szülőket, gyakran úgy élnek, mint egy egyedülálló anya, akinek azonban a saját szülei a gyerekei. Bár a külső szemlélő érezheti úgy, hogy idilli ez az erős kötelék, ám aki benne él, a zsigereiben érzi, hogy valójában milyen levegőtlen, merev és folyamatos függő kapcsolódásra épülő családi rendszer.

Kiadja: Libri Könyvkiadó Kft.
Ára: 4749 forint.
A könyvet itt rendelheted meg.
Fotó: Getty Images
- parentifikáció
- parentifikáció következményei
- pszichológus
- pszichológia
- gyermektelen
- szülő gyerek viszony
- Gyerek
OLVASD EL EZT IS!
- személyiségfejlődés
- szülői hatás

















