Hogy lehet normális gyereket nevelni egy tökéletességmániás világban? Így nem lesz szorongó felnőtt
Hogyan óvható meg a gyerek lelke a felesleges és ártó nyomástól?
Mindig nézz ki jól, légy sikeres, jómódú, okos, közkedvelt, ne hibázz, és felelj meg az élet minden frontján 110 százalékban. Rövidebben: légy tökéletes.
Burkoltan vagy nyíltan, de mindenhonnan sugárzik az ember felé, és hogy ha nem éred el, nem lehetsz magaddal elégedett. Felnőttként sem egyszerű megélni ezt, különösen, ha valaki nem szemléli tudatosan a jelenséget, de a mi lelkünket már úgy éri a hatás, hogy kellően érett hozzá. Képzelhetjük, a tapasztalatlan, naiv, érzékeny gyerekekben milyen mérhetetlen feszültséget okoz mindez: ők eleve ebbe a tökéletességmániás világba születnek, nulla viszonyítási alappal, ami a helyzet tudatos kezelésében segíthetne.
Hogyan neveljünk normális gyereket?
A megfelelő értékrend átadása, a jó és rossz tettek közti különbségtétel, a becsületességre és erkölcsösségre nevelés alapvető dolog. Hogyan lehet úgy nevelni a gyereket, hogy mindezek mellett elégedett is legyen az életével?
Megtanítani kérdezni
Tudjuk, hogy a kommunikáció már babakortól kulcsfontosságú a beszédtanulás, az értelmi fejlődés és a kötődés kialakulása miatt is. A kommunikáció alapelemei, hogy kérdezünk és válaszolunk, de ha megtanítja kérdezni, a szülő ennél jóval többet ad a gyerekének.
Ha a gyerek megtanul kérdéseket feltenni, könnyebben igazodhat el a tökéletességmániás, állandó nyomást gyakorló világban is. Ha kíváncsi szemlélődőt farag a gyerekből, a szülő arra tanítja a gyerekét, hogy a világban lévő dolgok nem fekete-fehérek, nem minden jó vagy rossz úgy, ahogy van, minden egymással ok-okozati összefüggésben áll, mindennek van miértje, és bizony van mód megkérdőjelezni, amit látunk, vagy amit mások mondanak, közvetítenek, hisznek.
A gyerek úgy tanulhat meg kérdezni, ha erre lehetőséget kap, azaz figyelmes felnőttek veszik körül. Amit kérdez, azt meghallgatják, és arra türelemmel válaszolnak is, vagy adandó alkalommal visszatérnek a kérdésre. Nagyon nem jó azzal lerázni a gyereket, hogy azért mert azt mondtam , vagy azért, mert ez így van, és kész , esetleg: ne idegesíts a kérdezgetéssel .
A változókorról tabuk nélkül - Hogyan küzdj meg az életközepi válsággal nőként?
Iványi Orsolya, a menopauzaedukáció egyik legnagyobb hazai szószólója, tabuk nélkül beszél a változókor testi-lelki kihívásairól, és arról, hogyan élhetjük meg ezt az időszakot, mint új kezdetet. A Femina Klub novemberi előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz az életközepi krízisek kezelésére, és megtudhatod, hogyan értelmezhetjük újra önmagunkat, karrierünket és kapcsolatrendszerünket.
További részletek: feminaklub.hu/
Használd az „IVANYI” kuponkódot, és 20% kedvezménnyel vásárolhatod meg a jegyed!
Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.
Időpont: 2024. november 27. 18 óra
Helyszín: MOM Kulturális Központ
Promóció
A szülő kezdettől fogva példát adhat, hogyan kell kérdezni. Direkt módon a gyereknek feltett kérdésekkel, szerepjáték során, vagy épp a gyerek füle hallatára másoknak feltett kérdések segítségével.
A kérdezés és megkérdőjelezés egy következő szint belépője a normális gyerek és felnőtt nevelésében: azért is fontos, mert a kérdezés alapvető feltétele a kritikus gondolkodásnak, amire égető szükség van a mai világban.
Elfogadni önmagát
A maximalista, tökéletességmániás világban fontos kialakítani a gyerekben egy pozitív énképet. Nagyon sok makulátlanra retusált fotóval, agyonünnepelt influencerrel, sztárral találja szemben magát, akikre nagyon szeretne hasonlítani, de mivel nem valóságosak, ez lehetetlen, ez pedig önbizalomhiányhoz, elégedetlenséghez vezethet. Saját környezetében is láthat olyan embereket, például osztálytársakat, akik valamiben jobbak, mint ő.
Szülőként érdemes arra tanítani a gyereket, hogy nincs két egyforma ember. Mindenki másban a legjobb, mindeközben sok mindenben viszont egyáltalán nem sikeres.
Érdemes abban segíteni a gyereket, hogy felismerje és belássa saját értékeit. Ebben nagy segítség a dicséret. A gyereket sosem másokhoz, hanem önmagához mérten érdemes dicsérni. Az előbbi oda vezethet, hogy a gyerek többnek gondolja magát másoknál, a túlzott magabiztosság viszont nem szerencsés emberi tulajdonság. Jobb kiemelni, milyen ügyes egyes dolgokban, vagy ha fejlődést mutat valamiben. Fontos, hogy a gyerek higgyen a képességeiben, de ez csak pozitív eredményekkel érhető el. A szülő úgy segíthet, hogy partner az elérhető célok megfogalmazásában. Ha irreális célokat tűz ki, a gyerek sikertelennek könyvelheti el magát, még inkább feszélyezheti mások sikere, a sztárvilág tökéletes imidzse.
Ami a külsőségeket illeti, korából adódóan egy idő után a gyerek nagyon kritikussá válhat magával szemben. Ebben nem segít, hogy a net, a tévé, az újságok makulátlan arcok és testek sokaságát sorakoztatják fel. Fontos felhívni a gyerek figyelmét rá, hogy a mindennapokban nem ez a normális, csak az adott fotóhoz vagy műsorhoz szépen kifestették az illetőt, esetleg utólag dolgoztak a képein, hogy olyan legyen, mintha neki egyetlen bőrhibája sem lenne, holott bizonyosan van.
Ha a gyereknek az alkatával van gondja, arra érdemes felfigyelni, nehogy elharapózzon a helyzet, és étkezési zavarrá fejlődjön. Lehet egyetlen szó nélkül módosítani az otthoni étrenden, hogy az egészségesebb legyen, sportolási lehetőségeket felsorakoztatni, de mindenképp a móka és kikapcsolódás, az egészség jegyében, nem célozgatva leadandó kilókra. Ez utóbbi merénylet a gyerek önbizalma ellen.
Nem kell tökéletesnek lenni
Sokszor nem is a net vagy a sztárok megtévesztő képe ébreszt elégedetlenséget a gyerekben önmagával szemben, hanem otthonról indulnak el a bajok, de nemcsak azért, ha egy szülő azért szidja a gyerekért, mert valamilyen, és nem másmilyen.
Ha a szülő tökéletesnek állítja be a gyereket, az épp akkora teher, mint az, ha folyton támadja, hogy legyen több, jobb. A gyerek ugyanis kényszert érezhet, hogy megfeleljen a szülő ideálképének: ha ilyen vagyok, anya/apa büszke rám, nem hibázhatok, nem lehetek más, mert így szeretnek és dicsérnek engem - gondolhatja a gyerek.
Az a jó, ha a gyerek egyaránt tisztában van saját értékeivel és hiányosságaival, de utóbbiakat nem tragédiaként fogja fel, hanem valamiként, amiben még fejlődhet. Mivel a szülő véleménye meghatározó a gyerek számára, kulcsfontosságú, hogy ő maga elfogadja-e a gyereket olyannak, amilyen. Fontos, hogy a szülő megértesse a gyerekkel, nem kell tökéletesnek lennie, és teljesen természetes, emberi dolog, hogy jó és rossz tulajdonságaink, képességeink, eredményeink vannak. Ha maga is képes nyíltan belátni és helyén kezelni saját hibáit, azzal jó példát mutat, hogyan kezelje saját hátrányosságait a gyerek.
A pozitív szülői példa szerepe
Minden fent sorolt dologhoz hozzátartozik, hogy csak akkor működhet, ha a szülő nem a levegőbe beszél, hanem maga is pozitív példát mutat. Egy örök elégedetlen szülő sosem lesz hiteles a gyerek szemében, akit a stresszelő, nyomasztó, maximalista, tökéletességmániás világtól akar megóvni. Ne feledjük, a szülő minta a gyerek számára, és a gyerek viselkedése tükör a szülőnek.