Befordul, nem beszél: hogy segíthet a szülő a tininek a pszichológus szerint?

A gyereknevelésben minden kornak megvannak a maga szépségei és a maga nehézségei is, ám kétségkívül a tinédzserkor az, ami a legtöbb fejfájással járhat a szülő számára.

A legtöbb tini - ki jobban, ki kevésbé - ilyenkor jókora személyiségbeli és viselkedésbeli változásokon megy keresztül. Sokan hallgataggá válnak, szinte falat építenek maguk és saját kis világuk köré. A dolog odáig fokozódhat, hogy a szülő már azt érzi, nincs is út, amelyen át megközelíthetné a gyermekét.

Mi történik a tinikkel?

Antali Zita gyermekpszichológust kérdeztük meg a témában, mi történik ilyenkor a tinikkel, mi a jó szülői hozzáállás, és mi az a viselkedés, ami már nem természetes.

- Hány éves kortól jellemző, hogy beköszönt ez a problémás életszakasz a gyereknél?

- Tipikusan 14-15 éves korban jellemző, hogy a gyermekek megváltoznak.

- Mi történik ilyenkor pontosan?

- A szülők helyett a kortársak válnak fontossá, és szinte teljesen beleolvadnak az általuk választott irányzatokba  - például zenei, öltözködési irányzatokba -, és ez szervezi életüket. Normatív krízisnek nevezzük ezt az életszakaszt mi, pszichológusok.

A serdülő fő feladata a leválás a családjáról, önállósodás, emellett a saját érett, szexuális testének elfogadása és integrálása, szociális szerepek vállalása, identitása megtalálása. Tehát serdülőkorban megbomlik a korábbi egyensúly, és az új egyensúly megtalálásáért folyik a küzdelem. 

A saját énazonosságának megtalálása központi feladattá válik, mely folyamatban először elveszti korábbi énazonosságát - magyarázza Antali Zita.

Fontos tehát észben tartani, mennyi minden történik ebben az időszakban a gyerekkel. Teste felnőtté válik, változik a viszonya a családdal, lelkét a szerelem, önmaga elfogadása és elfogadtatása, határainak feszegetése teszi próbára.  A szülői tanácstalanság, persze, ezek tudatában is természetes, sőt, az aggodalom sokszor még fokozódik is.

Ha a szülő bajt sejt

A tini megváltozott viselkedését nem mindenki tudja megfelelő mércével mérni, de nem is könnyű. Sok esetben az elvonulást, a bezárkózást a normálisnál súlyosabbnak érzik a szülők.

-  Honnan lehet tudni, hogy a tapasztaltak csupán a természetes tinikori változás velejárói, vagy lelki, pszichológiai probléma alakult ki?

- A pszichológusok szerint egy serdülővel akkor van baj, vagyis a serdülőnél akkor van annak veszélye, hogy patológiássá válik a viselkedése, ha feladja a célok keresését, ha viselkedése megtapad, nem mozog a szélsőségek között, vagyis leáll, elakad a keresésben. Alapvetően elhatalmasodik rajta a reménytelenség érzése - még ha ez nem is látszik rajta -, és tartósan magányosnak érzi magát. Feladja a társkeresést, otthonülővé válik.

Anna Freud szerint amíg a serdülő - bármilyen nagy szélsőségek között is - változik, addig korának megfelelően viselkedik. Komoly aggodalomra akkor ad okot, ha egy szélsőséges magatartásban hosszú időre megmerevedik - tette hozzá a pszichológus.

A jó szülői hozzáállásról

Jó tudni, hogy a változás korszaka a szülő számára vékony jég, hiszen, ha nem jól kezeli a gyereket, akár el is fajulhatnak a dolgok, és a szülő-gyerek viszony, de akár a gyerek további személyisége is kárát láthatja.

- Mi a jó szülői hozzáállás?  Hogy segíthet a szülő a gyereknek ebben az időszakban?

- A deviáns karrier kialakulásában nagy szerepe van annak, hogy a környezet képes-e megfelelő határokat szabni, valamint annak, hogy az újonnan megjelenő magatartásmódokat miként minősítik a felnőttek. A jó szülő kereteket tart, de szeretettel és elfogadással van gyermeke iránt. Minél kevesebbet minősít.

- Nem könnyű a mosolyogni képtelen tinit nézni, de fe ladata a szülőnek jókedvre deríteni a gyereket? Természetes ebben az életszakaszban az elvonulás, a rosszkedv?

- A tartós magányosság, rosszkedv mindig azt jelzi, hogy a családról való leválás folyamata időlegesen vagy tartósan elakadt. A családról és a szülőkről való leválás a serdülő fő feladata. Ez teszi lehetővé, hogy a  serdülő a családon kívüli kapcsolatok felé nyitottá váljon, kortárs kapcsolatokat alakítson ki.

A híres angol gyermekpszichológus D. D. Winnicott írja, hogy amíg a fejlődés tart, a szülőfigurának kell a felelősséget vállalni. Ha a szülők lemondanak a problémás gyermekükről, akkor a serdülőnek ugrást kell tennie a hamis érettség felé, és így elveszíti legdrágább kincsét: a szabadságot, hogy ötletei lehessenek, és ösztönösen cselekedhessen, és feladja - mondja Antali Zita.

Amikor tényleg baj van

Bár az esetek jó részében a szülői aggodalom túlzó, előfordul, hogy valóban van rá ok.

- Mi a vészjósló a tini viselkedésében? Mi az, ami már nem normális?

- Nem gondoljuk, hogy önmagában egy viselkedés, egy állapot patológiás lenne, inkább fontos, hogy tartósan fennáll-e, kiterjedt-e, és akadályozza-e a fejlődést - mondja a pszichológus.

A szülő természetesen mindig kérhet pszichológusi tanácsot, ha pedig azt látja, hogy a gyereke viselkedése egy mélyponton elakadt, motiválatlan és negatív, és ez az állapota tartósan fennáll akadályozva továbblépését, fejlődését, akkor érdemes lehet vele együtt is szakemberhez fordulni.

Miért hisztizik a gyerek?

Tinigyerek szülőjeként visszanézve már egyszerűnek tűnhet a 3-4 éves kor körüli hisztikorszak. Ezeknél a kicsiknél vicces okokból szakadt el a cérna.

• nem beszél a tini
• tini
• problémás tini
• befordult tini
• bezárkózó tini
• szülő és tini viszonya
• Gyerek