Milyen személyiség a kisbabád? – Így nevelj belőle boldog embert

Bár a nevelés szerepe a legkevésbé sem elhanyagolható, mára bizonyítottá vált, hogy már a kisbabák is rendelkeznek bizonyos tulajdonságokkal, melyek életük során mindvégig elkísérik őket.

A kicsi viselkedését megfigyelve viszonylag egyszerűen dekódolhatod ezeket - ily módon pedig támpontot kaphatsz arról is, hogy miként kell őt terelgetned ahhoz, hogy boldog felnőtt váljon belőle.

Aktivitási szint

Kisbabád csendesen szemléli a körülötte lévő világot, miközben tisztába teszed, vagy egy kisebb közelharccal ér fel a pelenkacsere?

Amennyiben a kicsi az első kategóriába tartozik, valószínűleg sosem lesz az a kifejezett vezető típus - ám maga sem viseli majd túl jól az állandó irányítást. A későbbiek során ahelyett, hogy megpróbálnád - persze nyilván a legjobb szándékkal - érvényesíteni nála a saját akaratod, inkább kínálj fel neki legalább két, majd, ahogy nő és okosodik, valamivel több opciót.

Ne feledkezz meg az állandó pozitív megerősítésről se, az alacsony aktivitási szinttel rendelkező gyerkőcök ugyanis gyakran híján vannak az önbizalomnak.

Ha viszont a babus kézzel-lábban igyekszik érvényesíteni az érdekeit - adott esetben a pelenkacsere megakadályozását -, vélhetően az átlagosnál magasabb aktivitási szinttel rendelkezik. Korának megfelelően biztosíts neki minél nagyobb teret ahhoz, hogy a benne felgyülemlő feszültséget kiadhassa: vedd ki minél többször a kiságyból vagy a járókából, menjetek sétálni, és tedd lehetővé számára újabb közegek - játszóház, játszótér - megismerését, ahol úgymond kitombolhatja magát, persze nyilván az ésszerűség határain belül.

Mindazonáltal nagyobb korában igyekezz fejleszteni az empátiáját - a nyüzsi emberek ugyanis, bár semmi rosszat nem akarnak, időnként hajlamosak elsiklani afölött, hogy a másik fél minként éli meg szavaikat és cselekedeteiket.

Rendszeresség

Csemetéd viszonylag könnyen alkalmazkodik az általad meghatározott etetési-altatási időpontokhoz, vagy mindent megtesz azért, hogy megtörje a rutint?

Ha az előbbit tapasztalod, a gyerkőcnek nyilvánvalóan egyfajta biztonságot ad a meghatározott napirend - akkor érzi jól magát, ha tudja, mikor mire számíthat. Fordíts gondot a rendszerességre a továbbiakban is. Ugyanakkor az is valószínűsíthető, hogy gyermeked nagyobb korában rosszabbul éli majd meg a változásokat - ezt megelőzendő gondoskodj arról, hogy időnként új szituációkba kerüljön, például vidd időnként olyan játszóra is, ahol addig nem voltatok. Mindemellett persze továbbra is tartsd meg a napi rutint.

Amennyiben porontyod számára láthatóan kellemetlen ez a fajta szabályozottság, te se légy túl merev. Nem tragédia, ha nem percre pontosan eszik vagy alszik, ám túl nagy kilengéseket se engedj, mert ezzel felboríthatod a bioritmusát. A napirend úgymond kötelező elemeit kösd bizonyos tárgyakhoz vagy impulzusokhoz, például mindig ugyanabban a székben etesd, illetve ugyanazt a dalt énekeld neki altatáskor. Ily módon megkönnyíted számára az alkalmazkodást - erre a fajta képességre pedig nagyobb korábban is szüksége lesz ahhoz, hogy a mindenkori közösségben boldogulhasson.

Társas hajlam

A kicsi barátságosan, például mosollyal reagál, ha idegenek beszélnek hozzá, vagy ellenállást vált ki belőle ez a fajta közeledés?

Az első esetben igencsak könnyű dolgod van - egyszerűen biztosíts lehetőséget számára, hogy a maga babamódján minél többekkel ismeretséget köthessen, leginkább persze a saját kis kortársaival.

Ha viszont gyermeked társas hajlama kevésbé fejlett, tartsd szem előtt a fokozatosság elvét. Természetesen nem kell üvegbura alatt nevelned őt, de ne vidd túl gyakran olyan helyre, ahol sokan vannak, és a szájmenésben szenvedő nagynéninek se engedd, hogy a kisszobába toppanva rögvest letámadja túláradó kedvességével - persze, azért oldd meg, hogy időnként a kicsi a megszokott arcokon kívül másokat is lásson. A későbbiekben pedig hagyj több időt a bölcsődébe, illetve óvodába való beszoktatásra.

• tulajdonság
• baba
• szülő
• gyereknevelés
• első év
• Gyerek