3 önkéntelen szülői hiba, ami kiöli a gyerekből az empátiát

A kisgyerek nem egyszerűen csak azt hiszi, hogy ő a világ közepe, hanem azt, hogy ő maga a világ, állapította meg a közelmúltban elhunyt gyerekpszichológus, Ranschburg Jenő. Ha a gyerkőc nem tanulja meg időben, hogy valójában egy kis része a világnak, amely jóval nagyobb és erősebb nála, a későbbiek során súlyos beilleszkedési problémái adódhatnak - ez pedig nemcsak emberi kapcsolataira, hanem élete más területeire is rányomhatja a bélyegét.

A tanulási folyamat egyik legfontosabb stációja az empátia kibontakoztatása, amit azonban nemritkán éppen az édesapa vagy az édesanya hátráltat, anélkül, hogy ennek tudatában lenne. Ismerd meg a leggyakoribb hibás szülői magatartásokat, és igyekezz elkerülni őket.

A jó modor mindenekfelett

Minden gyerkőc környezetében akadnak kevésbé rokonszenves rokonok és ismerősök - egy kotnyeles nagynéni, egy ápolatlan szomszéd, egy locsogó-fecsegő eladó.

A kicsi, aki korából adódóan még nem eléggé szocializált, a maga módján igyekszik távol tartani magától ezeket az embereket: nem köszön, nem válaszol, pofákat vág, esetleg valami szemtelen megjegyzést tesz.

A szülő ilyenkor jellemzően arra szólítja fel, hogy viselkedjen rendesen. Az elvárás természetesen abszolút jogos és szükséges, ám ebben a formájában a legkevésbé sem segíti elő a gyerek empátiájának kibontakozását, ráadásul csak növeli a lurkó ellenérzését az illetővel szemben.

Ezt tedd helyette!

Biztasd a gyereket arra, hogy próbáljon abban a bizonyos emberben valami jót találni, bármilyen apró vagy hétköznapi dolog is legyen az. Ha annyira dühös, hogy csak arra futja: „ma nem olyan büdös a szomszéd bácsi, mint tegnap”, akkor adhatsz neki néhány ötletet te magad is.

7 játszótér Budapesten, ahol lefáraszthatod a gyereket

Ha ennek ellenére sem tud semmiféle pozitívumot felfedezni az illetőben, kérd meg, hogy hunyja be a szemét, és képzelje el őt kisbabaként, betegen vagy szomorúan, esetleg nehéz sorsú gyerekként. Ha már nagyobb a lurkó, biztathatod arra is, hogy képzeletben bújjon az úgymond ellenség bőrébe - így könnyebben megérti őt, de legalábbis elfogadja majd kisebb-nagyobb hibáit.

Dorgálás egyes szám második személyben

Ha a gyerek rosszfát tesz a tűzre, a szülő gyakran egyes szám második személyű, úgynevezett te-üzenettel reagál, dorgálás formájában: „Már megint a szoba közepén hagytad a zoknidat!”, „Hogy lehetsz ilyen figyelmetlen?”, „Kitől örökölted ezt?” Az efféle mondatokkal rövid távon ugyan célt érhetsz, ám akaratod ellenére rombolhatod csemetéd önbecsülését. Ráadásul a gyerek csak korlátozottan vagy egyáltalán nem éli át azt, amin ilyenkor keresztülmész - ez pedig megintcsak hátráltatja az empátia kibontakozását.

Ezt tedd helyette!

Te-üzenet helyett küldj egyes szám első személyű én-üzenetet, amivel kifejezed, hogy mit érzel a gyerek bizonyos nemkívánatos szavai vagy cselekedetei kapcsán. A módszer hatására a lurkó nemcsak azt érti meg, hogy neked hogyan esik egy-egy kevésbé szerencsés megnyilvánulása, hanem arra is rájön, hogyan hozhatná rendbe a dolgot.

Ítélkezés

Nem tudni, hogy az ösztönök vagy a társadalmi szokások miatt alakult-e így, de tény, hogy az emberek nemritkán előítélettel viseltetnek gyengébb, illetve az átlagtól valamilyen szempontból eltérő társaik iránt - legyen az egy különc alak a tömegben, egy idős autós, aki 70-nel megy az autópályán, egy dadogó interjúalany a hírekben.

Talán veled is előfordul, hogy nem rossz szándékból, hanem inkább csak egyfajta reflexből teszel valamilyen kevéssé hízelgő megjegyzést másokra. Így azonban azt az üzenetet közvetíted gyermeked felé, hogy az efféle hendikepek kizárólag másokkal fordulhatnak elő - ami eleve nem igaz -, és arra tanítod, hogy a különféle hiányosságokban szenvedő vagy a környezetükből kirívó embereket elítélje, ahelyett, hogy megértéssel, elfogadással és együttérzéssel fordulna feléjük.

Ezt tedd helyette!

Tartózkodj az ilyesfajta megnyilvánulásoktól a kicsi jelenlétében - és egyébként is, hogy ne rögzülhessen benned az ítélkezésre való hajlam, illetve könnyebben megszabadulhass ettől a szokásodtól. Ha pedig valamilyen különös figurával vagy szerencsétlen emberrel találkoztok, tudatosítsd a gyerekben, hogy mindannyian különbözünk, ám egy közös pontunk mindenféleképpen van: mégpedig az, hogy egyikünk sem tökéletes.

Cikkünk dr. Elisa Medhus A jó szülő kézikönyve című műve segítségével készült.

Gyermekeink szabad lelkű, belülről vezérelt, önállóan gondolkodó lénynek születnek. Nekünk, szülőknek mindössze annyit kell tennünk, hogy tiszteletre tanítjuk őket mások és a környezetük iránt ahelyett, hogy erőszakos irányítással a társadalomnak tetsző életmódra kényszerítenénk őket. Ehelyett azonban általában azt tanítjuk nekik, hogy mások helyeslése és elismerése szerint alakítsák a döntéseiket.

Egy belülről vezérelt gyermek belső viszonyítási pontjával, az ész erejével vizsgálja meg döntése minden lehetséges következményét. Körültekintően mérlegeli a kérdést, és nem azért dönt, hogy megnőjön mások szemében, hanem mert meggyőződése, hogy neki úgy a jó.

Dr. Elisa Medhus írása átfogó kézikönyv, mellyel becsületes, intuitív és önálló gondolkodóvá nevelhetjük gyermekeinket, akik nemcsak az eszükre, hanem a szívükre is hallgatnak.

Kiadja az Édesvíz Kiadó.
A könyv ára 2468 forint.
A könyvet itt rendelheted meg.

• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek