Miért pont akkor kérdez a gyerek, amikor a szülők beszélgetnek? Pszichológiai oka van a félbeszakításnak

A kisgyerekes szülők által gyakran tapasztalt jelenség, hogy a gyerek mindig akkor kérdez, amikor apa és anya egymással beszélgetnének. Ennek hátterében többféle tényező áll, pl. a szülői figyelem visszaszerzése, a beszélgetés társas vonzereje, illetve a szülői reakció által megerősített viselkedés. Ezek megértése szülőként azért fontos, hogy ne gondoljuk: a gyerek direkt rosszkor szól bele a beszélgetéseinkbe.

Mindig akkor kérdez a gyerek, amikor a szülők beszélgetnének?

Már hosszú évtizedek óta nem divat - hazánkban sem - a „Gyereknek hallgass a neve” közmondás. A kicsik a legtöbb családban beleszólhatnak a felnőttek beszélgetésébe, a tekintélyelvű nevelés, illetve társadalmi rend egyértelműen visszaszorulóban van. Bár a legtöbben üdvösnek tartjuk ezt a szociális átalakulást, mégis akadnak olyan pontok a napban, amikor elgondolkozunk azon, hogy biztosan jó úton járunk-e. Például amikor szülőként nem tudunk az óvodás gyerek(ek) mellett két mondatnál többet váltani egymással. Érdemes azonban a felszín mögé látni, mielőtt azt gondolnánk, csemeténk előre megfontolt szándékkal dumál bele folyton a beszélgetéseinkbe és gonoszul ki akar sajátítani bennünket.

A szülői figyelem visszaszerzése

A gyerek számára a szülői figyelem olyan alapvető dolog, amelyre a biztonságérzetéhez hosszú éveken át szüksége van. Vannak gyerekek, akik konkrétan ki is mondják, hogy „Anya ne beszélgess apával/a másik nénivel!”. Ilyenkor a gyerek kicsit azt teszteli, hogy még mindig számíthat-e apára, anyára.

A beszélgetés társas vonzereje

Ugyanakkor a felnőttek - különösen a szülők, közeli hozzátartozók - beszélgetése a gyerek számára egyfajta társas vonzerővel is bír. A diskurzusból pedig - tulajdonképpen érthető módon - ők sem szeretnének kimaradni.

Az impulzusszabályozás fejletlensége

Egy gyereknek minden kérdés fontos, életbevágó. Ami egy felnőttnek ráér öt perc múlva, az egy óvodásnak azonnal kell. Az impulzusszabályozás és a szükségletek kielégülésének késleltetése olyasmi, amit a gyerekek napról-napra, hétről-hétre tanulnak meg, hogy aztán felnőttként már - jó esetben - ne okozzon problémát.

A szülői reakció által megerősített viselkedés

Ha a szülő – a felnőtt beszélgetésből kiszakadva - mindig azonnal válaszol a gyerek által feltett kérdésre, reagál a kicsi mondandójára, lényegében ő maga erősíti meg ezt a viselkedést a gyerekben. Ezen a ponton tehát érdemes változtatni.

Mit lehet tenni ellene?

Igen, a kisgyerekek - a fent említett okok miatt - hosszú évekig előszeretettel szakítják félbe szüleik beszélgetéseit. Ezt egyfelől el kell fogadni, másfelől nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha a szülők csak és kizárólag altatás után váltanak pár szót, közvetlenül azelőtt hogy ők maguk is ágyba zuhannának. Igenis kell néhány percet szakítani egymásra akkor is, amikor a gyerek még ébren van. És neki is fontos, hogy szép lassan megtanulja a kommunikáció szabályait. Ennek eléréséhez például jó út lehet, ha megkérdezzük a közbevágó gyerektől, hogy „Tudsz várni egy kicsit?” Az így feltett kérdésre sokan rávágják: „Tudok!”

Ugyancsak meg lehet próbálni azt a módszert, hogy a gyerekkel megbeszéljük, ha mondani szeretne valamit, miközben mi beszélgetünk, ne kiabáljon bele, hanem például érintse meg a karunkat, majd amikor egy-két perc elteltével befejeztük a beszélgetést, valóban figyelünk rá, meghallgatjuk a mondandóját. Az ilyen és ehhez hasonló módszerekkel lépésről-lépésre, sok gyakorlással elsajátíthatóak a társas kommunikáció alapvető szabályai. És bár kisgyerekes szülőként nehéz elhinni, de néhány év múlva eljön az a pont is, amikor gyermekünk egyáltalán  nem akar majd velünk beszélgetni.

Kép: Getty Images

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• gyereknevelés
• pszichológia
• beszélgetés
• kommunikáció
• Gyerek