Nem hisztis, hanem szenzoros a gyerek: 6 jellemző tünet, ami ingerfeldolgozási zavarra utalhat

Ha a gyerek válogatósan eszik, például azzal áll elő, hogy nem hajlandó megenni folyékony állagú ételt, vagy kikészül attól, hogy cipőt kell húznia, esetleg a hajmosás, fésülködés veri ki nála a biztosítékot, méghozzá rendszeresen, a legtöbb szülő arra gondol elsőként, hogy akaratos kitörésekről vagy puszta figyelemfelkeltésről van szó. 

Nyilván sokféle ok állhat a háttérben, éppen ezért érdemes tisztában lenni a szenzoros feldolgozási zavar típusaival és legjellemzőbb tüneteivel, hiszen előfordulhat az is, hogy nem akaratosság, túlérzékenység vagy hiszti, hanem egy neurológiai állapot húzódik meg a gyermek viselkedése mögött.

Az SPD, vagyis a szenzoros ingerfeldolgozási zavar éppúgy megfelelő szülői hozzáállást igényel, mint a hiszti, csak a kettőt teljesen másképp kell kezelni, ezért fontos, hogy időben kiderüljön, mi akasztja meg a gyerek mindennapi működését, alkalmazkodását, beilleszkedését, hogy a számára leghasznosabb segítséget és támogatást kapja.

Ha ezt a 6 tünetet tapasztalod a gyerek viselkedésében, lehet, hogy szenzoros

A szenzorosság tünetei már egészen korán körvonalazódnak vagy megmutatkoznak. Ez mondjuk, árulkodó lehet, hiszen az akaratosság és a hiszti csak egy későbbi gyermekkori fejlődési szakaszban kezd kibontakozni, míg az idegrendszer eltérő működéséből adódó viselkedésbeli jellemzők állandó jelleggel megfigyelhetőek. 

Ami még inkább egyértelművé teszi kisgyermekkorban, hogy nem nyafogásról, kényeskedésről vagy hisztis dühkitörésről van szó, hogy azzal, amit tesz, nincs konkrét célja a gyermeknek. Nem azért áll ellen valaminek, mert nem akar hazamenni a játszótérről, vagy meg szeretne kapni valamit, amire nemet mondtak neki. 

A szenzorosság esetében szó sincs dacról, hanem egy idegrendszeri zavar áll fenn, vagyis az agy nem képes megfelelően feldolgozni az érzékszerveken keresztül érkező ingereket. Gyakran nem csak a külső ingerek, hanem a belső igények sem csapódnak le tisztán a szenzoros kicsikben, például nem észlelik időben, ha éhesek, fáznak vagy ki kell menniük a mosdóba.

A szenzoros integrációs zavar tünetei legfőképp az érzékszervi észlelésekhez kötődnek, viszont nem az érzékelés működésében, hanem az ingerek feldolgozásában, befogadásában mutatkozik meg.

Gyakori jellemzők a hallással, látással, tapintás- és ízérzékeléssel kapcsolatos tünetek, például a gyermek túlságosan érzékeny lehet a hangokra, akár a mérsékelt hanghatásokat is erősnek érzékelheti, vagy pont fordítva, szeret zajt kelteni, mert nem hallja hangosnak azokat, és a stimuláció megnyugtatja. 

Sok szülő akkor szembesül a szenzoros ingerfeldolgozási zavar működésével, amikor arra lesz figyelmes, hogy a gyermeke nem mindig észleli, ha szólnak hozzá, vagy bizonyos hanghatásokat teljesen figyelmen kívül hagy. Amikor a kivizsgálások alkalmával kiderül, hogy nem fizikai jellegű a probléma, vagyis nem csökkent, hanem szelektív hallásról van szó, további utakat bejárva az orvosnál, kizárva a szervi elváltozásokat az is felmerülhet, hogy esetleg szenzorosság áll a tünetek hátterében.

Fontos észrevenni az eltérő, de főként érzékeléshez kapcsolható jellemzőket. Például, ha a gyermek nem szereti, amikor szorosan megölelik vagy ölbe veszik, mert sokkal erősebben észleli az érintéseket és ez frusztrációt vált ki belőle. Vagy zavarja, ha túl hangos tömeg veszi körül, esetleg nehezebben tudja koordinálni a mozgását, gondjai adódnak az egyensúlyérzékkel, vagy a belső ingereket nem észleli időben, például azt, hogy ki kell mennie a mosdóba. 

Ez nem hiszti, és nem döntésből vagy akaratból fakadó viselkedés, egyszerűen a gyermek idegrendszere másképp dolgozza fel az ingereket, ami különféle rekaciókat vált ki.

Míg egyesek alul-, mások túlreagálhatják a környezetükben észlelt ingereket. Így előfordulhat túlzott stimuláció, amikor a kicsi már attól kimerül és ingerlékennyé válik, amikor sokféle zaj veszi körül egy óvodacsoportban, vagy éppen ellenkezőleg, avagy szüntelen keresi az érzékelési stimuláció lehetőségét.

Az SPD megjelenési formái eltérőek lehetnek, háromféle integrációs zavar figyelhető meg:

• Érzékszervi modulációs zavar, amikor az agy nem megfelelően dolgozza fel a külső ingereket, és nem tudja szabályozni az arra adott reakciókat.
• Érzékszervi diszkriminációs zavar, amely esetében az őt ért ingerek értelmezésével adódik gondja a gyermeknek.
• Érzékszervekhez kapcsolható motoros rendellenesség, ami abban nyilvánul meg, hogy a kicsi nehezebben tudja irányítani a mozgását, a finommotoros készsége fejletlenebb, legfőképp azért, mert nem képes megtervezni, illetve az alapján kivitelezni a mozdulatait. Gondjai adódhatnak az egyensúlyával, könnyebben kibillenhet, megbotolhat egy-egy hirtelen mozgás során.

A szenzorosság fennállását azért fontos még kisgyermekkorban felismerni, mert a hisztivel ellentétben nem javítható különféle nevelési módszerekkel, hanem megfelelő kezelésre, fejlesztő terápiára van szükség az idegrendszer érlelésére.

Ha nem kap időben megfelelő kezelést a kisgyermek, a későbbiekben tanulási zavarokat, akár diszlexiát is okozhat nála az idegrendszeri fejlődés eltérése. 

Képek: Getty Images Hungary

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• idegrendszer
• fejlődés
• tünet
• gyereknevelés
• fejlődési rendellenesség
• Gyerek