Kistestvér érkezik: így készítsd fel a nagyot a gyerekpszichológus szerint

Egy gyermek érkezése minden családban izgalmas időszak. Az első babánál legtöbbször a tapasztalatlanság nehezíti a helyzetet, a másodiknál pedig a két testvér életének összehangolása a nagy feladat.

Sokat segíthet a szülő a nagytestvérnek - és ezáltal saját magának is -, ha már a várandósság idején igyekszik felkészíteni őt az öcsi vagy hugi érkezésére. Cikkünkben Tamás-Lipták Zita gyermekpszichológust kérdeztük a témában.

- Mikor érdemes megmondani egy kettő-négy éves gyereknek, hogy kistestvére érkezik?

- Minél hamarabb, de akkor mindenképp, mikor már bizonyossá válik, hogy a terhesség rendben zajlik, és a szülők is megnyugszanak efelől, illetve már mások felé is kommunikálják az örömhírt. Semmiképpen sem érdemes sokáig titkolózni, mert a gyerekek úgyis megérzik, hogy a szülőkben mi zajlik. És a kisbaba érkezése sok-sok érzést kelt a szülőkben: örömöt, izgalmat, félelmet, aggódást.

- Mire figyeljen a szülő, amikor közli a kicsivel a nagy hírt?

- Azt tapasztalom, hogy sok szülő nagyon szorong attól, hogy a nagytestvér hogyan fogadja a kicsit. Ez, persze, érthető, hiszen szeretnék, hogy ő is osztozzon az örömükben, hogy szeretettel fogadja a kicsit. De nem szabad elfeledni, hogy ez egészen más élmény kisgyermekként, testvérként, mint szülőként. Amennyire lehet, fel kell rá készíteni, érdemes beszélgetni arról, hogy mikor jön a kistestvér, és ez miben változtatja majd meg a család és az ő életét, hogyan fognak akkor zajlani a mindennapok.

- Mi az, amit semmiképp sem szabad elhallgatni a leendő nagytestvér elől?

- Lehet arról beszélgetni, hogy miért jó, ha az embernek van testvére, de nagyon fontos arról is szót ejteni, hogy mi minden lesz nehezebb. Nem szabad csupán a pozitívumokról beszélni, csak azt hangsúlyozni, hogy milyen klassz dolog egy kistesó, hiszen, valljuk be, egy kettő-négy év közötti gyerkőcnek nem az. Hosszú időn át még játszani sem tud vele, sokat sír, azt látja, hogy a szülők folyton babusgatják, szopizik, egy halom korlátozás kötődik hozzá: "vigyázz rá, csöndben légy, most nem tudok veled játszani..." Pontosan ezért fontos, hogy beszéljünk arról, nem mindig lesz könnyű, és bizony, lehet dühös és szomorú is a kistesó miatt. Ha csak arra koncentrálunk, hogy szeresse majd a kicsit, és ennek érdekében próbáljuk ezt egy nagyszerű dologként „eladni” neki, akkor ő egy csomó rossz érzést, csalódottságot, haragot, sőt, bűntudatot élhet át azért, mert nem így érez.

- Ha konkrét kérdései vannak a témát illetően egy hároméves gyereknek - például: Hol fog kibújni a baba anya pocakjából?, mit érdemes mondani neki?

- Az igazat. Sosem szükséges egyből túl részletes magyarázatokba bonyolódni, mindig követni kell a gyerek érdeklődését, kérdéseit, és azokra őszintén válaszolni. Erre a konkrét kérdésre például nyugodtan lehet azt mondani, hogy a nők testén van egy nyílás, ami pont alkalmas arra, hogy ott kibújjon a kisbaba. Ennyi. Ha tovább kérdez, tovább válaszolok. Egyébként erre vannak nagyon jó képes könyvek is, születésről, az emberi testről - segítséget nyújthatnak a magyarázatban.

- Hogyan lehet a későbbi testvérféltékenységet minimálisra csökkenteni?

- Tudom, könnyű azt mondani, de meg kell próbálni nem ráfeszülni arra, hogy a tesók között minden szuper legyen, hogy a nagy feltétlenül örüljön, egyből szeresse, elfogadja a kicsit. Mert, ha ez történik, akkor a nagy elvárásnak élheti meg ezeket az érzéseket, és, mivel valószínűleg nem így érez, ez feszültséget, bűntudatot kelthet benne. Fogadjuk el, hogy ez sosem egyszerű a nagytesónak: lehet dühös, szomorú, csalódott. Próbáljunk számára kettesben töltött időt biztosítani a kicsi mellett is - tudom, ez kezdetben szinte lehetetlen -, de lényeges, hogy a kezdeti időszakban fokozott figyelmet fordítsunk rá, az ő igényeire is. Nem szabad elfelejteni, hogy ez elsősorban neki új és nehéz, hiszen a kicsi már abba születik bele, hogy ketten vannak.

- Milyen konkrét megoldásokkal lehet segíteni a nagyobb gyereknek?

- Vonjuk be a baba körüli teendőkbe, de csak annyira, amennyire kedve van hozzá. Kérjük ki a véleményét a kicsivel kapcsolatos dolgokban - például: "Szerinted most miért sír? Szerinted mit szeretne? Melyik ruhát adjuk rá?" -, ettől kompetensnek, fontosnak érezheti magát. Meséljünk történeteket a saját testvérrel való kapcsolatról, és meséljünk arról is, milyen volt, amikor ő volt ilyen pici, hogyan gondoskodtunk róla, hogyan foglalkoztunk vele - ez akkor lehet segítség, amikor például a nagy sérelmezi, hogy miért ringatjuk annyit a kicsit.

- Hogyan csökkenthető a tiltásokból fakadó feszültség?

- Lehetőleg minél kevesebb tiltást fogalmazzunk meg a kistestvér kapcsán, figyeljünk arra, hogy kínáljunk alternatívát, mit csináljon másképp. Például ne azt mondjuk, hogy ne fogd olyan erősen, hanem, hogy tartsd picit finomabban. Ezek apróságoknak tűnnek, de a sok "ne/nem" eleve ellenállást, feszültséget szül. Próbáljuk azt hangsúlyozni, amit ügyesen csinál, és segítsünk megfogalmazni az érzéseit, főleg, amikor dühös. Adjunk neki időt, hogy feldolgozza, elfogadja ezt az új helyzetet. Ez néha gyorsabban megy, néha hónapokig is tarthat, illetve lehet hullámzó, hogyan viszonyul a nagy a kicsihez. Lehetnek könnyebb és nehezebb időszakok. És ez talán minden életkorban igaz a testvérkapcsolatokra.

Vicces testvérfotók

A kezdeti nehézséget a későbbiekben számos további követheti, de természetesen megszámlálhatatlan vicces helyzet is adódik pusztán a tényből, hogy az embernek testvére van.

Kép: Getty Images.

• testvér
• féltékenység
• család
• kisgyerek
• testvérek
• pszichológia
• Gyerek