Hogyan viselkedj a gyerek képzeletbeli barátjával? Ezt tanácsolja a szakértő

A legtöbben meglepődnek, amikor először tudomást szereznek gyermekük elképzelt kispajtásáról, és talán össze is zavarodnak, mert nem tudják, hogyan kezeljék az ismeretlen helyzetet.

Meglehet, ezek a barátok láthatatlanok, de a gyerekek számára nagyon is valóságosak: ha a szülő semmibe veszi a létezésüket, az félelmet és szorongást válthat ki a csemetéből, ami a későbbi kapcsolatukra is árnyékot vethet.

Marjorie Taylor, az Oregon Egyetem munkatársa arról ír, hogy hétéves korukra a gyerekek 37%-ának már volt képzeletbeli pajtija. Ez teljesen normális, tekintve, hogy a pszichológia három-hét éves korra teszi azt az időszakot, amikor a gyermekek képzeletbeli bajtársat kreálnak maguknak,  de nem ritka, hogy elsős-másodikos gyerekeknek is van fantázia-játszótársa. 

A képzeletbeli barátok szerepe

Dr. Taylor szerint, bár a képzeletbeli cimborák küllemre sokfélék lehetnek, egy dologban hasonlítanak: azért születtek, hogy egy adott krízisen átsegítsék a kicsiket. A szakértő a feszültségek közé sorolja egyebek mellett a sötétségtől való félelmet, az iskolakezdést kísérő stresszt, a szülők válását - beleértve a veszekedést -, sőt, az új testvér érkezését is.

- A képzeletbeli játszópajtások ablakot jelenthetnek a gyermek belső világára, melyen keresztül a szülei láthatják mindazt, amin éppen keresztülmegy - magyarázza a szakértő. Taylor hangsúlyozza, hogy nem kell túlságosan belefonódni a kettejük kapcsolatába, de az olyan nyitott kérdések, mint az „És mit gondolsz, XY miért nem akar új barátokkal találkozni?”, oldhatja a csemete gátlásait.

- Esetenként az is segíthet, ha a szülő nyugodtan elmagyarázza, hogy bizony, a gyerekek időnként félhetnek ismeretlen emberekkel találkozni, de, ha kipróbálják, rájöhetnek, milyen jó érzés, ha van kivel játszani. Szerinted XY jobban érezné magát, ha ezt tudná?

Hogyan viselkedj a képzeletbeli barátokkal?

A pszichológus szerint a legfontosabb, hogy a szülő fogadja el gyermeke játszópajtását, és semmiképpen ne hagyja figyelmen kívül, vagy, ami még rosszabb, ne űzzön gúnyt belőle. Nem kell megijedni, valahányszor a gyerek beszélni kezd róla, hiszen ahogy korábban említette, a kicsik a képzeletbeli pajtások segítségével levezetik a stresszt, dolguk végeztével pedig elengedik őket.

Egy kutatás alkalmával Dr. Taylor arra volt kíváncsi, tudatában vannak-e a lurkók, hogy újdonsült társuk csupán a képzeletük szüleménye. A szakértő és kollégái 86 gyereket kérdeztek, 77%-uk kapásból igennel felelt, 40%-uk pedig az interjú hátralévő részén véletlenszerűen elejtette, hogy kis barátja valójában nem létezik.  

A szabály, az szabály

Susan Linn , The Case of Make Believe című könyvében arról ír, hogy óvodás korukban a gyerekekre nyomásként nehezedhet a korlátok kijelölése, ezért gyakran alteregókat gyártanak maguknak, akik aztán megcsinálhatják, amit számukra a szüleik megtiltottak.

Linn szerint, ha a kicsi legközelebb rendetlenséget hagy maga után, és ráfogja a képzeletbeli barátjára, a szülő nyugodtan, de határozottan tudtára adhatja, hogy ez nem számít, a felfordulást a gyerkőcnek kell eltakarítania.

• kisgyerek
• anya és apa
• szakértő
• tanács
• képzeletbeli barátok
• Gyerek