Nincs senki a szobában, de hozzá beszél a gyerekem - Miért jó, ha képzeletbeli barátja van?
Meddig normális az, ha a gyerek egy számunkra láthatatlan lénnyel beszélget?

GettyImages-525848831
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

- Anya, ő itt Dezi. Vele szoktam a szobámban játszani. Az anyukáját Móninak, az apukáját Petinek hívják - meséli hároméves kisfiam szinte szemrebbenés nélkül, miközben a konyhaasztalnál külön megterít új barátnőjének, elfelezi vele az ebédjét, és önt neki egy kis teát a csészébe. Nekem pedig csak kattognak azok a bizonyos fogaskerekek: de hát nincs is ilyen nevű gyerek a bölcsiben, és senkit nem ismerek, akinek a szüleit így hívnák.

Dezi a kisfiam képzeletbeli kis barátnője. Bár elsőre minden szülőnek - ahogy nekem is - ijesztő azt tudatosítani, hogy a gyerek olyan természetesen kommunikál vele, mintha egy valós személy ülne ott, valójában jó dologról van szó.

Miért jó, ha a gyereknek van egy láthatatlan barátja?

Sok szülő aggódik azon, hogy szegény gyermeke talán unatkozik, és nincs kivel játszania, ezért kreál magának kitalált lényeket. Feltételezik, hogy egy képzeletbeli baráttal sokkal zárkózottabb lehet, nehezebben nyithat a külvilág felé, ami későbbi társas kapcsolataiban is meglátszik majd. Pedig egy fantáziabarát megléte segíti a gyereket a fejlődésben. 

GettyImages-581034359

A The Guardian cikke szerint, míg a ’90-es években a képzeletbeli barát jelenségét mentális problémának tartották, amihez sokszor a magányt és az unalmat társították, addig a mai kutatók szerint a lények megléte a szociális és verbális készségeket fejleszti, emellett a kreatív elme és az élénk fantázia ékes bizonyítéka.

Dr. Marjorie Taylor pszichológus 2014-es tanulmánya szerint az amerikai óvodás gyerekek 65%-ának van képzeletbeli barátja. A professzor szerint ezek a gyerekek sokkal jobban tudnak összpontosítani bizonyos dolgokra, a képzeletbeli barátokkal való beszélgetés emellett fejleszti a kognitív képességeket és a másokkal való könnyebb kommunikációt. Hozzátette, a gyermek képzelőereje akkor is meg fog maradni, ha már nem is emlékszik a képzeletbeli barátjára.

A cikk az ajánló után folytatódik

2017-ben a kutatók 5 fontos pozitívumot emeltek ki a képzeletbeli baráttal kapcsolatban.

  • Problémamegoldás és érzelmek kezelése,
  • ideálok felfedezése egy képzeletbeli személy segítségével,
  • szerepjáték, amely kiemelten fontos a gyerek fejlődése szempontjából,
  • a magány legyőzése,
  • a gyerekek viselkedésének és szerepeinek feltárása a társas kapcsolatokban.
GettyImages-649406275

Hogyan reagáljon a szülő, ha betoppan a gyerek életébe a képzeletbeli barát?

A szakemberek azt javasolják, ha ilyennel találkozik a szülő, semmiképp se legyen az az első reakciója, hogy kineveti a gyermeket, vagy próbálja megerősíteni őt abban, hogy rossz, amit gondol. Amilyen természetesen mesél a gyerek a képzeletbeli barátról, a szülő is olyan természetesen kezelje a helyzetet, hallgassa meg őt, és kérdezzen vissza: „És mit szoktál játszani Dezivel a szobában?”

Mikor fordulj szakemberhez?

A legtöbb esetben a gyerekek akkor búcsúznak el a képzeletbeli baráttól, ha iskolába mennek, vagy ha testvérük születik, hiszen ekkor már valós, minőségi, társas kapcsolatokat tudnak kialakítani valakivel, aki korban hozzájuk közel áll. Amennyiben ezek után sem tűnik el hosszú ideig a játszótárs, érdemes gyerekpszichológushoz fordulni.

Így nézne ki a világ, ha megelevenednének a gyerekrajzok

Egy bizonyos korig a gyerkőcök nem látják a határt a valóság és a képzelet között, így ők még simán elhiszik, hogy léteznek szárnyaló zsiráfok vagy unikornishalacskák.

Borító-és ajánlóképek: Getty Images Hungary

Ezt is szeretjük