Facebookon fenyegeti a polgármester a kisgyerekes szülőket: a kommentfalon elszabadultak az indulatok

Itt a tél, a járványos, megfázásos időszak, és vele együtt az örök dilemma: milyen szintű betegség az, amivel egy kisgyereket még be lehet adni a bölcsődébe vagy az óvodába? Dr. Bagó Zoltán, Kalocsa polgármestere most egy indulatos, fenyegetőzésektől sem mentes bejegyzésben vázolta fel, mire számíthat az a szülő, aki a gyerekét betegen közösségbe viszi.

Pedig a válasz, ahogy a legtöbb esetben, most sem fekete-fehér, és lehet, hogy nem ez a leghatékonyabb kezelési módja egy valóban létező problémának.

Bagó Zoltán bejegyzése a betegen közösségbe küldött gyerekekről

“ Kedves kalocsai bölcsibe/oviba gyermeküket beíratott szülők! Nem értem miért kell a láthatóan beteg kicsiket közösségbe bevinniük a felelőtlen szülőknek! Ez tavaly is probléma volt, ezért idén ismételten és fokozottan ezúton is tisztelettel kérem a Mindenki által ismert szabályok betartását!” - így kezdődik a polgármester Facebook-bejegyzése, amely utána felsorolja a lehetséges következményeket, amellyel a renitens szülőknek kell szembenézniük: gyermekvédelmi jelzés, családgondozás elrendelése, hatósági intézkedések, rendkívüli esetben feljelentés.

A történet valóban egyszerűnek tűnik. Beteg gyerek ne menjen közösségbe. Természetesen ne is menjen, ha súlyos beteg, ha lázas, ha hány, ha skarlátos. Csakhogy bárki, aki került már szülőként ilyen helyzetbe, tudja, hogy a helyzet nem mindig ilyen egyértelmű.

A dolgozó szülő és a beteg gyerek

A legtöbb bölcsődében, óvodában a gyermekorvosi ajánlások ellenére mai napig makacsul tartja magát az a nézet, hogy betegnek számít az egyébként jókedvű, jó közérzetű gyerek, ha folyik az orra vagy köhécsel. Mivel ennek a korosztálynak az immunrendszere még gyenge, ezek a “betegségek” általában tavasztól őszig végigkísérik őket, és ha az ilyen tünetek megjelenésekor nem lehet őket közösségbe vinni, egy hónapban jó, ha egy hetet töltenek az intézményben.

Ezzel a világon semmi gond nincs akkor, ha valamelyik szülő - jellemzően az anya - otthon van. Megoldható akkor is, ha van a közelben egy bármikor ugrasztható, nyugdíjas, de még kellően friss nagyszülő. Kicsit bosszantóbb, de megoldás, ha a család jövedelme elég magas ahhoz, hogy ezekre a hetekre bébiszittert fogadjanak.

Csakhogy a családok többségében nem ez a helyzet. A legtöbb anya nem marad otthon háztartásbeliként, legfeljebb gyeden, amíg a kistestvér be nem tölti a két évet. A fiatal szülők saját szülei még dolgoznak, az idősebbekéi már nem feltétlenül vannak olyan jó fizikai állapotban, hogy egész napokra unokázzanak. Hosszú távon nem megoldás, ha apa és anya felváltva megy táppénzre, mert akkor mindketten a munkahelyüket kockáztatják. Ahogy nem csodaszer a home office sem, erről bárki tud mesélni, aki próbált már hatékony munkát végezni úgy, hogy egyedül volt a lakásban egy vagy több 6 éven aluli gyerekkel.

Lehet szidni a munkáltatókat, amiért nem alkalmaznak kisgyerekes anyákat, de tegye mindenki a szívére a kezét: ha rajtad múlna, te felvennél olyat dolgozni, akire egy hónapban jó, ha egy hetet számíthatsz? A vesztes pedig a család, azon belül is a kiszolgáltatott helyzetben rekedt, jövedelem nélkül maradó anya.

A gyermekvállalás a történelem során soha nem kétszemélyes - pláne nem egyszemélyes - projekt volt. Ott voltak a nagyszülők, a rokonok, a falu. Később ezeket váltották fel az intézmények, de ezek nem sokat érnek úgy, ha pont akkor, amikor igazán szükség lenne rájuk, tolják át a felelősséget egy az egyben a szülőkre - pontosabban általában egyedül az anyára - mondván: magadnak szülted, oldd meg. Ha nem sikerül, majd eljárást indítunk ellened, és megnézheted magad. Ezt tette szóvá rengeteg szülő is a bejegyzés alatt a kommentekben, de a polgármester reakcióiból nem úgy tűnik, hogy átjött az üzenetük.

Lehet azon csodálkozni, hogy a családbarát szólamok ellenére egyre több fiatal dönt úgy, hogy köszöni, erre neki inkább nincs szüksége?

Kép: Getty Images

• bölcsőde
• óvoda
• táppénz
• betegség
• Gyerek