Jóanyaság-para a pszichológus szemével: sok kismama előre retteg

Nem tévedünk, ha azt mondjuk, a gyermekvállalás a legnagyobb változás egy ember életében, a gyermeknevelés pedig olyasmi, amit mindenki szeretne jól csinálni. Utóbbi kapcsán a szélrózsa minden irányából érkeznek az instrukciók, a pozitív és negatív példák, a sok idealizált, hamis kép a médiából és az internetről, melyektől az ember csak egyre bizonytalanabb lesz.

A mérhetetlen szeretettel születendő vagy meglévő gyermeke iránt a szívében az embernek sokszor nehéz magát elég jónak érezni, illetve feltételezni, hogy valaha is elég jó szülő lehet.

Természetes az aggodalom

- Egy leendő vagy újdonsült szülőben a boldogság mellett rengeteg félelem is megjelenik. Egy részük magára a szülésre és a gyermek ellátása körüli praktikusabb kérdésekre irányul. Mennyire fog fájni a szülés? Mi van, ha nem tudok majd szoptatni? Hogyan lesz mindenre energiám? Kinek a segítségére számíthatok majd? Emellett ott vannak az eddigi életformánk elvesztésére vonatkozó félelmek: elvesztem a függetlenségem, a spontaneitásom? Mi lesz a karrieremmel? Fogok tudni kellő figyelmet fordítani a páromra? Mi van, ha megromlik a kapcsolatunk? És akkor mindezek felett ott lebeg a talán legijesztőbb kérdés: mi van, ha rossz anya leszek? Mi van, ha elrontok valamit?

Az óriási változásokat hozó várandósság időszakában természetes, hogy ébrednek aggodalmak, és ezek a félelmek a külső nyomással karöltve a nőket talán még jobban megviselik, hiszen számukra a terhesség és a szülés okán komoly fizikai és lelki igénybevételt is jelent az anyává válás.

Sokan teszik fel a kérdést, és marcangolják magukat, vajon elég jó anyák lesznek-e. A bizonytalanság okán sokan még kevésbé tudják magukról elképzelni, hogy jó anyák lehetnek, szégyenkeznek, és ezzel elindulhat egy ördögi kör, amiből nehéz kiszállni, ha a kismama senkivel sem osztja meg érzéseit. Jól meg kell azonban választani a másik felet.

- Némi aggodalmaskodás teljesen normális, a legtöbb emberben felmerülnek ezek vagy ezekhez hasonló kérdések. Nem szabad elnyomni őket, szégyenkezni miattuk. Nagy segítséget tud jelenteni, ha van kivel megbeszélni ezeket a félelmeket. Lehet, hogy pusztán azzal, hogy ki tudja mondani, megkönnyebbül majd. Érdemes beszélgetni ezekről párunkkal: könnyen lehet, hogy neki is nagyon hasonló félelmei vannak, amiket nem mer elmondani.

Az is sokat adhat, ha tudunk erről beszélgetni édesanyánkkal, vagy olyannal, aki már túl van az első gyermeke születésén. És persze ott van az internet: amellett, hogy az ember kapcsolatba léphet hasonló cipőben járókkal, nagyon sok információval és praktikus tanáccsal gazdagodhat. De amennyire hasznos, annyira káros is lehet: ne higgyünk el mindent, amit a neten olvasunk, győződjünk meg róla, hogy hiteles az információ forrása - mondta a pszichológus.

Így segíthet a környezet

Kulcsfontosságú a környezet hozzáállása a félelmekkel küzdő kismamával, illetve anyával szemben. Acosta Sára Diána szerint akkor építő és segítő a környezet, ha odafigyel, de nem kioktató:

- A környezet részéről a legfontosabb, hogy elérhetőek legyünk, meghallgassuk ezeket a félelmeket. Azt is tartsuk észben, hogy ilyenkor a kismama a legtöbb esetben nem megoldási javaslatokra és jó tanácsokra vágyik, hanem arra, hogy meghallgassák és megértsék. Legyünk támogatóak. Figyeljünk oda a szorongás vagy depresszió jeleire, és szükség esetén irányítsuk szakemberhez.

Indokolt lehet a szaksegítség

Ha a jó anyaság miatti félelmek már túlságosan elhatalmasodnak, akkor mindenképpen érdemes pszichológushoz fordulni. Sokak tévhite, de a szaksegítség sosem szégyellnivaló, inkább büszkeségre adhat okot a probléma felelősségteljes kezelése. A félelmek tompulhatnak, a beszélgetésektől megkönnyebbül az ember, és könnyebb szívvel várhatja, illetve nevelheti tovább gyermekét:

- Előfordulhat, hogy a szorongás annyira erős, hogy szinte kontrollálhatatlanul betör a mindennapi életbe, interferál a napi teendőkkel, és jelentősen rontja az életminőséget: ez esetben mindenképpen javasolt a szakember felkeresése. Fontos: az, hogy valakinek segítségre van szüksége, nem jelenti azt, hogy rossz szülő. Minél előbb jut segítséghez, annál hamarabb vehetnek jobb irányt a dolgok.

Jó anyaság és elég jó anyaság

Útravalóul azoknak, akik az anyaság előtt állnak, vagy akik már gyerekkel a karjukon aggodalmaskodnak azon, vajon jó anyák lesznek-e, a pszichológus ezeket a gondolatokat címezte:

- A pszichológiában régóta elterjedt az elég jó anya fogalma. Egy brit pszichoanalitikus, Donald Winnicott vezette be az '50-es években, és a mai napig meghatározó eleme az anyaságról való gondolkodásunknak. A lényege: akkor leszünk jó anyák, ha elég jó anyák vagyunk. Nem lehetünk mindig tökéletesek. Néha mindenki követ el hibákat, hiszen az anyák is csak emberek.

Ne féljünk, ettől a gyereknek nem lesz rosszabb. Sőt: a gyerekek rengeteget tanulnak abból, ha látják, hogy tetteik hogyan befolyásolják mások viselkedését, ha megtanulják, hogy nem teljesülhet minden kívánságuk, ha megtapasztalják, nem minden az ő vágyaik szerint történik. Ez felkészíti őket arra, hogy könnyebben vegyék a jövőben az élet által eléjük gördített akadályokat. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem szabad őket kényeztetni vagy kiszolgálni az igényeiket. Pusztán azt jelenti, hogy a tökéletes nem mindig a legjobb, sőt, legtöbbször elég, ha elég jó vagy - zárta gondolatait a pszichológus.

• kismama
• terhesség
• pszichológia
• Gyerek