3 idegesítő anyatípus, akit nyugodtan törölj a Facebookon: szorongást okoznak

Az első év, az első babával kicsit olyan, mintha egy zenélő játékok, büfikendők és rágókák által borított plüss aknamezőn járnál. Soha nem tudhatod, léphetsz-e kettőt balra, és aktuális döntésednek lesznek-e visszafordíthatatlan következményei. Mindenesetre aggódsz.

A bizonytalansággal, mely az első gyerek érkezésével befészkeli magát a fejedbe, idővel meg lehet, sőt, meg is kell küzdeni. Ezt a folyamatot azonban nem segíti, sokkal inkább hátráltatja a közösségi média, hiszen bármilyen babával kapcsolatos kéretlen jó tanács, megjegyzés, poszt másodperceken belül utolér. Íme, három olyan anyatípus, akinek a véleményére nem feltétlenül kell adnod, sőt, jobb, ha lelki békéd érdekében törlöd az ismeretséget.

A logisztikus

Az első hetek elmúltával mind több anyaszereppel kapcsolatos elvárás zúdulhat a nyakadba. Csak csendben teszem hozzá, hogy ezeknek nagy részét nem a férfiak, sokkal inkább a nők támasztják egymással szemben. Így például az egyik kedvenc Facebook-anyatípusom: a logisztikus.

Számtalan posztja tanúskodik róla, neki mennyire nem okoz problémát, hogy tiszta legyen a lakás, hetente többször főzzön a családra, eljusson a fodrászhoz, kozmetikushoz, legyen ideje a sportra, közös programra a férjével, olykor a barátnőkkel is. Emellett idővel elkezd részmunkaidőben dolgozni - hogy az agyát is használja, és persze hozzájáruljon a családi kasszához.

Az alkalmanként elejtett megjegyzéseitől, miszerint csak szervezés kérdése az egész, a többi anyának - aki olykor délben veszi észre, hogy nem egyszerűen nincs kész az ebéd, de valamilyen rejtélyes oknál fogva a reggeli fogmosás is kimaradt - kedve lenne szép csendben eltűnni a föld színéről.

Az első egy évben nem főztem a családra - hacsak nem számítanak a gyereknek gyártott pürék. Anyósom volt olyan jó fej, hogy jócskán a gyermekágyon túl is ellátott minket élelemmel. És még csak nem is dörgölte az orrom alá. A sport a babatornát jelentette, az első kozmetikusnál tett látogatás 15 percét a gyerek végigüvöltötte, a házon kívül töltött estéim számát másfél év után is meg tudom számolni a két kezemen. Igen, jó lenne, ha mindenre jutna idő. De nem fog. És ebbe kár is belehülyülni. Ne nézegesd a logisztikus anya posztjait! Inkább töröld az ismeretséget.

Az őrülten dögös

Haja minden Facebookra feltöltött fotón tökéletesen áll, sminkje hibátlan, alakja kifogástalan, ruhája nem pusztán nincs lehányva, de egy árva joghurt- vagy paradicsomfolt sincs rajta. Ja és még csinos is. Mit csinos? Dögös! Ó, és nézd! Összeöltöztek a gyerekkel!

Fotóit figyelve a többi kisbabás anyuka csak egy halk, mély sóhajtással üdvözli magát a tükörben, és próbálja felfedezni egy hajdanvolt nő halványulni látszó körvonalait és színeit. Aztán a férjére gondol: vajon ő milyennek látja?

Rosszabb napjaimon én is rágom magam, hogy életem párja ma is ugyanarra a mackónadrágra jön haza. Hogy a szürke pulcsi, amit hordok, mikor lyukadt ki? Már nem is emlékszem. Ilyenkor farmert húzok, és általában egy gyors hajmosás is sokat javít az összképen. De nagyjából ennyi.

Nem törvényszerű, hogy egy anyuka túlsúlyos és leharcolt legyen, de a gyerekkel otthon töltött időszakot azért jellemzően nem magas sarkú cipőkkel és flitteres felsőkkel fémjelzik. És ez nem véletlen. Mint ahogy az sem, ha valakinek minimum hetente szüksége van arra, hogy több tucat Facebook-ismerőse ámulva dicsérje bravúros külsejét.

Az önkéntes zombi…

Ma már szinte mindenki egyetért azzal, hogy kegyetlen dolog egy pár hetes, pár hónapos babát sírni hagyni. A hosszú hónapokig - netán évekig! - tartó éjszakázás azonban testileg-lelkileg piszok kimerítő.

Anyukás Facebook-csoportokban azonban könnyen beleszaladhatsz olyan kéretlen ismerősökbe, akik saját bevallásuk szerint akár tízszer is felkelnek az egyéves gyerekhez éjszaka, megszoptatják, álomba ringatják, mert tudják, a kicsinek ebben az életkorban erre van szüksége. Ezek azok az évek, melyek soha nem térnek vissza, melyekben egy anyának ezt igenis zokszó nélkül meg kell tennie, enélkül szorongó felnőtt lesz a gyerekből… és a többi.

Az önkéntes zombi anyukák miatt egy ideig komoly lelkiismeret-furdalásom volt. Szar anya vagyok, hogy az egyéves fiam két-háromszori ébredését is soknak érzem?! Ha nekik megy mosolyogva az éjjeli szolgálat, nekem miért nem? Aztán belegondoltam, hogy az én kialvatlanságomon sok minden múlhat: egy nappal feszült, kimerült, türelmetlen anyuka senkinek nem válik hasznára. Végül elegendő volt néhány hétig apát állítani éjszakai ügyeletbe, és lőn: ma már több az átaludt éjszaka, mint a kukorékolós.

Ezzel egy időben egy másik dologra is rájöttem: nemcsak az ismerősöket lehet ám letiltani, de az egyes tematikus csoportokban lévő tagok követése is leállítható. Hasznos funkció, élj vele bátran!

Ne frusztráld magad a Facebookkal!

• Ha van tapaszalt anyuka - idősebb barátnő, édesanyád - a környezetedben, akiben megbízol, hozzá fordulj a kérdéseiddel, kétségeiddel ne a közösségi oldalakon keress választ!
• Kereshetsz olyan szakértő - például védőnő, pszichológus vagy szoptatási tanácsadó - által vezetett, nem online anyukás csoportot is a környezetedben, ahol választ kaphatsz gyerekgondozással - például altatás, öltöztetés, szoptatás, hozzátáplálás - kapcsolatos kérdéseidre.
• Gondold végig, hogy neked, illetve nektek mi a fontos! Ha a pároddal megegyeztek a gyerekkel - esetleg háztartással - kapcsolatos legfontosabb sarokpontokban, már az is sokat segít.
• Bár a közösségi oldalak hasznosnak tűnhetnek gyeses anyukáknak, ne feledd: itt mindenki igyekszik a legjobb formáját hozni, messze nem reális képet festve magáról. Ismerkedj baba-mama tornán, ringatón vagy más babás programokon háromdimenziós anyukákkal!

• idegesítő
• anya
• facebook
• anyaság
• vélemény
• eszti szubjektív
• Gyerek