5 dolog, ami a helikopterszülőkre jellemző: nagyon káros, ha megvívják a gyerek helyett a csatáit
A gyermeke feje felett helikopterként köröző szülő gyakran minden jó szándék ellenére többet árt, mint használ.
Minden szülő a legjobbat szeretné nyújtani a gyermekének, sokan legszívesebben még a széltől is óvnák a csemetét. Azonban a szeretet is lehet már-már fojtogató, és a féltés is lehet jócskán túlzott. Az ember, legyen kicsi vagy nagy, a hibáiból és a konfliktusaiból tanul többek között, de mi a helyzet akkor, ha a hibák elkövetését és a csaták megvívását nem hagyja a szülő?
A helikopterszülő elnevezés viccesen hangzik ugyan, de a gyakorinak mondható jelenség valójában nem annyira mókás. Arról van szó ugyanis, hogy a felmenő helikopterhez hasonlóan köröz állandóan a gyermeke feje felett, az átlagosnál jobban felelősnek érzi magát a sikereiért és a kudarcaiért is, így alig hagyja levegőhöz jutni őt. Ez, bár csupa jó szándékból történik, semmi jóhoz nem vezet. A következő stratégiák kifejezetten a helikopterszülőkre jellemzők.
Megvívja a csatáit
Sírva jön haza a gyerek az iskolából vagy az óvodából, hüppögve meséli, hogy összevesztek a játszótársával. A helikopterszülőben ekkor egyből a védelmező ösztön éled fel, és ez el is nyomja a józan megfontolást. Intézkedik, felhívja a másik fiatal szüleit, hogy ők, a felnőttek oldják meg egymás között a problémát. Ez viszont azt eredményezi, hogy a gyermek nem tanulja meg, hogyan álljon ki magáért, és hogyan kezelje a konfliktushelyzeteket, pedig azzal az élete során valószínűleg sokszor találkozik majd.
Ahelyett, hogy a szülő a kezébe venné az irányítást, jobb, ha meghallgatja a porontyot, segít neki értelmezni és kibeszélni a helyzetet, majd hagyja, hogy ő a kis barátjával közösen rendezze a vitát.
Megoldja a házi feladatát
A jól megoldott házi feladat sikerélményt jelent, a helikopterszülő pedig szeretné, ha a gyermekének minél több ilyenben lenne része. Előhívja az agya hátsó zugából az általános iskolai matek-, magyar-, történelemanyagot, majd vért és verejtéket izzadva, na meg időt nem sajnálva nekigyürkőzik a feladatnak. Itt nem az a gond, hogy adott esetben nem a gyerek által tanult módon végzi el a házit, hanem az, hogy az iskoláskorú nem tesz erőfeszítést, nem tapasztalja meg, hogy milyen az, hogy valami ugyan nehezebben megy neki, de kitart, és kitalálja a helyesnek vélt megoldást - ez a folyamat talán a végeredménynél is fontosabb.
Széltől is óvja
A helikopterszülő gyermeke nem biciklizhet vagy futhat túl gyorsan, nem mászhat fára, és nem csúszdázhat egyedül. Hiába enyhe kint az idő, ő pulcsiban és sálban léphet ki az utcára, nehogy megfázzon.
Ugyan nagyon ijesztő nézni a játszótéren, ahogy a csemete szélvészként közlekedik, és esik-kel, de így előbb-utóbb azt is megtanulja, hogy mi biztonságos, és mi nem az. Egy-egy balul elsült mutatvány után a szülővel átbeszélve levonhatja a következtetéseket, ha elég idős már ehhez.
Rövid pórázon tartja
A helikopterszülő a gyerek minden pillanatáról tudni akar, napjában többször keresi telefonon, mindenhová elviszi kocsival akkor is, ha ez már egyáltalán nem lenne indokolt. Ha a gyerek otthon van, nem szívesen hagyja, hogy bezárkózzon a szobájába. Azon túl, hogy ez a gyerkőcnek egy idő után már egyértelműen nyűg, az önállóság érzését is nehezebben éli át, és az önbizalma sem tud annyira fejlődni, mintha azt érezhetné, hogy megbíznak benne annyira, hogy egyedül is képes túlélni a napot, és elvégezni az alapvető feladatait.
Mindenben kiszolgálja
Rendetlenség van a kiskamasz szobájában? A helikopterszülő megoldja, elpakol és kitakarít. Összeszedi a szennyest, elkészíti a reggelit és a vacsorát akkor is, ha erre már a gyerek is bőven képes lenne. Mindez kényelmes megoldásnak tűnhet, főleg akkor, ha a feladatok elvégzését csak vitával lehetne elérni a csemeténél.
Kiút a társfüggőségből - Hogyan szabadulj meg a mérgező kapcsolatoktól?
Knapek Éva klinikai szakpszichológus, tabuk nélkül beszél a társfüggőség jellemzőiről, és bemutatja a kialakulásának okait, a kapcsolati dinamikákat, és a felismeréshez vezető jeleket a saját életünkben, közeli kapcsolatainkban. A Femina Klub januári előadásán hasznos tanácsokat kaphatsz hogyan léphetsz ki ezekből a helyzetekből, és hogyan alakíthatsz ki egészséges, egyenrangú kapcsolatokat.
További részletek: feminaklub.hu/
Jegyek kizárólag online érhetőek el, korlátozott számban.
Időpont: 2025. január 7. 18 óra
Helyszín: MOM Kulturális Központ
Promóció
Hosszú távon viszont ez nem kifizetődő stratégia, mert a gyerek nem tanulja, tapasztalja meg, hogy a környezetében bizonyos dolgokért ő felel. Ez pedig, ha kirepül a családi fészekből, komoly nehézségeket okozhat majd a számára. És a jövendőbelije sem lesz tőle a legboldogabb.
A gyerek kezét elengedni, hagyni, hogy hibázzon, majd a hibáiból tanuljon, nem könnyű feladat, a szakértők szerint mégis szükséges az egészséges fejlődés érdekében.
A mamahotel veszélyeiről
A mamahotel-jelenséghez közvetlenül kapcsolódik az úgynevezett Pán Péter-szindróma: a kifejezés azokat a fiatalokat jelöli, akik 25-40 évesen még mindig a szüleikkel, az otthoni környezetben élnek. Teveliné Horváth Melinda okleveles pszichológust, képződő sportszakpszichológust, pedagógust, life coachot kérdeztük, szerinte miért veszélyes, ha a fiatal felnőtt túl sokáig a szülők nyakán marad.
"Ha 30 évesen otthon él a gyerek, valószínűleg ott is marad" - A mamahotel veszélyeiről
A fiatal személyiségére és párkapcsolatára is rányomja a bélyegét, ha túl sokáig marad a szülői házban.
Elolvasom(Képek forrása: Getty Images Hungary.)