Gyereknevelés, pszichológia

Szülőként olyan mondatokkal is hatással lehetsz egy kisgyerekre, amiket gyanútlanul ejtesz ki a szádon. Vagy mert már elfogyott a türelmed, vagy mert te is ezt hallottad a szüleidtől.

Az evéssel kapcsolatos kényszerítő mondatok sajnos alapvetően rossz irányba vihetik a gyerek étkezéshez, evéshez való viszonyát.

Az evés nem lehet kényszer

Nehéz feladat elé állíthatja a szülőket egy olyan családi ebéd vagy vacsora, ahol a gyerek nem akarja megenni az elkészített fogást, mert nem ízlik neki, vagy kevesebbet van kedve enni, mint amennyi a tányérján van.

Az olyan mondatok, mint "amíg nem eszed meg, nem állsz fel", "Afrikában bezzeg éheznek", "mindent meg kell enned, amit kiszedtél", "ha nem eszed meg a levest, nem kapsz másodikat", akkor is evésre kényszerítik a gyereket, amikor a szervezete már azt jelzi, hogy nem kér többet.

Ha pedig nagyon erős a szülői kényszer, akkor a kicsi felnőve is azt a magatartást követi, hogy nem a saját testére hallgat, hanem az utolsó falatot is megeszi, amikor azt már nem is kívánja.

Ez azért káros, mert így könnyen kialakul a túlevés szokása, ami pedig gyorsan elhízáshoz vezethet. Ráadásul az egyes étkezések alkalmával az ilyen felnőtt túlságosan megterheli a szervezetét, amely így csak az emésztéssel tud foglalkozni, minden más funkciót háttérbe szorítva.

Az evés nem lehet jutalmazás

Ugyanakkor nemcsak a kényszerítés, hanem a jutalmazás is káros lehet a gyerek egészségére, hiszen az olyan mondatok, mint "csak akkor kapsz csokit, ha jó leszel" vagy "ha szót fogadsz, délután ehetsz fagyit", a nassolás káros szokására nevelik rá a kicsit. Így később is, ha úgy érzi, ráfér a jutalmazás vagy egy kis kényeztetés, automatikusan valamilyen édességgel, nassolnivalóval fogja kielégíteni ezt a vágyát.

Ehelyett inkább próbáld meg bevetni a közös mesélést, közös játékot jutalomként, hogy a veled töltött idő és az iránta való figyelem legyen számára az, ami miatt érdemes abbahagyni a hisztit, elindulni a játszótérről, illetve szót fogadni a nagyinak.